Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

Âz országgyűlés képviselőházának U75. ülése 1931 március 4-ên, szerdán. 63 törvény követeli tőlük ezt a lemondást; nem adják át az autonómia mérlegelésébe, hogy az állapítsa meg azokat a kedvezményeket, amelyeket ezen a téren szükségesnek lát. Temple Rezső t. képviselőtársam széles körben foglalkozott azokkal^ a panaszokkal, amelyek a közszállítási szabályzat körül mutatkoznak. Nem kívánok ismétlésbe bocsátkozni, mert hiszen az, amit t. képviselőtársam itt elmondott. voltaképpen az ország összes iparosainak egyetemleges kívánsága, hogy tudniillik a közszállítási szabályzatnak olyan rései, amelyeken keresztül meg nem engedett nyúlványok károsíthatják és szipolyozhatják az ipart, betömessenek. (Ügy van! Ügy van!^ a baloldalon.) En helyeslem azt, ha a közszállítási keretet sokkal szélesebb körre kiterjesztik, de szerettem volna itt a törvényben látni ezt, mert higyje meg az igen t. miniszter úr, ennek a törvénynek az is hibája, hogy túl sok benne a diszkrecionális jog. Itt szerettem volna látni ezeket a védő rendelkezéseket, amelyek biztosítlak az ioarnak és pedig nemcsak a nagyvállalkozásnak, hanem a közép- és kisebb vállalkozásnak is a részvételét a közszállításokban. Itt meg kell^ említenem, hogy a költséges pályázatokat méltóztassanak beszüntetni, azt a sokféle illetéket, amelyet rászabnak, méltóztassanak törölni, mert egy törekvő iparosember mást sem csinál, mint bélyegeket ragaszt és fizet, ha pedig protekciója nincs, igen sok esetben a legkisebb kilátása sincs arra, hogy közszállításokhoz jusson. A pályázat kiírásánál is precizitást kérek azoktól, akik a pályázatot kiírják. Ebben a tekintetben méltóztassék az eddigi helyzeten változtatni, mert személyeket nem említek, de vádolok. A pályázatok akképpen vannak kiírva, hogy azok útvesztőjében az előre kedvezményezett vállalkozók tudhatnak csak eligazodni, míg ellenben az a szerencsétlen iparos, akinek összeköttetése nincs, nem tud eligazodni. Kívánatos, hogy a legprecízebb eljárás biztosíttassék és az ilyen pályázati manőverezések, amelyek voltaképpen egyebet nem. céloznak, mint azt, hogy a pályázók egy része a feltételekből vagy a működésből kimaradjon, megszüntettessenek. Sőt nagyon szeretném, ha az ipari autonómiát kifejlesztenék, hogy igenis, annak az autonóm testületnek — előre is hangsúlyozom, hogy a kamaráknak és az ipartestületek fejlesztésének a híve vagyok — legyen hozzászólása, 'észrevételeket tehessen az ilyen pályázatok ellen már a kiírás alkalmával, hogy ezeknek a pályázatoknak az alapján a közszállításoknak meg nem engedett átjátszása bizonyos vállalatok számára ne történhessék meg. Lehet, hogy Perlaki képviselőtársam meg van vele elégedve, hogy a törvényhozásnak jelentést tesznek majd arról, hogy mennyit kapott a közszállításokból a kisipar, de én azt szeretném, hogy mindenütt, ahol csak lehetőség van rá, széttagolt pályázati kiírások történjenek (Perlaki György: Már régen megtörtént! -~ Buday Dezső: Már régen így van! —• Pakots József: Nem is olyan régen, a Máv. építkezéseknél nem tartották be! — Perlaki György: Különböző : iparáganként történik a kiírás!) Nem olyan régen. (Perlaki György: Egy éve!) En körülbelül tízéves küzdelmet folytatok ezen a téren, ne méltóztassék tehát nekem azt mondani, hogy ez mind régen megvan. Itt még mindig kell valami. Mindegyikünkből ugyanaz a szándék beszél, de követelnünk kell a legszigorúbb ellenőrzést, - mert, ugyebár, "mindnyájan azt akarjuk, hogy a közszállítások egyfelől a legszakavatottabb kezekbe, másfelől pedig minél több iparos kezébe jussanak. {Buday Dezső: Ma is megvan a generálvállalkozás rendszere! — Pakots József: A generálvállakozók lefölözik a szegény kisiparos munkájának eredményét!) A munkálatok átvételénél is nagyon sok panasz van. Az átvétel gyakran önkényes, aminek következménye mindig bizonyos árleszállítás. Nagyon szeretném, ha önkényes átvételek, amelyek ellen nincs appelláta, nem történnének és nagyon szeretném, ha itt bele méltóztatnának vonni bizonyos tekintetben az autonómiát, mert én tudok eipőszállításokról, ahol nem vették át a cipőket, pedig jog szerint át kellett volna venni, de nem egyezett meg a feldolgozás az egyik mérnök úr tetszésével. (Buday Dezső: Az olcsó ajánlatnál, az áron aluli ajánlatnál kezdődik a baj!) Ilyen tekintetekben védelmet kérek az iparosok számára. Kérem azután a strohman-rendszer teljes kiküszöbölését, de nem olyan módon, mint az nálunk történt. (Buday Dezső: Vagy akár Albertfalván!) A strohmann-rendszer teljes kiküszöbölését és a strohmannok becsukását követelem, (Buday Dezső: Nagyon helyes!) mert soha senki nem tett nagyobb kárt a középítkezés terén, mint a strohmannok, akik közbeálltak és•' olyanok kezébe juttatták egyes közművek építését és munkálását,^ akik nem voltak arra szakavatottak és így kárt okoztak a köznek. Ezeket kívánnám a közszállításokat illetőleg a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Most pedig rátérek ennek a törvényszakasznak az ipari igazgatására vonatkozó részére. Nagyon sajnálom, hogy most is csak kerülgetjük a forró kását, a helyett, hogy végre ezt a kérdést megoldanék. En iparfejlesztést az ipari . igazgatásnak autonomikus alapon való átszervezése nélkül el sem tudok képzelni. Ha megfigyeli az államtitkár úr, hogy mennyiféle iparszervezetünk van, akkor be fogja látni, hogy itt egy egységet^ kell teremtenünk és ez olyan fontos követelmény, amely nélkül voltaképpen az ipar életképesen működni sem tud. Hivatkozom itt a gazdatársadalom szervezettségére. A gazdatársadalomnak már megvan a megfelelő szervezete. Miért ne lehetne az ipar érdekében is ugyancsak egyfelől az^ egyszerűsítés, másfelől az autonómia r biztosítása által is az ipari szervezeteket kiépíteni. Az autonómiát, a hatósági diszkrecionális jogkör kiküszöbölését, egységes ipari szervezet kiépítését és mindezeknek alapjául az ipartestületeknek támogatását és megszervezését a kerületi körzeteken belül szakmák szerint, ezeket a követelményeket tartom rendkívül fontosaknak és sürgőseknek, amelyeknek törvényhozási rendelkezése elodázhatatlan. A másik, ami meglep engem, az, hogy iparfejlesztési törvényről beszélünk ésebbe^a munkába az iparkamarák és az iparfejlesztő bizottságok bizonyos tekintetben bevonatnak, de a kézműveskamara odiózus 'kérdését meg most sem oldják meg. Nem vagyok a kézműveskamara mellett, sőt ellenkezőleg. Kállay Miklós állatmitkár: Debrecen nem akarja!) En sem akarom. Azt akarom, amit Debrecen^ is akar és az ország iparosságának többsége akar, hogy méltóztassék a kereskedelmi és iparkamarákban úgynevezett kézműves és kisipari osztályt is önállóan felállítani, mert ez as iparosság egyetemes követelése.