Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-474

44 Az országgyűlés képviselőházának U7U* ülése 1931 március 3-án, kedden. szakképzett iparosságnak a kontárkérdés végleges megoldása. Szóvá kell tennem a versenytárgyalás meghirdetésénél a pályázat lejárati idejének lehetetlenül rövid terminusát. (Igaz! Ügy van! a középen.) Most olvassa a vidéki iparos a pályázatot s már lejárt a pályázat. Csak egy példa: Székesfehérvár közkórháza kötszerekre november 19-én írt ki pályázatot november 25-iki lejárattal.^ Hát ez abszurdum. (Zaj.) A munkálatok kiírása nem munkanemenként történik s így a szakmunkákat végző iparosok kénytelenek a minimális haszon legnagyobb részét egy-egy generálvállalkozónak leadni. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Nagy sérelme az iparosságnak s ezen mihamarabb segíteni kell, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok mellett a közhatóságok házilag végeztetik el a munkálatokat. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Tessék elképzelni annak a vidéki kisiparosnak elkeseredését, mikor hónapok óta nines munkája s azt látja, hogy a Máv. a budapest—kelebiai vonalon házilag^ vakoltatja újra az összes épületeket, váltóállító bódékat emel, amikor azt látja, hogy Székesfehérvár, Miskolc nyilvános pályázat nélkül építtet iskolákat, vagy .a kereskedelemügyi miniszter úr ugyancsak Miskolcon pályázat nélkül hangárokat épít, a kultuszminisztérium Debrecenben csillagvizsgálót s ugyanift 500.000 pengő költségelőirányzatú raktárhelyiséget építtet házilag és így tovább. (Zaj a középen.) Ezerszámra áll munka nélkül a kisiparosság és szeme előtt folyik ez a vérlázító mellőzés. (Barthos Andor: Ez megint az építési pótlékkal áll összefüggésben! — Hegymegi Kiss Pál: Erre nincs intézkedés a törvényben!) En nem a törvényről beszélek, hanem a közszállítási szabályzatról. (Hegymegi Kiss Pál: Törvényben kellene, hogy intézkedés legyen!) Azt nem tudom, majd később rá fogok térni, hogy ez helyes lesz-e, vagy sem. A közszállítással foglalkozók illeték jogi dolgával is foglalkoznom kell. (Halljuk! Halljuk! a középen.) A Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara a miniszter úrhoz fordult, hogy az el nem fogadott és eredménytelen pályázatok kereskedelmi leveleknek tekintessenek, — nagyon örülök, hogy a pénzügyminiszter úr megjelent a teremben (Éljenzés.) — az ajánlati feltételek, mellékletek pedig illetékmentesek legyenek. Hogy mit jelent ez, azt egy abszurdnak tetsző példával illusztrálom. (Halljuk! Halljuk!) Egy cég 1929-ben összesen 40 városi versenytárgyaláson nyújtott be pályázatot. A költségelőirányzatok 6—20 ívet tartalmaztak. A nagyszámú ívterjedelemnek az oka egyrészt az, hogy a .műszaki osztályok e tételeket emeletsoronként csoportosítják és így egy és ugyanazon tárgy a költségvetésben négy-ötször is előfordulj másrészt az a gyakori eset, hogy a tervezők az íveknek csak egyik oldalára írnak, ami megkétszerezi az ívek számát. Ha átlagban 10 ívet veszünk számításba és figyelembevesszük, hogy a kiírási művelet ívenként 80 fillér, ez 10 ívnél 8 pengőt jelent. Ehhez járul a 33 tétel egyoldalú értelmezése alapján tízszer 1'60 pengő, vagyis összesen 16 pengő bélyeg, városi szállításoknál ugyanennyi városi bélyeg fejében összesen 40 pengő. 40 versenytárgyalási pályázatnál ez egy évben 1600 pengőt jelent, ezzel szemben a cég a 40 pályázat közül csak egy esetben nyert el egy 4200 pengős munkát. (Krúdy Ferenc: Ügy van! Nyilvánvaló dolog ! — Ügy van! Ügy van! a középen.) Kell-e súlyosabb vád, mint ami e gyakorlati példa mögül süvít a mai illetékezési rendszer ellen? Lehet-e meg nem hallaniok ezt azoknak, akik felelős őrtállói a mai gazdasági életnek? Az egyesített bizottságban már szóvátettem, de itt is kérnem kell a pénzügyminiszter urat a pénzügyigazgatóságok elismerem törvényes, de annál méltánytalanabb kirovásaival szemben. Megértést, méltányosságot több simu'lást az élethez. (Ügy van! a balközépen) Itt van megint egy példa. Egy építkezési végszámla bélyeg hiánya miatt, (Zaj a baloldalon.) a kiszabott egyszeres és a 73 pengő 40 fillér felemelt illetékkirovás ellen beadott fellebbezést a szolnoki m. kir. pénzügy igazgatóság akként intézte el, hogy az egyszeres illeték változatlan fenntartása mellett a felemelt illetéket 1810 pengő magasságra növelte fel. Súlyosbító körülményként szolgál még az is, hogy ezt a határozatot megfellebbezték a közigazgatási bírósághoz, és miután az illetékkiszabás ilyen, ez jogos, ez törvényes, ahogy ők mondják, a közigazgatási bíróság az 1810 pengőre felemelt bírságot jóváhagyta. Ez az iparos kész. Soha nem tudja munkájával ezt behozni, de mint adóalany is meg fog szűnni (Hegymegi Kiss Pál: Már megszűnt.) Röviden foglalkoznom kell, amire Fábián Béla igen t. képviselőtársam is rámutatott, a Társadalombiztosítóval. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A kisiparosság a díjakat tényleg nem^ bírja. Valamit tenni kell ezen a téren is, (Krúdy Ferenc: Leszállítani harmadrészre az adminisztrációt! Ez az elsőí) mert a szociális alapon álló Országos Társadalombiztosító Intézetnek nem lehet célja tönkretenni az embereket. Hozzá még az Országos Társadalombiztosító Intézet az egyetemleges felelősség kérdésében új gyakorlatot honosított meg. A nála hátralékban lévő iparosoknak nemcsak a járandóság erejéig, hanem az összes járandóságaikat letiltja. így egyrészt az iparos nem képes munkáját befejezni, másrészt például az építésnél az építtető elveszti bizalmát a vállalkozóval szemben. .Az 1927 : XXI. te. 194., §-a a következőkép intézkedik (olvassa): «Az állam, a törvényhatóságok, a községek stb. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) vállalatok és intézetek ipari szükségleteinek és munkáinak beszerzésénél az odaítélésből kizáratnak azok a munkaadók, akik a járulékkal, vagy díjjal hat hónapnál régebben tartoznak.» Ez nézetem szerint büntető rendelkezés, mert hogy tegyen eleget az adós fizetési kötelezettségének, ha a munkavállalás lehetőségétől is elzárják, kizárván őt abból a munkakörből, amelyre egész felkészültsége, képzettsége a társadalomban predesztinálja. (Szilágyi Lajos: Es nem egyszer a legolcsóbb ajánlattévőt csukják ki!) Valahogy azt tartanám, hogy a munkavállalás kizárásától el kellene tekinteni (Kállay Miklós kereskedelemügyi államtitkár: Sajnos,, törvényben van!) — de hát ugyebár a törvényt meg is, tudjuk változtatni — és talán a díjjárulékhátralékosok egy engedélyezési okiratban a közmunkákból eredő járandóságluknak bizonyos százalékát az Oti.nál fennálló tartozások törlesztésére engednék át. Felemlítem, de az idő előrehaladottságára való tekintettel nem megyeik bele a részletekbe, hogy a közszállítási munkafeltételek, — hatalmas vastag könyvet tesznek,ki — amelyek szintén az 1911. évből valók s nézetem szerint szintén módosítandóik. Ha az iparosság fejlődését akarjuk előmozdítani, minden gátló és a fellendülést megakadályozó momentumot el kell hárítani útjából. A legjobban megszerkesztett törvény, rendelet serai ér semmit, ha alkalmazása