Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-474
Az országgyűlés képviselőházának U^k- ülése 1931 március 3-án, kedden. 45 nem simul az élethez. (Ügy van! a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Mint ez a javaslat!) Az ötödik fejezetben az iparfejlesztési bizottságok felállítása nagyon jó gondolat és ösztönzésül fog szolgálni az iparfejlesztés helyi kérdéseinek megvitatásánál a módok és eszközök feltalálására, mellyel a magyar ipar termeivényeinek fogyasztása neveltessék. Végül a 6. fejezet egy fájó pontra talál orvosságot, amikor a közterheket viselő magánvállalkozást megszabadítja a hatósági üzem versenyétől. Nézetem szerint csak a létfenntartásra szükséges cikk előállításával foglalkozó közüzemnek van létjogosultsága. (Ügy van! Ügy van! a középen.) T. Képviselőház! Kartell törvényünk Európának harmadik ilyen törvénye, iparfejlesztési törvényt tőlünk nyugatra nem hoztak. Törökországnak, Bulgáriának és Romániádnak van hasonló iparfejlesztési törvénye, a többi államok évi költségvetésükben^ gondoskodnak az ipar fejlesztéséről. Hogy időszerű-e ez, a törvényjavaslat akkor, amikor fontos és nehé« külkereskedelmi tárgyalások előtt állunk, nmi vitatom, de hogy a kisiparosság érdekében sürgős volt, ezt merem állítani. Hogy kerettörvény, — miként előbb felszólalt képviselőtársam mondotta — azt egészen természetesnek találom, mert nem szeretem a hatóságok túlzott beavatkozását. Nagyon sok esetben több kárt okoz, mint hasznot. Az iparfejlesztés terén is csak útmutatásokat, direktívákat, támpontokat szabad kodifikálni. A kereskedelemügyi kormány- feladata, hogy a keretet kitöltse, és az új kisipari osztály felállításával elinduljon azon az úton % amelyen támasza, támogatója legyen a keresztény nemzeti szempontból olyan értékes, de nagyon szerény viszonyok között élő magyar kisiparosságnak. Szeretném a magyar kisiparosságot felrázni középkori álmodozásából, szeretném belelehelni a XX. század rohanó racionalizálásig és meehanizálási újításait és eldobatni vele a régi, kényelmes, multszázadbeli szerszámokat. Ha mi versenyképesek akarunk maradni a külfölddel szemben, akkor fel kell állítanunk Karlsruhe, Mannheim, Berlin mintájára a kisipari racionális üzemvezetést kutató intézetet, akkor be kell rendeznünk nyilvános mintaműhelyeket; kisipari kiállításokat, szabadalmakat, márkázást, mintavédelmet kérek a kisiparosság részére. A külföld megelőzött, elhagyott bennünket ezen a téren. Ez a törvényjavaslat lehetőséget ad a törvényhozás részéről a kormánynak, hogy megoldja a kisiparosság fontos problémáit. A kivitelen és emberen múlik. T. Ház! Az ipartestületi és kézművesipari érdekképviseletek jelszavát hallgatva, a bajokat a következőkben foglalom össze: 1. a közterhek rendkívüli magassága, 2. az olcsó és könnyen felvehető hitel hiánya. 3. a fogyasztás hatalmas csökkenése, 4. a nyersanyag drágasága, 5. az árnívó hanyatlása, és végül 6. a rendkívül kiélesedett verseny. Remédiumot, orvosságot, ajánlani nagyon nehéz, de talán mint nem felelős állásban lévő képviselő, ráirányíthatom a kereskedelemügyi kormány figyelmét egypár gyógyszerre. Nézetem szerint kezdeném a közterhek egységesítésén, arányosításán, új, könnyebb adórendszer bevezetésével, az adónak leegyszerűsítésén és igazságos elosztásán; a kisiparosság teherviselőképességének figyelembevételével a társadalombiztosítás terheinek revízió alá vételével; a közüzemek, magángazdasági működési körének korlátozásával. Nézeteni szerint csak a gáz-, villany-, víz-, talán még a szállítási közüzemnek van létjogosultsága. Közszállításoknál a nagyiparral egyenlő elbánás elvét, racionalizálási, meehanizálási törekvések támogatását és végül, — ami nézetem szerint a legsürgősebb és legfontosabb — hoszszúlejáratú reálhitelt és rövidlejáratú üzemi hitelt. Az előbbit tíz évi törlesztésre, az utóbbit heti visszafizetésre, minden lekötés nélkül, esetleg az ipartársulatok közreműködésével és a bonitásnak nem oly végletekig menő bankszerű vizsgálatával, mint ez eddig történt. (Helyeslés jobbfelől.) Ez a törvény nem a mának, hanem a holnapnak készül. Es a gazdasági átalakulási folyamat, amely a világháború következménye, a javaslatot az ipari érdekek szem előtt tartásával hozta elő. Bízom benne és látom életrevalóságát, ezért az iparfejlesztési törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául egy szebb kisipari jövő reményében elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Van szerencsém a földteherrendezés előmozdítására szükséges intézkedésekről szóló törvény/ javaslatot tisztelettel beterjeszteni azzal a kéréssel, hogy azt • kinyomatni, . szétosztatni, s együttes tárgyalás végett a pénzügyi és igazságügyi bizottságokhoz utalni méltóztassék. Egyben kérem, méltóztassék a javaslat tárgyalására nézve a sürgősséget kimondani. (Éljenzés és taps.) Elnök: A Ház a törvényjavaslatot kinyomatja, szétosztatja ® azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a pénzügyminiszter úr által javasolt bizottságnak adja át. Minthogy a miniszter úr a most benyújtott törvényjavaslat bizottsági tárgyalására nézve a házszabályok 53. §-a alapján a sürgősség kimondását is kérte, kérdem a i Házat, méltóztatnak-e a sürgősség kimondásához hozzájárulni"? (Igen!) A Ház a sürgősség kimondásához hozzájárult. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Ház! Temple RezsŐ t. képviselőtársunk érdekes fejtegetései közepette oda jutott el, hogy kifogásolta a társadalombiztosítást, ezt a szociális terhet, amelyet a munkáltatónak, a munkásnak és valamely részben az államnak is viselniök kell, mert a mai kor szelleme azt megkívánja. Ha igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy amikor munkát pályázat útján kiadnak és ahhoz a feltételhez kötik, hogy az a munkáltató az ő illetékeit a Társadalombiztosítóval szemben pontosan és lelkiismeretesen beszolgáltassa s ha ezt nem tette, hátralékban van s ezért közmunkát nem kaphat s ő ebben olyan hátrányt lát, hogy a kisipar ha ilyen módon elesik a munkától, még kevésbbé tudna boldogulni, mint eddig, erre én igen t. képviselőtársamtól azt kérdezem, hogy amikor à& a munkáltató munkásokat foglalkoztat, miért nem szállítja a neki befizetett vagy az általa levont illetékeket pontosan rendeltetési helyükre? (Perlaki György: Mert ő sem kap pénzt!) Nem is beszelek arról, hogy ő az ő illetékeivel hátralékban marad, hanem azoknak az illetékeivel is, akik nála munkában állanak. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!
