Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

Az országgyűlés képviselőházának U79 (Édes Antal: Maga sem hiszi, amit a termelőkről be«zél!) Szólanom kell interpellációm előterjesztésénél arról is, hogy kezemben van a Magyarország pénzügyi helyzetéről szóló kormányjelentés, amely az 1930. december 1-től december 31-ig terjedő időszakról szól és^ha t. képviselőtársaim ezt a kimutatást megnézik, akkor megállapíthatják, hogy a magyar állam bevétele ebben a hónapban olyképpen alakult, hogy míg az egyenesadók összege 2"2 millióval csökkent, a forgalmi adók 9 millióval csökkentek, az illetékek 1-9 millióval csökkentek s a vámjövedék 3-6 millióval csökkent, addig a fogyasztási adók 1*6 millióval emelkedtek. T. képviselőtársaim, ebben a képben ott láthatják az egész magyar adóztatási politikát. íme, itt van a bizonyítéka annak, hogy a kormány az elsőrendű élelmicikkek árát igyekszik a maga hatalmával és tekintélyével még jobban megdrágítani és ezzel • az amúgy is megnehezített életfeltételeket még fe jobban súlyosbítani. wh Amikor tehát az egyik oldalon azt kell latinunk, hogy a kormány nem tud megbirkózni a K gazdasági helyzettel, nem tud munkaalkalmat l és munkalehetőséget teremteni, aminek követ• kezménye azután az, hogy a munkabérek és a fix javadalmazású alkalmazottak fizetése állandóan csökken a másik oldalon sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a kormány teljesen szabad kezet enged az elsőrendű élelmíeikkek

1 megdrágításában. Ezért terjesztettem elő interpellációmat és kérem a t. Házat, méltóztassék a kormányt utasítani arra, hogy vessen gátat az, élelmicikkek megdrágításának, mert tovább ezen az úton nem haladhatunk és ha nem tud a gazdasági életben stabil állapotot teremteni, akkor legalább is az elsőrendű élelmicikkek megdrágítását mesterségesen ne mozdítsa elő, illetve, ha eddigi helytelen intézkedéseivel előmozdította, ezentúl akadályozza meg. Elnök: Az interpelláció kiadatik az összkormánynak. Következik Kun Béla képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszterhez. Kérem az interpelláció felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszterhez a sörkartell visszaélései tárgyában. 1. Tudja-e és hajlandó-e a t. kereskedelemügyi miniszter úr sürgősen megakadályozni azt, hogy a Magyar Serfőzők Egyesületébe tömörült és kartellt képező sörgyárak ma, a 17—19 pengős mázsánként! sörárpaárak mellett ugyanannyiért adják a sört, mint amikor a sörárpa ára mázsánként 32—38 pengő volt, Tehát a t. kereskedelemügyi miniszter úr által. egy olyan sürgős kormányintézkedésnek kell történnie, mely a sörárak leszállítását oly mérvben eredményezi, mint ahogy a sörárpa ára esett, kin dúlva abból, hogy a sör neui fényűzési, hanem általános közfogyasztási cikket képezi 2. Tudja-e a t. kereskedelemügyi miniszter úr azt, hogy az úgynevezett sörkartell a fenti jogosulatlan nyerészkedésen kívül trösztszerűen beosztotta az egyes városok és községek vendéglőseit és italmérőit akként, hogy mint vevők csak olyan cégjelzésű sört vásárolhatnak, amilyet nekik a kartell kijelölt és emiatt a csúf és károsító rayonirozási rendszer miatt egyik gyár vagy lerakatosa sem szolgálhatja ki a másik gyár vagy lerakatosa bekebelezett vevőjét; hajlandó-e tehát a t. kereskedelemügyi miniszter úr a vételi szabadság ilyen rikoltó jellegű korlátozásának megszűntetése KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIV. . • ülése 1931 március 11-én, szerdán. 199 érdekében eredményesen közrehatni úgy a nagy közterhek alatt roskadozó vendéglős- és korcsmáros ipar, valamint a fogyasztóközönség érdekében.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kun Béla: T. Képviselőház! Az interpellációm tárgyát képező közérdekű anyag nagy terjedelmére tekintettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédem határideje egy negyedórával meghosszabbíttassák. (Helyeslés.) Elnök; Méltóztatik ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ezt határozatként kimondom. Kun Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A magyar közgazdasági életet megnyomorító (kartellegyüttesnek, vagy •kartellcsokornak — hogy úgy mondjam — egyik legjobban burjánzó díszpéldánya a sörkartell. Ennek az ügyét azért hozom ide, s üzleti etikaellenes visszaéléseire azért mutatok rá, mert azt gondolom, hogy annak a nagy erkölcsi nyomásnak súlya alatt, amelyet a képviselőházi tárgyalás jelent, vagy legalább jelentenie kellene s a kormánynak joggal elvárható erélyes intézkedései nyomán a sörkartell gyárai megszüntetni, vagy legalább is lényegesen enyhíteni fogják azt a diktatórikus és kiuzsorázó üzleti eljárást, amelyet jelenleg a vendéglősökkel, általában az italmérőkkel és a nagy fogyasztóközönséggel szemben tanúsítanak. De azért is hozom ide a sörkartell ügyét, mert a tavalyi, 1930. évi esztergomi, az azelőtti, 1928. évi hódmezővásárhelyi országos vendéglőskongresszusnak, — amelyen helybeli ipartestületi elnöki minőségeimben én is részt vettem — fel jaj dúlásai eddig: siket fülekre találtak. Pediig tavaly Esztergomban és azelőtt Kőszegen, amikor a vendéglősök országos kongresszusán az egész várcs intelligenciájának képviselete megjelent, az az egyhangú nézetnyilvánítás hangzott el, íhogy a f vendóglőskoingresszusok nemcsak egy elhatárolt szakmának megnyilvánulásai. Bármilyen prózai a vendéglősi foglalkozás, mégis, amikor összejönnek ezek a vendéglősök, nagygyűlésük elején a Himnuszt, a végén a Szózatot éneklik, közben elmennek az Isten házába, ahol szent misét szolgáltatnak, a református templomban prédikálnak nekik s lelki szárnyalással a felső régiókba emelkedvén, bizonyságot r tesznek arról, hogy mindien prózai foglalkozásuk dacára a hitnek és a nemzeti öntudatnak eszményét hordozzák magukban, tehát mindenképpen megbecsülendő derék polgáremberei a hazának. 1929-ben Kőszegen Lingauer Albin, Huszár Mihály és Jánossy Gábor t. képviselőtársaim mind megígérték, hogy a vendéglősök sérelmeit szóvá fogják tenni illetékes helyen a parlamentben és a kormánynál és azokra orvoslást keresnek, eddig azonban semmi nem történt annak ellenére, hogy a vendéglősök esztergomi országos kongresszusuk alkalmával, tavaly ünnepélyes menetben vonultak fel a hercegprímás úrhoz és fejezték ki előtte hódolatukat és mélységes tiszteletüket. Ezekkel az emberekkel, aikik ennyire tudják és ennyire vallják, hogy a saját — ismétlem — prózai foglalkozásuk mellett, mivel tartoznak a magasabb felfogásnak s az egyháznak, még sem lett volna szabad úgy elbánni, mint ahogy eddig ezt velük eddig a kartell s a kormány cselekedte. Azzal a viselkedéssel szemben, amelyet a vendéglősök, általában az italmérők nagy szervezeteikben, a nagygyűléseiken és kongresszusaikon tanúsítanak, a ' sörkartell gyárai nemhogy a hit templomával semmi közösségben nincsenek, hanem a tisztes üzleti erkölcsi fogal29