Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-473

12 Az országgyűlés képviselőházának 4 végző munkások magyarok, a művezetők, a textilmérnökök túlnyomó része pedig idegen. A munkásnők, a munkásleányok mélyen a korhatár alatt dolgoznak, mert a magyar törvények nagyon bölcsen valamikor 40 évvel ezelőtt \ állapították meg az alkalmazhatási kprhatárt. A technika azóta hihetetlen mértékben fejlődött, és a racionalizálási termelési rendszer, Bedeaux-kizsákmányolási rendszer mellett nem volna szabad alkalmazni eugenetikái szempontból sem olyan gyönge, serdületlen leánygyermekeket, mint amilyen gyönge, serdületlen leánygyermekek tízezerszámra dolgoznak a textilgyárakban olyan bérekért, amely bérekből még legelemibb testi szükségleteiket sem tudják kielégíteni. Volt alkalmam egynéhány ilyen textilgyári ebédet megnézni. A leányoknak túlnyomó többsége gyümölcsöt és kenyeret ebédelt, egyik része kávét és kenyeret, egy nagyon elenyésző részénél találunk egy csep^ zsiradékot akár kenyérre kent vaj, vagy zsír formájában, akár szalonna vagy egyéb ilyen apróság formájában és csak a leányok egészen elenyésző része evett meleg ebédet, azt, amit magával hozott, az is azonban túlnyomórészt üres főzelékből állt. Ajánlanám az uraknak, méltóztassék egyszer elfáradni egy ilyen textilgyárba, nézzék csak meg, mit jelent az, hogy egy gyönge, fejletlen munkásleány három Norfolk-szÖvőgépet kénytelen kezelni. Mit kell annak egész nap ugrálnia, kezének mint a cséphadarónak járnia, hogy nagynehezen, napi tíz órai munka .'után megkereshesse heti nyolc-kilenc . pengőjét? De vannak esetek, amikor még ennél is kevesebbet keresnek. A legcsekélyebb hibáért pedig még meg 'is büntetik ezeket a leányokat. Kérdem mármost én at Házat, amikor a textilmunkásnők túlnyomó többsége a létminimum alatt keres, : mit tudnak ezek a társadalomtól vásárolni, mit tudnak ezek a kisipartól vagy akár a nagyipartól vásárolni? Ügyszólván semmit. Egész életük lezajlik a füstös, porral és rossz levegővel telített gyárban, azmtán hazamennek lakásukra, a négy fal közé, ahol éppen csak annyi ágy van

% amennyi fekvőhelyet a családtagoknak biztosítani lehet. Rádióról, moziról, gramofonról, színházról ezek között szó sem lehet. Arról, f hogy a társadalomtól hébe-hóba egy jobb ruhát, egy jobb .szoknyáravalót vegyenek, évekig szó seau lehet, évekig — nem hónapokig, hanem évekig — tartó kemény nélkülözés árán tiM magának az a munkásleány egy cipőt vásárolni, évekig tartó nélkülözés árán tud magának egy ruhát vásárolni. Es amit a textilgyárakban látunk, ugyanazt tapasztaljuk a vegyészeti gyárakban is, ahol minden hatósági felügyelet, minden hatósági ellenőrzés nélkül életveszélyes munkát végeznek serdületlen fiúk, serdületlen leánygyermekek. Ezekben a gyárakban a felnőtt munkás ritka. Kivételt képeznek a kátrány-, aszf

altes ehhez hasonló gyárak, ahol a dolog természeténél fogva nem lehet leánygyermekeket alkalmazni. De a gazdasági és házi szükségleti vegyi cikkeket előállító gyárakban mindenütt fiatal serdületlen leánygyermekek és fiúk dolgoznak, r

à, míiinikabéreket pedig ugyanolyanok . nak találjuk, mint a textiliparban. De ugyanígy van ez a vas- és fémiparban is és — mondhatnám — majdnem minden iparágban. Ha igaz az, — aminthogy igaz, az élet ezt mutatja — hogy az ipar fejlődése elsősorban attól függ, hogy milyen a belső fogyasztás, milyen • a lakosság fogyasztóképessége, ha ebből a • szempontból ítéljük meg a dolgot, akkor nem szabad csodálkoznunk azon, hogy minden lát73. ülésé 1931 február 27-én, pénteken. szólagos állami támogatás ellenére az ipar nem tud fejlődni, minden látszólagos állami támogatás ellenére a kisiparos teng, leng, vergődik, nyomorog, lesüllyed a '• proletársorsba, majd egy kis örökség- révén

; újra szilárd talajt kap a Iáiba alá, (kiváltja az iparigazolványt, mester lesz, amíg pénze tart, aztán ha annak vége, megint kész a nyomorúság. Ezen nem változtat sem ä ^kézműves kamara, sem semmi más ilyen intézmény, legkevésbbé változtat ezen az állapoton ez a törvényjavaslat, mégpedig azért neim, mert mindaddig, amíg a belső fogyasztást nem tludj.uk emelni, ameddig a belső fogyasztás nem fog olyan mértékben emelkedni, mint amilyen mértékben azt európai átlagban találjuk, addig mondjunk le annak minden reményéről, hogy ilyen törvényjavaslattal az ipart fejleszteni lehessen. Pedig nem csekélyebbről van szó, mint körülbelül hatszázezer emberről. Családtagok nélkül hatszázezer ember él Csonka-Magyarországon kis- és kézművesiparból. Es ha olvassuk a kormánypárti lapokat, az aranymagon hizlalt sajtót, 'akkor minden választás előtt, legyen az községi, vagy képviselőválasztás, olvashatjuk a kormány nagyszerű felhívását, hogy a kisipar, az iparosság megmentése nemzeti érdek, a kormány nem is fog késni az ipart megmenteni. Azok között a szegény iparosok közt, akiket ilyen iparosgyűlésen összehívnak és akik hallják ezeket a kenetes szavakat, sok van, aki ezt el is hiszi. De az eredmény mindig egyforma, az ipar évek óta teng, leng, vergődik, nem bír lábrakapni azért, mert a legfontosabb elem, a belső fogyasztás ezt számára nem teszi lehetővé. Most rátérek konkrétebben a javaslat bírálatára, Kétségtelen, hogy a javaslat intenciója helyes, nevezetesen helyes az .az intenció, hogy minden lehetőséget igénybe kell venni az ipar fejlesztésére. A legfontosabb iparfejlesztő erőről, a belső fogyasztás emeléséről sem az előadó úr nem nyilatkozott, isem ez a javaslat nem tesz említést, ennélfogva áll .az, amit mondottam: mindaddig minden iparfejlesztés meddő dolog, amíg a belső fogyasztást . emelni nem ' tudjuk. Csak »a belső fogyasztás erős, nagyarányú növelése fogja az ipart fejleszteni, fogj.a az ipart emelni. Mindaddig, amíg egy kis nyomorúságos kovácsműhely, csizmadiaműhely lesz a faluban, ezek ott vergődni fognak és hiába hoznak törvényt és hiába fogják ezt a törvényt megmagyarázni,, az ő gazdasági nyomorúságuk, primitív termelési módszerük lehetetlenné teszi, hogy megszervezkedve végre erőteljes iparososztályt alkossanak. Elsősorban tehát az ipar fejlesztéséhez a belső fogyasztás nagyarányú növelése szükséges, ehhez pedig az kellene, hogy a kormány mondjon le arról r a népüldöző politikáról, amelyet folytat. Lássák be, hogy nem a török hódoltság idejében vagyunk, amikor .a nép kényre-kedvre ki volt szolgáltatva a pasalikoknak, hanem modern államban élünk és modern államhoz méltóan minden embernek meg kell adni ;

a^ lehetőséget árra, hogy önsegély útján gazdasági érdekeit képviselje. Ha ezt a lehetőséget megadják a mezőgazdasági munkásságnak, ha megadják az ipari munkásságnak, ha megszüntetik a politikai üldözést, megszüntetik a népnek gyámság alatt tartását, megszüntetik a nép pórázon való tartását, akkor a néplélek önmagától felszabadul a bilincsek alól, felszabadul .a nyűg alól, maga találja meg a boldogulás útját és maga lesz a legerősebb iparfejlesztő tényező. A javaslat első hátránya, hogy azoknak a