Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

62 Az országgyűlés képviselőházának 4-75. ülése 1931 március U-éri, szerdán. is rá kell mutatnom, az az indokolásnak megállapítása, hogy itt most már a kisiparról mindenképpen gondoskodtunk. Ez nagyzolás és éppen előttem szólott Perlaki György és Temple Rezső igen t. képviselőtársaim adatai, amelyeket feltártak és amelyeket, mint kívánalmakat hangsúlyoztak, győznek meg engem arról, hogy nagyon is hiányosak azok az intézkedések, amelyeket ez a törvényjavaslat a kisipar támogatását illetőleg beállít. Nézetem szerint, ha a kisiparnak és a kézműves iparnak a hóna alá akar nyúlni a kormány, akkor a következő intézkedéseket kellene megtennie: át kellene dolgozni megfelelően az ipartörvényt, a kontárkérdést rendezni, a képesített ipart megvédeni és a •házimunkálatokat, amelyekről Perlaki képviselőtársam, is említette, hogy azokat a hatóságok nem iparosemberekkel végeztetik el, véglegesen be kell szüntetni. Gondoskodni kellene továbbá az ipar megbecsüléséről az egész vonalon, az ipari foglalkozás megfelelő értékeléséről, mert amíg ez a mi törvényeinkben és kormányintézkedésekben meg nem nyilatkozik, addig mi a középosztályt az ipar terére átvinni nem tudjuk. Gondoskodni kellene az ipari hitel kérdésének rendezéséről, mert helyesen mondotta Perlaki képviselőtársam, hogy az löksz, működébe ellen ezen a téren igen sok panasz merült fel. Ha megengedi a t. Ház. elmondom egy debreceni eioé^zmester nanaszát, aki tár«ai megbízásából jött fel Budapestre. A nénióléti minisztériumtól ugyanis valami cipővállalkozást kaptak s ebben az ügyben elment az Ioksz.-hoz. Azt mondta azután nekem: «Uram, én jártam a népjóléti minisztériumban és jártam a kereskeleiTnügyi minisztériumban, de akkora fényűzést és olyan berendezkedést, mint amilyen az Ioksz,-nál van, nem találtam a minisztériumokban! Ez akar raitunk .segíteni, ez a szervezet, amely ilyen módon van beállítva? Szolgák tömegét és fénvűző berendezkedést találtam ott.» Jól mondotta Fábián képviselőtársam is, hogy nem kunszt és nem művészet kölcsöut adni az iparosnak betáblázásra, kezesek mellett. Ezt nagyon jól el tudják intézni a he'yi pénzintézetek is, ha erre a célra megfelelő hitelt bocsátanak rendelkezésükre. Nem helyes dolog itt Budapesten központosítani a vidék céljait szolgáló hiteleket s ezáltal sok költséget okozni, amikor ezt a munkát az iparkamarák felügyelete alatt bármelyik helyi pénzintézet könnyen elintézné. Tessék csak számbavenni, hogy joggal panaszkodhatnak az iparosok, hogy vizsgálat címén és egyéb címeken milyen magas összegeket kell befizetniök előre, (Pakots József: Ott is vesznek!) amelyek ott is vesznek. 10—16 pengős összegekről beszélnek, amelyeket akkor kell kifizetni előre^ amikor még kilátás sincs kölcsönre. Városomból is elmondhatok egy esetet: egy iparos, akinek tekintélyes föMje és háza van, tisztán.- tehermentesen és aki kezest tudott állítani. 1000 pengőt nem tudott kapni áz Toksz.-tól. (Jánossy Gábor: Miért, ha minden feltétel adva volt? — Pakots József: Nem volt protekciója!) Szívesen megmondom képviselőtársamnak az illető nevét, méltóztassék utána járni és méltóztassék megkérdezni, hogy miért nem kapta meg ez az ioaros a kért hitelt. Az ipar érdekei azt is megkövete'ik, hogy az állami .munkákat lehetőleg a kisiparnak is adják. A Wolfner-gyár túlprivilpgizálása nagyon de nagyon sok panaszra ad okot az iparostársadalomban és nagyon de nagyon sok panaszra ad okot az is, hogy egyes szervezetek, ahol legénység van, házilag végeztetik el a j munkát és így ezekből a tevékenységekből a ! kisipar teljes mértékben kihagyatik. Idevonatkozólag kellenek rendelkezések, hogy ilyet nem szabad csinálni; ezáltal az ipar nyer, de egyszerű ígéretekből, mélyen t. Ház, az iparostársadalom ma meg nem él. Ugyancsak hivatkozom városomnak egy híres társulatára, a csizmadiatársulatra. Négy esztendő alatt ezt a csizmadiatársulatot a társulati adó tette tönkre és én hiába kilincselek mind a két minisztériumnál, hogy segítsenek rajta. Ez az iparostársadalom, a csizmadiák közösen tartottak egy árucsarnokot, — üzleteik nincsenek — ott a hét bizonyos napján árulják a csizmákat, amikor hetivásár van. Vágtak rájuk olyan társulati adót, hogy az négy esztendő alatt felszaporodott 20.000 pengőre, és ma ott van a csizmadiatársulat, hogy be kell zárnia árucsarnokát és el kell adnia ezt a házat más célokra. Ezzel voltaképpen az iparuk megy tönkre. Előveszik a szabályokat és a szabályok alapján a pénzügyigazgató rájukolvassa, hogy ez igenis helyes, majd a közigazgatási bíróság, éppen úgy, mint egyéb esetekben, el fogja dönteni, hogy törvényes volt-e a megállapítás. Mi pedig beszélünk iparfejlesztésről, amikor például az én városomban egy olyan iparág megy tönkre, amely iparág eddig minden válságot és nehézséget keresztülélt és l a mostanit is keresztülélné, ha ilyen súlyos tételeket nem há-/ rítanának reá. Szóvá kell tennem a bürokráciának az; iparostársadalmat fenyegető magatartását is (Horváth Mihály: Ott is van bürokrácia? — Pakots József: Bizony van!) és kérem a miniszter urat, hogy ebben a tekintetben segítsen. A közszállításoktól kezdve mindenféle tekintetben, amikor az iparos a hatóságokhoz megy, a sokféle időben alkotott és bürokraták által készített különböző eljárási szabályok folytán, amelyek az ipari igazgatásra vonatkoznak, az iparos egyfelől vexatúrának. másfelől pedig időtrabló ácsorgásnak van kitéve_ De nem volt elégséges, hogy a bürokrácia teljesen^ tönkretegye ezen a téren az ipart, mo^t már a forgalmi adóval, a könyvvezetéssel és minden egyébbel, bürokratát csinálnak magából, abból a kisiparosból is, akinek minden perce drága és szükséges volna ahhoz, hogy termeljen egyfelől nemzeti szempontból, másfelől családjának fenntartása érdekében. Ha közterhekről beszélünk, mindnyájan tudjuk, hogy itt van elsősorban a forgalmi adó, amelyet már három-négy képviselőtársam is felhozott. Azután itt vannak a Társadalombiztosító felemelt járulékai, amelyek mind nyomasztóbban hatnak az iparra. Ezért hangsúlyozom én az ipari igazgatásnak autonóm alapon való megszervezését, nnert a társadalombiztosításról szóló törvénynél is azt vettem észre, hogy mivel az iparosság nem volt kellő testületekben megszervezve, mint ahogyan megvan szervezve a munkásság a szakszervezetekben, a maga álláspontiát nem tudta kellőleg érvényesíteni és ma voltaképpen azzal a látszatautönómiával, amely a társadalombiztosítási törvényben benne van, érdekei nincsenek megvédve. Helyes az indokolásnak az a része, amely ipari centrumokat tervez. Helyesnek tartom és elfogadom azt a megállapítást, hogy nemcsak az állam, hanem a törvényhatóságok is kötelesek ilyen gócpontok érdekében az iparvállalatok fejlesztése érdekében az őket illető bevételekről lemondani, c=-ak azt nem helyeslem a 8. ^ban, hogy a gyáripart illetőleg már maga a