Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

Âz országgyűlés képviselőházának U75. ülése 1931 március 4-ên, szerdán. 63 törvény követeli tőlük ezt a lemondást; nem adják át az autonómia mérlegelésébe, hogy az állapítsa meg azokat a kedvezményeket, ame­lyeket ezen a téren szükségesnek lát. Temple Rezső t. képviselőtársam széles kör­ben foglalkozott azokkal^ a panaszokkal, ame­lyek a közszállítási szabályzat körül mutatkoz­nak. Nem kívánok ismétlésbe bocsátkozni, mert hiszen az, amit t. képviselőtársam itt elmondott. voltaképpen az ország összes iparosainak egye­temleges kívánsága, hogy tudniillik a közszállí­tási szabályzatnak olyan rései, amelyeken ke­resztül meg nem engedett nyúlványok károsít­hatják és szipolyozhatják az ipart, betömesse­nek. (Ügy van! Ügy van!^ a baloldalon.) En he­lyeslem azt, ha a közszállítási keretet sokkal szélesebb körre kiterjesztik, de szerettem volna itt a törvényben látni ezt, mert higyje meg az igen t. miniszter úr, ennek a törvénynek az is hibája, hogy túl sok benne a diszkrecionális jog. Itt szerettem volna látni ezeket a védő ren­delkezéseket, amelyek biztosítlak az ioarnak és pedig nemcsak a nagyvállalkozásnak, hanem a közép- és kisebb vállalkozásnak is a részvételét a közszállításokban. Itt meg kell^ említenem, hogy a költséges pályázatokat méltóztassanak beszüntetni, azt a sokféle illetéket, amelyet rászabnak, méltóztas­sanak törölni, mert egy törekvő iparosember mást sem csinál, mint bélyegeket ragaszt és fizet, ha pedig protekciója nincs, igen sok eset­ben a legkisebb kilátása sincs arra, hogy köz­szállításokhoz jusson. A pályázat kiírásánál is precizitást kérek azoktól, akik a pályázatot kiírják. Ebben a te­kintetben méltóztassék az eddigi helyzeten vál­toztatni, mert személyeket nem említek, de vádolok. A pályázatok akképpen vannak ki­írva, hogy azok útvesztőjében az előre kedvez­ményezett vállalkozók tudhatnak csak eliga­zodni, míg ellenben az a szerencsétlen iparos, akinek összeköttetése nincs, nem tud eligazodni. Kívánatos, hogy a legprecízebb eljárás bizto­síttassék és az ilyen pályázati manőverezések, amelyek voltaképpen egyebet nem. céloznak, mint azt, hogy a pályázók egy része a feltéte­lekből vagy a működésből kimaradjon, meg­szüntettessenek. Sőt nagyon szeretném, ha az ipari autonómiát kifejlesztenék, hogy igenis, annak az autonóm testületnek — előre is hang­súlyozom, hogy a kamaráknak és az ipartestü­letek fejlesztésének a híve vagyok — legyen hozzászólása, 'észrevételeket tehessen az ilyen pályázatok ellen már a kiírás alkalmával, hogy ezeknek a pályázatoknak az alapján a közszál­lításoknak meg nem engedett átjátszása bizo­nyos vállalatok számára ne történhessék meg. Lehet, hogy Perlaki képviselőtársam meg van vele elégedve, hogy a törvényhozásnak jelen­tést tesznek majd arról, hogy mennyit kapott a közszállításokból a kisipar, de én azt szeret­ném, hogy mindenütt, ahol csak lehetőség van rá, széttagolt pályázati kiírások történjenek (Perlaki György: Már régen megtörtént! -~ Buday Dezső: Már régen így van! —• Pakots József: Nem is olyan régen, a Máv. építkezé­seknél nem tartották be! — Perlaki György: Különböző : iparáganként történik a kiírás!) Nem olyan régen. (Perlaki György: Egy éve!) En körülbelül tízéves küzdelmet folytatok ezen a téren, ne méltóztassék tehát nekem azt mon­dani, hogy ez mind régen megvan. Itt még min­dig kell valami. Mindegyikünkből ugyanaz a szándék beszél, de követelnünk kell a legszigo­rúbb ellenőrzést, - mert, ugyebár, "mindnyájan azt akarjuk, hogy a közszállítások egyfelől a legszakavatottabb kezekbe, másfelől pedig mi­nél több iparos kezébe jussanak. {Buday Dezső: Ma is megvan a generálvállalkozás rendszere! — Pakots József: A generálvállakozók lefölö­zik a szegény kisiparos munkájának eredmé­nyét!) A munkálatok átvételénél is nagyon sok panasz van. Az átvétel gyakran önkényes, ami­nek következménye mindig bizonyos árle­szállítás. Nagyon szeretném, ha önkényes átvételek, amelyek ellen nincs appelláta, nem történné­nek és nagyon szeretném, ha itt bele méltóz­tatnának vonni bizonyos tekintetben az auto­nómiát, mert én tudok eipőszállításokról, ahol nem vették át a cipőket, pedig jog szerint át kellett volna venni, de nem egyezett meg a feldolgozás az egyik mérnök úr tetszésével. (Buday Dezső: Az olcsó ajánlatnál, az áron aluli ajánlatnál kezdődik a baj!) Ilyen tekin­tetekben védelmet kérek az iparosok számára. Kérem azután a strohman-rendszer teljes kiküszöbölését, de nem olyan módon, mint az nálunk történt. (Buday Dezső: Vagy akár Albertfalván!) A strohmann-rendszer teljes kiküszöbölését és a strohmannok becsukását követelem, (Buday Dezső: Nagyon helyes!) mert soha senki nem tett nagyobb kárt a köz­építkezés terén, mint a strohmannok, akik közbeálltak és•' olyanok kezébe juttatták egyes közművek építését és munkálását,^ akik nem voltak arra szakavatottak és így kárt okoztak a köznek. Ezeket kívánnám a közszállításokat illetőleg a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Most pedig rátérek ennek a törvénysza­kasznak az ipari igazgatására vonatkozó ré­szére. Nagyon sajnálom, hogy most is csak ke­rülgetjük a forró kását, a helyett, hogy végre ezt a kérdést megoldanék. En iparfejlesztést az ipari . igazgatásnak autonomikus alapon való átszervezése nélkül el sem tudok képzelni. Ha megfigyeli az államtitkár úr, hogy mennyi­féle iparszervezetünk van, akkor be fogja látni, hogy itt egy egységet^ kell teremtenünk és ez olyan fontos követelmény, amely nélkül volta­képpen az ipar életképesen működni sem tud. Hivatkozom itt a gazdatársadalom szervezett­ségére. A gazdatársadalomnak már megvan a megfelelő szervezete. Miért ne lehetne az ipar érdekében is ugyancsak egyfelől az^ egyszerű­sítés, másfelől az autonómia r biztosítása által is az ipari szervezeteket kiépíteni. Az autonó­miát, a hatósági diszkrecionális jogkör kikü­szöbölését, egységes ipari szervezet kiépítését és mindezeknek alapjául az ipartestületeknek támogatását és megszervezését a kerületi kör­zeteken belül szakmák szerint, ezeket a köve­telményeket tartom rendkívül fontosaknak és sürgőseknek, amelyeknek törvényhozási ren­delkezése elodázhatatlan. A másik, ami meglep engem, az, hogy ipar­fejlesztési törvényről beszélünk ésebbe^a mun­kába az iparkamarák és az iparfejlesztő bizott­ságok bizonyos tekintetben bevonatnak, de a kézműveskamara odiózus 'kérdését meg most sem oldják meg. Nem vagyok a kézműves­kamara mellett, sőt ellenkezőleg. Kállay Mik­lós állatmitkár: Debrecen nem akarja!) En sem akarom. Azt akarom, amit Debrecen^ is akar és az ország iparosságának többsége akar, hogy méltóztassék a kereskedelmi és iparkamarákban úgynevezett kézműves és kis­ipari osztályt is önállóan felállítani, mert ez as iparosság egyetemes követelése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom