Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

200 Az országgyűlés képviselőházának makkal szemben a teljes nemismerés homályos világában leiedzenek. Mert ha a békebeli poharankénti 16 és 20 fillér helyett a sörár ma Budapesten 30 fillér, vidéken 40 fillér, ha ilyen árdrágítás lehetséges, nciha a sörárpa ára pár év alatt lejjebbb szállott éppen a feléig, akkor be kell látni, hogy itt egy tendenciózusan folytatott és következetes áruuzsorával állunk szemben. Tévednek, akik azt hiszik, hogy valami külön-külön sör-egyéniséget jelentenének ezek a részvénytársaságcik, a Dréher, a Haggenmacher, a Polgári s azután a Bészvény^ Serfőzde. Ez csak névleg van így, de voltaképpen szemfényvesztés, mert mindannyian egy közös alakulatba tartoznak. Központi a termelés irányítása, központi az elosztás rendje és a központi irányító iroda meghatározza, hogy melyük megyében, [melyik városban melyik községben a legkisebb vendéglőben vagy italmérőben is milyen sört szabad mérni. Például Feniczy t. képviselőtársamtól tudom, 'hogy Pécs környékén csak a fősor szerepelhet, viszont a pécsi sörgyár produktumát azzal szorítják a versenyképességen alul^ hogy noha Pécs környékén azt fuvarköltség nem terheli, mégis a vendéglősök kénytelenek minden sört azon az áron adni, amennyit a kőbányai kartell saját produktumaira megállapított. Ugyanígy van Sopronban, Kőszegen és minden vidéki sörfőzdéyal és gyárral vagy lerakattál és a fogyasztóiközönséggel szemben, mert a központi kartellnek, vagy trösztnek — mert hiszen trösztnek is nevezhetjük — érdeke, hogy ezeket a vidéki sörgyárakat elsorvassza, megfojtsa, hogy tisztességes verseny ne fejlődhessék ki. Ebből az is következik, hogy a vidéki gyár nem dolgozhatik igazi megérdemelt üzleti haszonra. A vidéki gyárakat és ^vendéglősöket pedig vádolja a fogyasztóközönség, hogy miért nem adják olcsóbban a sört, mint a kőbányaiak, hiszen fuvarköltség náluk nem terheli a sört. Kétségtelen, hogy ezzel a fogyasztóközönséicet is kizsákmányolja, mert a közönségnek sokkal olcsóibban kellene megkapnia r azt a sört a helyi gyártól, mint amennyiért Budapestről szállítják. De még tovább is van, t. Képviselőház. Amennyiben eladná üzletét, valamelyik vidéki vendéglős, jogutóda köteles a sörgyárral kötött megállapodás pontos betartását vállalni, vagyis attól a gyártól köteles a sört a jövőben is vásárolni, amelytől előde vásárolta. Azt tudom, hogy más üzletágban is felelőssé teszik a vevőt jogelődje tartozásaiért, és kötelezik arra, hogy az előd tartozásairól az utód teljes képet szerezzen magának és a differenciákat kiegyenlítse. Az azonban csak a sörkartellnél van meg, hogy a vevő üzleti összeköttetését is béklyó alá vegyék, vagyis az esetben, ha valaki megvesz egy vendéglőt, tartozik azt a sört mérni, amelyet elődje mért, jóllehet talán Ő a másikat szeretné és a közönség is mást igényelne. Ami azt illeti, hogy miképpen gyakorolják a vevők védelmét a sörgyárak, erre nézve ezt méltóztassék meghallgatni. Alá kell írnia a vidéki sörraktárosnak a következő kötelezvényt (olvassa): «Elismerem, hogy önök jogositva lesznek eladási körzetemben engem mindazon vendéglői vagy^ kocsmáros üzleteknek általam történő kiszolgálásától minden indokolás és minden kártérítési igényem nélkül eltiltani, amely üzletek a többi kőbányai sörgyárak részére vannak megvédve, és amely üzleteket jelenleg ezen sörgyárak raktárosai jogosan szolgálnak ki. Ezen jogukat bármikor és akárhány . ülése 19S1 március 11-én, szerdán. ízben érvényesíthetik velem szemben és az eltiltást nem ^tartoznak indokolni. Ha e titalom ellen vétenék, sörszállítási megállapodásomat azonnali hatállyal felbonthatják és velem szemben fennálló követelésüket esedékessé tehetik.» T. Képviselőház! Ez az erőszakolt, természetellenes és főleg az erkölcsi alapot nélkülöző, az emberi szabadságot és jogot lábbaltipró rendelkezés nem más, mint a teljes gazdasági rabszolgaság konstituálása a sörgyári raktárosokkal és azoknak révén a vevőközönséggel szemben. De még továbbmegyek. Itt van például a söröS'b'Ordók ügye. Tudjuk, hogy a mérlegeket kétévenként hitelesíteni kell. Ha egy poharat nem hitelesítenek két évenként, akkor a vendéglőst megbüntetik, ha a mezőgazdasággal foglalkozó kisember magánhasználatra szolgáló mázsáját kétévenként nem hitelesíti, statáriális eljárást indítanak ellene és kihágása büntetéssel sújtják. A gyáraknak is hitelesíteniük kellene a hordókat kétévenként. Ez azonban már csak úgy tessék-lássék módon történik, mert tudni kell, hogy a két éves határidőn belül a kisebb, legtöbbször használatban tartott, egynegyed és egyketted és a legújabb reaktivált egynyolcad hektoliter űrtartalmú hordók abroncsait, illetve dongáit a^ fővárosi r forgalmat és lebonyolítási módot'nézve, legalább kétszázszor, a víidéki forgalmat és edény visszaküldést alapul véve, legalább százszor meghúzzák és megszorítják. Az abroncsokkal azonban mindig az űrtartalmat is megszorítják, tehát úgynevezett karcsúsági hiány áll elő a hordóknál és nincs meg az az űrtartalom, amely az eredeti hitelesítéskor megvolt. A differenciát azonban a hatalmas sörgyárak nem térítik meg, hanem kénytelen fizetni a vendéglős, a kocsmáros, szóval a kisember. T. Képviselőház! Ezek után továbbmenve, emlékezetébe hozom t. képviselőtársaimnak azt, ihogy az országos mezőgazdasági kiállítások alkalmával látni szoktuk, hogy nap-y társzekereken * &

r főváros utcáin végigvonulva lobogós ingujjú magyar legényekkel tarkázottan miként viszik a különböző sörgyárakból a nagy sörösihordókat és azután színes képeken látjuk azt is, hogy miképpen kaszálják az árpát. A közönség azonban nem tudja, hogy ha ez a felvonulás szép is, mégis szemfényvesztés, mert az ökrök egy jászolnál esznek, a sörkartell jászlánál. De tovább is van, t. Képviselőház! Azt lehet mondani, hogy magukat a vendéglőiparral foglalkozóakai az italmérőket is, miint igavonókat, szintén járma alá vonja a sörkartell. A felvonulásnál megmutatják, hogy miként kaszálják az árpát, a magyar földön termett árpát, de nincsenek ott azokba zsákok, amelyekben a sörgyárak a Csehországban termett komlót szállítják -ahelyett^ hogy magyar komlót vennének használatba és elhallgatják azt is, — amit többször mondanak szakavatottak — hogy a pesti sörgyárak sör m esterei nagyon szeretik, ha ezek a zsákok jönnek be, mert ezekben a Csehországból bejött komlószsákokban egy-egy arany szokott lenni, igen természetesen a magyar mezőgazdaság kárára, mert a magyar ikomlótermelés — állítom, bizonyítani fogom — teljesen pótolni tudná a Csehországból behozott komlót, mert van olyan jó. De a földmívelésüp-vi kormány — noha már hallom, hogy a jövőre bizonyos intézkedéseket meg fog tenni — ám a múltban a r rossz kereskedelmi szerződések folyományaképpen és azoknak ellensúlyozására nem tette meg azokat az intézkedéseket, — mert talán