Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-474

Az országgyűlés képviselőházának U7 bad — de nem képes: helyes és jó, ha a törvényhozás gondoskodik arról, hogy az állami szervek adott esetben megfelelő úton és módon védelmére siessenek a mezőgazdaságnak az árrombolásra szervezkedő tényezőkkel szemben. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt helyreállítjuk azt az egyensúlyt, amely egyensúly maga az illető gazdasági alanyok szervezkedése nem tud helyreállítani, és én ennek következtében nem hangulattörvényhozást, hanem egy jelenség helyes észlelése alapján egy hiány pótlását látom ebben a törvényhozási intézkedésben. T. Ház! Ezekután csak arra az egy-két észrevételre kell felelnem, amelyet Baracs Marcell igen t barátom igen találóan felhozott. Mert abban igaza van, hogyha az ember a 17. és 18. § első bekezdéseit összehasonlítja, első pillanatra bizonyos ellenmondások látszanak; itt azonban legyen szabad rámutatnom arra, hogy én úgy értelmezem ennek a két szakasznak ellentétét, hogy más az, amikor a törvényhozó utasítást ad a közigazgatási hatóságnak a prevenció tekintetében. Általában beszél arról, hogy minden olyan kísérlet, amely a természetes vásári ár kialakulását .gátolja, alapjábanvéve tilos, ellenben a másik szakaszban, hol büntető szankciót állapít meg, már csak olyan fogalmazással dolgozik, ahol a tényálladéki elemek kézzelfoghatók és könnyen bizonyíthat. A magam részéről érzem is azt, hogy a közigazgatási hatóságnak a prevenció szempontjából szélesebb alapokon kell dolgoznia, mint azután a büntetőbírónak a büntető hatalom alkalmazásában. En tehát a belső ellenmondást látszólagosnak tekintem, de a való.ságban indokoltnak nem tekintem, veszedelmet benne semmit nem látok, és e tekintetben nem érzem szükségét a módosításnak. Hogy ez ; a büntető eljárás a közigazgatási rendőrhatóság hatáskörébe tartozik és nem a királyi bíróság hatáskörébe, ismételten kénytelen vagyok koncedálni, hogy első pillanatra nagyon plauzibilis ez az ellenvetés; legyen szabad azonban azt hangsúlyoznom, hogy mit ér egy közigazgatási hatóság• prevenciója, az a kötelessége, hogy preventive eljárjon, ha ugyanannak^ a hatóságnak semmiféle szankció rendelkezésére nem áll? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéjyen.) Akkor volna ez csakugyan hangulatkielégítő látszattörvényhozás, ha az egyik hatóságot preventív eljárásra köteleznők, de szankciót nem adnánk rendelkezésére. Nyilvánvaló tehát, hogy át van gondolva ez a dolog annak ellenére, hogy külön helyesnek elismerem Baracs t. képviselőtársamnak azt az érvét, hogy voltaképpen annyira komplikált tényállásról van szó, hogy ebből az okból talán n

'obb és tökéletesebb volna, ha a királyi bíróságok hatáskörébe utalnánk a dolgot. Merem azonban hinni, hogyha meglesz az a végrehajtási utasítás, amelynek kiadására a törvényjavaslat egy másik szakasza felhatalmazza és utasítja a kormányt, ez a végrehajtási utasítás a közigazgatási illetékes szerveket akként fogja szervezni, és akként fog majd rendelkezésükre szakértőket bocsátani, hogy módja és lehetősége lesz a közigazgatási büntetőbíróságnak is arra, hogy a maga részéről kellő szakértelemmel és viszont az ő sajátos előnyeinél fogva kellő gyorsasággal is tudjon bírói ítéleteket mondani ezek felett a káros jelenségek felett. Azt is mondotta Baracs Marcell t. képviselőtársam, hogy az, hogy itt a termelőket védjük az összebeszéléssel szemben, viszont nincs rendelkezés a fogyasztók védelmére eb4. ülése 1931 március 3-án, kedden. 31 ben a szakaszban, ami voltaképpen azt jelenti, hogy a fogyasztók másodrendű állampolgárok. Bocsánatot kérek, az előbb már rámutattam arra, hogy a termelőket azért kellett itt megvédeni, mert ők maguk nem tudnak védekezni a kartellekkel szemben az árrombolás kérdésében. (Ügy van! jobbfelöl.) Az árrombolás kérdése speciális kérdés, mindig a termelés védelmét jelenti, és a dolog természete szerint teljes ellenmondás volna ebbe a szakaszba a fogyasztók védelmét belekapcsolni. De azok a fogyasztók nem olyan másodrangú állampolgárok. Az 1920 : XV. tcikk, mely az árdrágításról szól, telje® mértékben megadta a védelmet a fogyasztók részére, és meg vagyok róla győződve, hogy mindezek a jelensések, amelyekre nézve itt méltóztatik a védelem hiányát keresni, annak a törvénynek alapján, különösen az 1; § 2. pontja* alapján teljes védelmet nyernek. Ennek következtében nem látom okát annak, hogy ezekkel a szakaszokkal szemben, mostani szövegükben aggodalmat tápláljak. En ezt a szakaszt és a következő szakaszt is elfogadhatónak tartom. Kérem is a t. Házat, méltóztassék ezt a kérdést a szakaszok elfogadásával most már nyugvópontra juttatni, mert azzal a momentumánál szemben, amelyet Baracs Marcell t. képviselőtársam felhozott, hogy a közigazgatási bizottságnak sohasem adott ed1 dig .a mi törvényhozásunk felhatalmazást, hogy büntető szankciók alkalmazása tekintetében elhatározó hatóság legyen, utalok, ha nem is teljesen ugyanebben ármértékben arra a jogszabályra, amely az uzsora üldözésével szembein hatalmazza fel a közigazgatási bizottságot a teI kintetben, hogy előterjesztést tehessen az igazságügyminiszternek, hogy adott esetben bizonyos területre és bizonyos időtartamra az uzsorának hivatalból való üldözését rendelje el. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Tudom, hogy ez nem azonos, de mégis olyan mesgye, amely nagyon hasonlít ahhoz, amelyen mi most járni kívánunk. A magam részéről tehát ezt sem tartom olyan aggodalmasnak, hogy e^ miatt kellene kifogást tenni és a magam részéről ismételten kérem, méltóztassanak ezt a kérdést nyugvópontra juttatni és a 17. és 18. §-okat a most előterjesztett szövegben változatlanul elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 17. %-t a bizottság által beterjesztett szövegben elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 17. §-t a bizottság által beterjesztett szövegben elfogadta. Következik a 18. §. A jegyző úr felolvassa. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 18. §-t.) Elnök: Kíyán-e valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 19. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolva^ctii. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 19. §-t.) Elnök: Kérdem, kíván-e valaki szólani? (Nem!) Hajszolni senki sem kíván, a szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Ezzel a Ház -a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta; annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Napirendünk szerint következik az iparfej-