Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

Az országgyűlés képviselőházának 475, intézetek jórésze nem szívesen foglalkozik apró hitelek folyósításával. Ezt az álláspontjukat azzal indokolják, hogy az adminisztrációs költ­ségek olyan magasak, hogy azok felemésztik azt a jövedelmet, ameiyet az ilyen kisebb hitelek folyósítása nekik biztosítana. Ezzel tehát nem szívesen foglalkoznak. Ezért kell olyan beren­dezkedéseket létesíteni, amelyek nem a haszonra dolgoznak, nem. a hasznot keresik a kisebb hi­telek folyósításánál, hanem tényleg a célt tekin­tik: azt, hogy segítsenek ott, ahol segíteni kell. Ilyen módon lehetővé tennők a termelőhitel megvalósítását is, mert annak az iparosnak nemcsak akkor nyúlnánk a hóna alá, amikor régi terhes adósságát konvertálnia kell, hanem akkor is, amikor munkához jutott és a munka folytatására vagy anyagbeszerzés szempontjá­ból vagy —' mint az előbb említettem — munka­bérek szempontjából hitelre van szüksége. Ez erőteljesebben támasztja alá a kisipari tevé­kenységet, mint az előbbi hiteltípus, mert ez tényleg munkatermelő, a munkát, a termelést mozdítja elő. Szükséges volna ezeknek a hiteleknek ki­terjesztése például a munkaszerződések alap­ján folyósítandó hitelekre is. Akkor, amikor az iparos egy hatósággal, vagy pedig egy jó bonitású magánféllel kötött munkaszerződést mutat fel, ennek a munkaszerződésnek bemu­tatása és esetleg a fizetéseknek az intézetre való cedálása következtében abba a helyzetbe ; juthasson, hogy olcsóbb pénzzel az egész ügy­letet finanszírozhassa. Igen gyakran előfordul az is, hogy a kisiparos leszállítja valamely közületnek _ a megrendelt munkát, azt annak rendje-módja szerint átveszik, azonban az ösz­szegek folyósítása az admnisztrációs és bü­rokratikus eljárások (következtében hosszú ideig húzódik. Ez esetben módja legyen a kis­iparosnak arra, hogy az ilyen már ledolgozott jogos keresetét cedálhassa, és a cedálás útján megkaphassa azt az összeget, amelyet ő már nem nélkülözhet, amelyre talán éppen azért van szüksége, mert a pénzt egy másik m>an­kába akarja befektetni. A Budapesti Kisipari Hitelintézet átérezve éppen a kiskölcsönök jelentőségét, olyan töké­letesen rendezkedett be, hogy a kishitelek ad­minisztrációját is a legsimábban és a leg­könnyebben tudja lebonyolítani. Nem áll r te­hát az, hogy a kisipari hitelek folyósítására, illetőleg kezelésére minden körülmények között rá kell fizetni. Ha megfelelőkép rendezik az adminisztrációt és igénybeveszik ezeknél a be­rendezkedéseknél esetleg a géptechnika erejét is, akkor ezeknek a hiteleknek folyósítása nem okoz nehézségeket. Szerintem ezeknek a kishiteleknek folyósí­tását nagyon könnyen meg lehetne oldani azáltal, ha az egyes ipartestületek kebelén belül jelenleg is működő hitelegyleteket ebbe az akcióba valahogyan be lehetne vonni. (He­lyeslés.) Alig van életrevaló ipartestület, amelynek kebelében ne volna hitelvédő egye­sület, a legtöbbje rendes alapszabályokkal, sajnos azonban, vannak^ olyanok is, amelyek alapszabályok nélkül működnek. Ezeket a hi­telegyleteket éppen a nehéz gazdasági viszem nyok hozták létre. Az iparosok az önsegélyezés álláspontjára helyezkedtek t és megteremtették ezeket a hitelegyleteket azért, hogy ha sürgő­sen szükségük van kisebb r Összegekre, akkor megkaphassák ezeket. Természetesen ezek mű­ködési köre igen szűk, mert kis anyagi erők­kel rendelkeznek, ha azonban ezeket központi szervbe belekapcsolva, megfelelőkép alá tud­ülése 19B1 március 4-én, szerdán. t 53 nók támasztani, — (Esztergályos János: Me­lyik központi szervbe?) az löksz, megvan, ide! (Hegymegi Kiss Pál: Ez már nem jó!) — ha az löksz, megfelelő átalakításával vagyis re­formjával, amint említettem, megfelelő' anyagi erővel alátámasztanánk a hitelegyleteket és így ezek erejét felfokozhatnánk, azt hiszem, ezt a kérdést meg lehetne oldani. Hiszen Német­országban is tulajdonképpen így oldották meg a hitelkérdést, amint említettem, nem közpon­tosítva, hanem decentralizálva. Azt lehet mon­dani, hogy majdnem minden egyes fontosabb ipari gócpontnak megvan a maga hitelszerve, amely ott az iparosságnak rendelkezésére áll. Miért ne lehetne ezt nálunk is így megoldani, különösen abban az esetben, amikor már azok a szerveink megvannak, amelyeket ügyesen felhasználva, az akcióba bele lehetne kapcsolni. Ha a németországi szövetkezeti mozgalmat figyelemmel kísérjük, akkor azt fogjuk tapasz­talni, hogy Németországban éppúgy, mint ná­lunk, a szakipari szövetkezeti mozgalom nem talált megfelelő talajra és megfelelő viszo­nyokra. A különböző kézműveskamarák évi je­lentéseiből, a különböző iparoskongresszusokon elhangzott beszédekből és jelentésekből meg­állapíthatjuk azt, hogy a szakipari szövetkezeti mozgalom nemhogy fejlődött volna, hanem bi­zonyos, mértékig visszafejlődött, ellenben a hi­telszövetkezeti mozgalom annál erőteljesebben fejlődött, a hitelszövetkezetek száma évről-évre szaporodott és ezáltal természetesen szaporo­dott annak az összegnek nagysága is, amelyet ez a szerv a kisiparosoknak rendelkezésre tu­dott bocsátani. En éppen ezért szükségesnek tartom azt, hogy a kereskedelemügyi kormány régebben tett ama ígéretének tegyen eleget, hogy az loksz.-törvény novelláris módosítását sürgősen a Ház elé terjeszti, mert ezt mintegy kiegészítésének tekintem a jelenlegi iparfej­lesztési törvénynek, hiszen annak a feladatnak, amelyet a jelen törvényjavaslat az Ikosz.-ra ruház, ez a szerv csak abban az esetben tud eleget tenni, ha ennek a célnak megfelelően át­alakíttatik. A törvényjavaslat á közszállításokra vonat­kozólag is tartalmaz bizonyos intézkedéseket Fábián Béla t. képviselőtársam a tegnapi nap folyamán a törvényjavaslatnak erre vonatkozó intézkedéseit bizonyos mértékben lekicsinyelte és azt állította, hogy ez is csak olyan ígéret, mint amilyenek eddig hangzottak el. (Hegy­megi Kiss Pál: Ügy van!) Ezzel szemben kény­telen vagyok^ megállapítani, — éppen a külön­böző érdekképviseletek jelentései alapján — hogy a kisiparosság az utóbbi időben igenis, • a lehetőséghez képest bekapcsoltatott a köz­szállításokba és minden minisztérium arra tö­rekedett, hogy a kisiparosságot lehetőleg fog­lalkoztassa, és a közszállítások útján munká­hoz juttassa. (Esztergályos János: Sok tízezer kisiparos kikapcsoltatott az életből!) Mélyen t. képviselő úr, nagyon jól tudom, hogy közszál­lítások útján a 250.000 önálló kisiparos mind­egyikét munkához juttatni nem lehet. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy ez a kérdés nem olyan egyszerű, amelyre azt mondhatnák, hogy egy kézlegyintéssel el lehet intézni. A kisipa­rosságot a közszállításban szintén csak meg­szervezve lehet intenzíve részesíteni, és mind­addig, amíg bizonyos iparágak ettől a szervez­kedéstől tartózkodnak, nagyon nehéz ezeket a kéréseket százszázalékig kielégíteni. A férfi­szabószakma, és 'más szakmák például, amelyek megszervezkedtek erre a célra, igenis elég te­kintélyes közszállításihoz tudtak jutni. Magától 8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom