Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

204 Az országgyűlés képviselőházának 4-79. ülése 1931 március 11-én, szerdán. közt is vannak rokkantak!) Elismerem, hogy a vitézek közt is varinak rokkantak, megengedi azonban t képviselőtársam, sokkal több olyan rokkant van, akit nem avattak vitézzé, ne méltóztassék tehát ezt érvül felhozni. En csak azt a tényt hozóim a Képviselőház elé, hogy az egyik oldalon az ép vitézek részére 180 pengőben van megállapítva a föld megváltási ára, a rokkanttal szemben pedig, aki elvesztette egyik kezét, lábát vagy szemét, vagy más testi hibában szenved, 1060 pengőben állapíttatott meg a megváltási ár e város területén akkor, amikor a forgalmi érték ma 500>—600 pengő között váltakozik. Naigyon jól tudom, hogy különféle ígéretek történtek ennek a kérdésnek rendezésére, az ígéretek beváltására azonban eddig még semmiféle érdemleges lépés nem történt, sem a pénzügyminiszter úr, sema földmívelésügyi miniszter úr, sem a népjóléti miniszter úr részéről, akinek talán elsősorban lenne hivatása ezt a kérdést megoldani. Azonban labdáznak ezzel, a különféle minisztériumok hatásköri villongása van ebben a kérdésben és hatásköri kérdéssé óhajtják ezt a kérdést tenni. Nagyon jól láttuk az elmúlt évek törvényhozási munkájából, hogy akkor, amikör a nagybirtokosok megsegítéséről volt szó, nem késett a kormány egy pillanatig sem és a boletta bevezetésével a városi népesség élelmezésének megdrágításával segített a nagybirtokos osztályon (Jánossy Gábor: A magyar földön, a magyar földmívesosztályon segített. — Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) T. képviselőtársam, nem a magyar földön segített, mert ha a magyar földön segített volna, akkor elsősorban a rokkantakon kellett volna segítenie. (Jánossy Gábor: Azokon is fog segíteni!) Azonkívül a törpebirtokosokon és a kisgazdákon kellett volna segítenie, ezekre nézve azonban a iboletta hevezetése egyáltalában nem jelentett semmit, ellenben igenis, sokat jelentett a nagy birtok osoknak. Most pedig tárgyalás alatt van a bizottságban a földtehermentesítési javaslat, amellyel megint csak a birtokososztálynak egy másik szerencsésebb kategóriáján kíván a kormányzat segíteni, de igenis:, teljesen kihagyja a segítésből a földhöz jutott hadirokkantakat, hadiözvegyeket. Én olyan égetőnek és annyira szükségesnek tartom e kérdés megoldását. — mivel hallom azt a tenger panaszt, amely az ország különböző vidékeiről felhangzik^ — hogy szükségesnek tartottam ezt a kérdést idehozni a Képviselőház elé és kérni a kormánynak ezirányban sürgős intézkedését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi, miniszter úr kivan szólani. Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Mint bölcsen méltóztatnak tudni, a földreform befejezéséről szóló 1928 : XLI. tcikk a felvetett kérdésben az intézkedési jogot a pénzügyminiszter úr hatáskörébe utalta.^ A földreform pénzügyi megoldására vonatkozó rendeleteket az említett törvény alapján a pénzügyminiszter úr adta ki. Érdemben tehát a felvetett kérdésre a pénzügyminiszter úrnak áll hatáskörében a választ megadni. Ami az interpellációnak földbirtokpolitikai részét illeti, bátor vagyok utalni arra, hogy annakidején, amikor a törvényhozás az 1920. évi XXXVI. tcikket megalkotta, ^ a hadirokkantakat, hadiözvegyeket, hadiárvákat és vitézségi érmeseket az igénylés sorrendjében elsőhelyre helyezte, jeléül annak, hogy ezeknek a kategóriáknak kielégítésére különös figyelmet kíván fordítani. Ügy a; kormánynak, mint a földbirtokrendező bíróságnak az volt az álláspontja, hogy ott, ahol vagyonváltságföldekből elégíthetők ki^az igények, ezek a kedvezményezett kategóriák 25%-kal^ olcsóbban kapják a földet. Ennek köszönhető az, hogy ebből a kategóriából a földbirtok ára ellen alig merült fel panasz. Itt van továbbá az 1928 : XLI. te. is, amely ott, ahol^ a megváltott földek ára jogerősen megállapítva nem volt, a vagyonváltságföldek árában szabta meg az újabb árakat. Az utóbbi időben, különösen a mezőgazdasági termények nagymérvű árcsökkenése miatt merültek fel panaszok, a megváltott területekből kielégített igénylők részéről, amely panaszokat a kormány teljesen jogosultaknak minősítette és éppen azért — inint^ bölcsen méltóztatnak tudni — a földreform pénzügyi megoldásával megbízott pénzügyminiszter úr a múlt évben egy 1218— 1930. számú rendeletet adott ki, amelyben elrendelte, hogy minden egyes konkrét esetben egy központi kiküldött vizsgálja meg a felmerült panaszos eseteket és amennyiben a panaszt jogosnak tartja, a panaszok orvosoltassanak is. Ennek a

t rendeletnek alapján minden felmerült t kérdésben kivizsgáltattak a panaszok és a pénzügyminiszter úr azokat orvosolta is. De továbbmenőleg méltóztatnak jól tudni azt, hogy ez év januárjában a pénzügyminiszter úr egy új rendeletet adott ki, amelyben az 1930. évi járulék egyharmadát az egész vonalon elengedte. Ebből méltóztatnak látni, hogy a^ kormány teljesen át van hatva attól a felfogástól, hogy az a nagy, szociális elgondolás, amely szükségessé tette a földreformtörvény megalkotását, úgy valósuljon meg, s a fizetési összegeket és a határidőket úgy szabja meg, hogy az illető földhözjuttatottak a földjükön boldoguljanak, azt meg is tudják tartani. Ha ezt nem tennők, ellentétbe jutnánk azzal a nagy, szociális elgondolással, amely szükségessé tette a földreform megvalósítását. Ami a kérdésnek tulajdonképpen földbirtokpolitikai részét illeti, mi sem természetesebb, mint hogy én ott, ahol gazdasági szempontból indokoltnak látom, a legmesszebbmenőleg támogatok minden jogos kívánságot, azonban a kérdés pénzügyi részének elbírálása nem az én hatáskörömbe, hanem a pénzügyminiszter úr hatáskörébe tartozik. Minden hozzám forduló panaszos ügyét, amennyiben azt méltányosnak tartom — és bizony a legtöbb esetben, sőt majdnem minden esetben méltányosnak kell tartanom — igyekszem megoldani, gazdaságilag kifejtem az indokokat és sohasem kések közrehatni abban a tekintetben, hogy ezek a felmerülő konkrét esetek és panaszok megoldassanak és orvosoltassanak. Az . általános rendezés, megoldás kérdésében sem késem, a gazdasági indokokat kifejteni; a cél az,hogyezeka földhözjutottak necsak földhöz jussanak, hanem azt meg is tartsák és azon boldoguljanak is. Ezeket voltam bátor a felmerült kérdésekre válaszul megadni és kérem a t Házat, hogy a népjóléti miniszter úr nevében is adott válaszomat méltóztassék tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván szólam. Györki Imre: T. Ház! Interpellációm szóbeli indokolásában már mondottam, hogy ismerem a kormánynak azt' az, álláspontját, hogy az egyes miniszterek ide-oda tologatják ezt a Kérdést és ebből is, mint minden más kérdésből amelyet gyökeresen meg kellene oldani, akta-