Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

»2 Az országgyűlés képviselőházának 475. ülése 1981 március 4-én, szerdán. tud majd megfelelni, ha az Ioksz.-ról szóló törvényjavaslatot megreformáljuk és az egész szervezetet átalakítjuk, (Jánossy Gábor: Decentralizáljuk) mert mindaddig, amíg az löksz, nem rendelkezik ennek a nagy problémának megoldásához szükséges összegekkel, addig feladatát megoldani nem tudja. Ma, sajnos, a kormány által rendelkezésre bocsátott összegek csak egy bizonyos záros határidőn belül használhatók fel, például a múlt évben rendelkezésére bocsátott tízmilliós hitelkeret — alá akarom húzni, hogy csak hitelkeret — szintén csak kétéves időtartamra adatott az Ioksz.-nak ós a Budapesti Kisipari Hitelintézetnek. Ha e két intézet nincs biztosítva a felől, hogy két év múlva a rendelkezésére bocsátott hitelkeret nem prolongáltatik újabb határidőre, úgyhogy két év múlva vissza kell fizetnie ezt az összeget, akkor nagy, átfogó" iparfejlesztő programmai egyáltalában nem is fogialkozhatik, annak keresztülvitelét meg sem kezdheti, mert nem teheti ki magát annak, hogy akkor, amikor a Programm keresztülvitelében a lehető legintenzívebb munkát fejti ki, akkor további ténykedése megszűnik vagy megakad azáltal, hogy a rendelkezésre bocsátott összegeket egyszerre megvonják. Az első alapfeltétel tehát az, hogy azok az összegek, amelyek az Ioksz.-nak és a Budapesti Kisipari Hitelintézetnek rendelkezésére bocsáttatnak, ne záros határidőre bocsáttassanak rendelkezésre, hanem ennek a program mnak a keresztülvitelére egy fix összeg állandóan rendelkezésére legyen bocsátva. Az loksz.-szal és a Budapesti Kisipari Hitelintézettel szemben felhangzottak itt a hitelek folyósítása körül bizonyos panaszok. Sajnos, ezek a panaszok tényleg jogosultak, mert a kisipari hitelek olyan súlyos feltételekhez vannak kötv3, amely feltételeknek csak nagyon kevés iparos tud eleget tenni. A feltételek nemcsak azért súlyosak, mert ingatlant, tehát jelzálogfedezetet vagy pedig két jóbonitású kezest kívánnak, hanem azért is, mert záros határidőre, mégpedig egy nagyon rövid határidőre folyósíthatok csak. Természetes dolog, hogy az az iparos, aki egy vidéki pénzintézetnél lévő súlyos terhét konvertálni akarja, nem mehet bele egy két év alatt visszafizetendő kölcsönbe, mert ennek a kötelezettségnek eleget tenni nem tud. Igen gyakran látunk olyan eseteket, amikor a kisiparosok nem veszik igénybe a megszavazott kölcsönöket, mert azt mondják, hogy azt a feltételt, hogy két év alatt fizessem vissza a kölcsönnyujtott összeget, előreláthatólag nem tudom teljesíteni. Nem akarok kellemetlen helyzetbe kerülni és ezért a kölcsönösszeget inkább nem veszem igénybe. Ennél a kérdésnél azonban figyelembe kell venni azt, hogy a hitelfeltételek megszabása tulajdonképpen nem ettől a két intézettől függ. (Hegymegi Kiss Pál: Ki képviseli itt a javaslatot? Sem államtitkár, sem előadó, sem miniszter! — Felkiáltások jobbfelől: Az előadó már itt van!) Hiszen maga az löksz, vezetősége már 1930 november 5-én egy emlékirattal fordult a kereskedelmi kormányhoz, amelyben kérte a hitelfeltételek enyhítését. Az emlékiratban előadja az löksz, vezetősége azt a körülményt, hogy a hitelbonitás elbírálása nemcsak ő tőlük, hanem .a visszleszámítolásra vállalkozó három pénzintézettől is függ. Tudniillik amikor a, kormány a tíz millió pengőt részint a Budapesti Kisipari Hitelintézetnek, részint az Ioksz.nak rendelkezésére bocsátotta, akkor ez a két intézet a kormánnyal egyetértőleg a Pesti Hazái Eiső ; Takarékpénztár Egyesülettel, a Magyar Olasz Bankkal és a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetével ia visszleszámítolást illetőleg szerződéses viszonyba lépett azért, hogy a tíz millió pengőt visszleszámítolások útján 30 millió pengőre tudják kiegészíteni. Ebből a szerződésből kifolyólag a hitelbonitást ezek az intézetek is elbírálják, tehát nemcsak a két intézettől függ az, hogy kinek adnak hitelt. Erre vonatkozólag az löksz, vezetősége és a Budapesti Kisipari Hitelintézet orvoslást és támogatást kért a kormánytól, hogy ezektől a súlyos szerződési feltételektől szabaduljon. Ha a két intézet működését összehasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy a Budapesti Kisipari Hitelintézettel szemben talán a panaszok nem olyan gyakoriak, mint az loksz.-szal szemben. Ennek egyedüli okát abban látom, hogy a Budapesti Kisipari Hitelintézetnek működése Budapestre és környékére van kiterjesztve, míg az löksz. működését az ország egész területén kifejti. Ennek következtében a Budapesti Kisipari Hitelintézet sokkal közvetlenebbül tud ügyfeleivel érintkezni, minthogy azok itt közelebb laknak, azoknak bonitását sokkal könnyebben tudja elbírálni, nem kell annyi levelezés és az adminisztráció sem húzódik ki olyan erőteljesen, mint az Ioksz.-nál. Ezért szükségesnek tartom azt, hogy az löksz, a vidéki kisiparosság hiteligényeinek megfelélő kielégítése céljából decentralizáltass'ék. Mégpedig elsősorban azokban a városokban képzelem az löksz, hitelintézeteinek vagy fiókjainak felállítását, amelyek ma jelenleg kereskedelmi és iparkamarai székhelyek, később tovább lehetne ezeket az intézeteket fejleszteni. A német kisipari hitelszervek tulajdonképpen szintén így működnek nem es;y központi intézet és nem 'is kézműveskamara körzetenként intézik a hitelellátást, hanem minden nagyobb ipari központban megvan az önálló kisipari hitelszerv, amely a helybeli iparosoknak közvetlenül rendelkezésükre áll. Természetes dolog, hogy az igazi kisipari hitelt csakis ilyen formában és ilyen módon lehet megoldani, más eszközök teljesen kárbavesznek. A kisiparosnak gyakran kisebb összegekre van szüksége. Sokszor rövidlejáratú, egy-két hétre terjedő apró hitelre van szüksége azért, hogy —' mondjuk — bizonyos kötelezettségeinek eleget tudjon tenni, hogy bizonyos vállalt munkát be tudjon fejezni, vagy munkabéreket ki tudjon fizetnie Nem arra van tehát szüksége, hogy hosszas adminisztrációs eljárás útján juthasson a pénzéhez, hanem gyakran sürgős és gyors segítségre van szüksége. Ezt csak úgy lehet elérni, ha a helybeli hitelszövetkezethez fordulhat, előadhatja kérését, (Ügy van! a jobboldalon,) ott rögtön elbiráltatik az illető bonítása, és ha a kért összegre vonatkozólag megfelelő fedezetet tud nyújtani, akkor a kölcsön rögtön folyósíttatik is. (Esztergályos János: Es akinek nincs fedezete?^ Ilyen hitelellátást tehát csakis abban az esetben lehet elképzelni, ha az illetőnek nem kell Budapestre felutaznia és itt kérését elintéznie. Sajnos, a kisiparosok nincsenek az írásbeli érintkezésre berendezkedve. A kisiparos fázik attól, hogy leüljön és levélben adja elő a kérését, a postára bízza annak továbbítását, s várja odahaza, amíg a kérése el lesz intézve. Személyesen szereti elintézni a dolgát, kisebb kölcsönöknél pedig az ilyen személyes elintézési mód olyan költséges, hogy nem érdemes vele foglalkozni, s így az illető a hiteligényét egyáltalán nem tudja kielégíteni. Viszont arra szükség van, fhogy a kisiparosságnak ilyen hiteleket nyújthassunk, mert sajnos, a vidéki pénz-