Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

64 Àz országgyűlés képviselőházának # (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el-) Ma a kereskedelmi és iparkamarákban á kereskedelem és a nagyipar van képviselve, de a kisipar önálló képviselete még mindezideig nem vonult be. Azt szerettem volna, ha az iparfejlesztő bizottságokkal kapcsolatban ezt a kérdést megoldotta volna a javaslat, mert elsőrendűen fontos, hogy a kisipar azokban a kérdésekben, amelyek a kamarák hatáskörébe tartoznak, a kellő súllyal vehessen részt abban a gazdasági összefogásban, amelyet a kereskedelmi és iparkamara jelent. Az ipar tanácsban én egy kicsit több autonomikus szellemet szeretnék. Szerettem volna, ha bizonyos kerületenként az ipartestületek kiküldöttei is megjelennének ott. Az ipartanács mai beállításában, a kereskedelmi és iparkamarák kiküldöttei vesznek részt, ez volna az úgynevezett autonomikus elem. De éppen azért, mert a kereskedelmi és iparkamarákban a kisipar ^és kézműipar nincs megfelelően képviselve, félek attól, hogy az ipartanács jelenlegi szervezettségében nem fog elegendő olyan elemmel rendelkezni, amely a kisipart és a kézművestársadalom érdekeit védi. T. Ház! Ezeket kívántam a törvényjavaslatra vonatkozóan elmondani. Látom a jó szándékot, hogy a kormány ipart kíván fejleszteni s a gyáripart illetően^ meg is állapítom, hogy mindazok az intézkedések, amelyek itt történtek, egészségesek és életrevalók. Az ipari szervezettséget kivéve meg kell állapítanom apt is, hogy bizonyos tekintetben ígéretek nyilvánulnak ebben a törvényjavaslatban a kisiparos társadalmát illetően, de a magam részéről a kisipar megmentése és támogatása érdekében beállított rendelkezéseket nem tartom elégségeseknek, nem tartom kielégítőknek, ennélfogva ezt a javaslatot nem fogadhatom el. Nem tekintem másnak ezt a törvényjavaslatot sem, mint a kartellj avaslatot, vagyis: rendezni kell a kérdést, mert választások előtt állunk. A rendezés talán egy jó biztatás, de nincs benne plusz, nem látok benne eredményt, nem látok eredményt addig, míg a kisipari hitel kérdése egészséges alapon nem oldatik meg. Sajnálom, de a. javaslatot nem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Koesán Károly! Kocsán Károly: T. Ház! Iparfejlesztő törvényjavaslatot tárgyal a Ház akkor, amikor a meglévő ipar és elsősorban a kisipar a legnagyobb pangásban éli napjait. Ez a két jelenség vagy gondolat valahogy nem fér meg egymás mellett, mert nem beszélhetek iparfejlesztésről akkor, amikor a meglévő ipar ás naprólnapra leépít, a legnagyobb nehézséggel küzd, amikor ipari műhelyek csukódnak be s ipari munkát űző önálló exisztenciák egész sora megy tönkre és keres bárminemű másféle elhelyezkedést. Megtalálom azonban ennek a javaslatnak időszerűségét egy másik kérdésben. Ez pedig az a súlyos mezőgazdasági válság, amelyre ma visszavezetünk minden kérdést. Megállapított tény és köztudat, hogy az ipar nem boldogul, a kereskedelem csak teng-leng, az adók nem folynak be a kívánatos mértékben, az állami életet fejleszteni nem lehet, a tisztviselők fizetésének emeléséről szó sem lehet, ellenkezőleg, azt adópótlékokkal redukáljuk; az egész gazdasági életen keresztül hangzik a szigorú takarékosság jelszava, mind azért, mert a legnagyobb tömege ennek az országnak, a lakosság 64%-át kitevő mezőgazdaság, tehát a nagy fundamentális alap, a legszélesebb vásárlóréteg, bár megter. illése 1931 március U-én, szerdán. meli évről évre a saját. fáradságával és az Isten áldásával azt a nagymennyiségű agrárterméket, amely minden esztendőben a nemzet asztalára kerül, azonban a termelési árak alá süllyedt mezőgazdasági jövedelemből nemhogy költeni nem lehet, iparcikket beszerezni, kulturális igényeket kielégíteni nem lehet, hanem nem tudja az állammal, a községgel, a vármegyével, az egyházzal szemben fennálló kötelezettségeit és mélyen leredukált személyi szükségleteit sem kielégíteni. Itt van tehát ennek a nagy visszaesésnek, pangásnak az oka, amely a dermesztő, ezt a, majdnem azt mondhatnám, temetői csendet és nyugalmat éreztető gazdasági életet eredményezi. A kormányzat úgylátszik, ennek a nagy kérdésnek megoldására nem tud olyan erőteljes programrnot vagy gondolatot beállítani a gazdasági é.etbe, amely kiemelné ebből a mélységéből és a mezőgazdasági termékek árát rentábilissá, jövedelmezővé tehetné. Erre nézve a mentség és indok az, hogy ez egy nagy világgazdasági folyamatnak a függvénye, nincs módunkban meghatározni az árakat, így tehát hagyjuk a maga folyásában ezt a kérdést. Valamiképpen korrigálni próbálta a kormány ezt a bolettával és az volt a feltevése egy évvel ezelőtt, hogyha a 24 pengős árat tudja tartani a búzánál, akkor ezzel a mezőgazdaságot meg tudja segíteni és ki tudja elégíteni. A 3 pengős boletta azonban elszakadt az ártól és attól az időtől kezdve, amióta az egész mezőgazdaság, az egész gazdasági élet megterheltetett adózási és egyéb kötelezettségekkel, kölcsönökkel, földvásárló kölcsönökkel és azok kamatával, azóta az a forrás, amelyből ezeket fedezni kellene, a mezőgazdasági termények ára a felére csökkent. Hogy megáll-e majd ezen a nívón, amely mellett sopánkodunk és amelynél kéztördelve néz a bizonytalan jövőbe a termelő, a gazda, erre nézve jóslásokba nem bocsátkozhatunk. Mondják a hivatalos államférfiak, hogy meg fog javulni a helyzet egy év leforgása alatt. Ennek tárgyi támpontját e pillanatban nem látjuk. Mondhatnók ennek az ellenkezőjét is, ha figyelemmel kísérjük a külföldi viszonylatokat. Mondhatnók azt is, hogy, sajnos, bekövetkezhetik még nagyobb esés is és támadhat az ipari és mezőgazdasági árak között olyan ür, amelyet áthidalni még nehezebben lehet, vagyis az, hogy az úgynevezett agrárolló olyan szélesen nyílik ki, hogy az egész mezőgazdaságnak elvágja a nyakát. Hiába meditálunk mi eme kérdések mellett, ha tényleg nem jön egy nagy, generális beavatkozás, amely ezt a fundamentális alapot erősítené meg, mert én esak attól ramélem, hogy az ipar boldogul, ha a műhelyek megnyitnak, a gyárkémények nem redukálódnak ötről egyre, hanem valamennyi füstölni fog, ha munkához jut az a sok munkát kérő, könyörgő munkáskéz, amely most ostromol bennünket nemcsak a hivatalos helyiségben, hanem az ember éjjelét és nappalát is nyugtalanná teszi, mert kapaszkodnak, hogy bárhogyan biztosítani tudják a maguk számára a kenyeret. Csak az segíthet igazán, ha ez a nagy vásárló réteg ismét visszakapj a az egészségét, életképességét, vásárló képességét. Ennek a célnak szolgálatába állítva látom ezt a szerény javaslatot is, amelynek fejezeteiből sok egyéb más igen tiszteletreméltó és kedves kívánság csillan ki. Mielőtt ennek a javaslatnak egyes részleteivel bővebben foglalkoznék, még csak azt említem meg, hogy a mezőgazdaság helyzetének javítását, a mezőgazdaság boldogulásának lehetőségét véli szolgálni a