Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-479
Az országgyűlés képviselőházának 4.? tárgyat r csinálnak. A földmívelésügyi miniszter úr áttolja a felelősséget a pénzügyminiszterre, a pénzügyminiszter visszatolja a földmívelésügyi miniszterre, majd mindketten a népjóléti miniszterre, közben azonban a szegény rokkantnak meg kell fizetnie az .1060 pengőben megállapított megváltási árat s ennek a kérdésnek gyökeres megoldása uern történik meg. At. földmívelésügyi miniszter úr tagja annak a kormánynak, amelynek — ha jól tudom — tagja a t. pénzügyminiszter úr. Tessék elsősorban önnek kezdeményezni, ha a pénzügyminiszter úr nem teszi meg a szükséges lépéseket és tessék földbirtokpolitikai célból ezt a kérdést minisztertanács elé vinni, hogy ezt a problémát egyszer végre gyökerééin megoldják. A t. miniszter úr rendelkezésére áll a gazdasági felügyelők ^egész raja, azoknak módjukban áll megállapítani, hol vannak súlyos bajok és ne méltóztassék várni arra, hogy majd valahol MZ M szerencsétlen rokkant vagy hadiözvegy^ akinek nem jut pénze arra, hogy megvásárolja a kormány hivatalos lapját, idézze azt és orvoslásért forduljon a kormányhoz földmegváltási ügyében, mert nem tudom, hány ezredik miniszteri szám alatt kiadta a miniszter az ennek a kérdésnek rendezésére vonatkozó miniszteri rendelet, hanem tessék a gazdasági felügyelők útján ezt a kérdést megoldani, adatokat összegyűjteni. A kormány egy másik tagjának, a népjóléti miniszternek ott vannak a népgondozó kirendeltségei, ez egy másik szerve a kormánynak, amellyel ezt a kérdést meg lehet oldani. Amikor a közbiztonság kérdéséről van szó, amikor a személyes szabadság elvételéről van szó, akkor gyorsan és nagyszerűen tud a kormány minden tagja együttműködni, akkor semmiféle zavar nincs az ország rendjének igazgatásában. Ugyanazt az erélyt és ugyanazt az együttműködést, amely megvan ezekben a kérdésekben, mutassa meg a t. kormány akkor is, amikor a szociális jólétet kell emelnie és amikor a legszerencsétlenebb embereken, a hadirokkantakon és hadiözvegyeken kellene segítenie. Minthogy az igen t. miniszter úr válasza engem nem elégít ki, mert még mindig csak azt látom, hogy tovább fognak ebben a kérdésben aktázni, holott itt azonnali segítségre van szükség a választ nem veszem tudomásul. Elnök: A miniszter úr kíván szólni, Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Kénytelen vagyok a t. interpelláló^ képviselő úr viszonválaszára egy megjegyzést tenni. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a miniszterek a felelősséggel dobálóznak • és a felelősséget egyik a másikra akarja hárítani. Itt szó sincs arról, hogy a földmívelésügyi miniszter, , vagy bármelyik mmistzer a másikra akarná a felelősséget hárítani, mert a kormány teljesen szolidáris, vagyis vállalja a felelősséget mindazokért az intézkedésekért, tényékért és rendelkezésekért, amelyeket a kormány a maga öszszességében végrehajt. En csak voltam bátor utalni arra, hogy hatásköri szempontból ez a kérdés elsősorban kihez tartozik, de ez nem jelenti azt, hogy én a felelősséget át akarnám hárítani a pénzügyminiszter úrra, hanem —• ismétlem — csupán hatásköri szempontból utaltam erre. Nem a felelősség dobálásáról volt szó és nem ezért soroltam fel a rendeletek számait sem, mintha ezzel a pénzügyminiszter úrra akarnám a felelősséget hárítani, pusztán csak azért, hogy hivatkozzam arra, hogy éppen ezekből a szempontokból, amelyeket a t interpeláló képviselő úr felsorolt, in. ülése 1931 március 11-én, szerdán. 205 díttatva érezte magát a kormány, hogy enyhítsen a földhöz juttatottak terhein és tegye meg szociális szempontból azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az illetők terheit el is tudják viselni. Jól méltóztatnak tudni, hogy a földbirtokreform megindítása óta a gazdasági konjunktúra és az egész gazdasági helyzet nagy mérvben megváltozott. Jól méltóztatnak tudni azt is, hogy egészen más körülmények állanak és forognak fenn, így például a földárak és a terményárak tekintetében is. (Kabók Lajos: Mi jól tudjuk, csak a kormány nem tett semmit!) A könnyítéseket a kormány megtette és mint eddig nem zárkózott el, ezután sem zárkózik el az olyan jogos panaszok orvoslása elől és azoknak az intézkedéseknek a megtétele elől, amelyeket szociális és gazdasági szempontból teljes mértékben indokoltnak tart. Ezeket kívántam a t .képviselő úr viszonválaszára megjegyezni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr nem kíván válaszolni, kérdezem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi miniszter úrnak a népjóléti miniszter úr nevében is adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik tudomásai veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség! (Malasits Géza: Ez az igazság? 180 pengőt fizet a vitéz, 1016 pengőt a rokkant! Ezt is jó tudni l — Jánossy Gábor: Nem így áll! — Malasits Géza: De így áll! — Ellenmondások a jobboldalon. — Györki Imre: 180 pengőt fizet a vitéz és 1060-at és nem 1016-ot a rokkant! — Jánossy Gábor: Mindenütt leszállítják! — Zaj.) A Ház a választ tudomásul vette. Következik gróf Sigray Antal képviselő úr interpellációja a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz: 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak larról, bogy Magyarországon az állatgyógyászatban használt oltóanyagok és szérumok sokkal drágábbak, mint külföldön és aránytalanul drágábbak, mint azt ia termelési költségek indokolttá teszik 1 ? 2. Van-e tudomása .a miniszter úrnak arról, hogy Magyarországon évente sokmillió pengő értékű állat hull el és 1 hogy ezen elhullás egyik legfőbb oka az, hogy a nagy- és középbirtokosok az oltóanyagok és szérumok jelenlegi árát csak nehezen, a kisbirtokosok és gazdasági cselédek pedig egyáltalában nem képesek megfizetni? 3. Hajlandó-e a miniszter úr sürgősen intézkedni, hogyha mód nyílik arra, hogy ez a helyzet a gazdaközönség és a köz érdekében megváltoztassék, az tényleg haladék nélkül meg jLs történjék és a gazdák és állattenyésztők mielőbb olcsó oltóanyaghoz jussanak? 4. Ennélfogva hajlandó-e a miniszter úr a Magánállatorvosok Országos Szövetsége és a Gazdaszövetkezeteknek a 30 600/1929. sz. miniszteri rendelet hivatkozó kérvényét, mely tudomásom szerint a kívánt feltételeknek mindenben megfelel, mielőbb teljesíteni? 5. Hajlandó-e a miniszter úr ezen újonnan felállítandó intézetnél, ha szükségesnek látja, az engedélyt oly feltételekhez kötni, hogy ezen intézet a szérumokat legalább 30%, az élőcsirás oltóanyagokat pedig 50%-kal olcsóbban hozza forgalomba, mint a jelenlegi árak, hogy ezál-