Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-479
Az országgyűlés képviselőházának 47 követelik tőle azt, hogy évtizedeken keresztül fizessen adót önöknek, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. —- Kabók Lajos: önnek fizet adót! —Jánossy Gábor: Az államnak!) akkor az az ipari munkás, ha nem kényszerítik bele abba a mentalitásba, hogy Örökösen szegény proletár legyen, hanem tudjon magának állandó otthont és vagyont szerezni, kiváltkép a magántulajdon elve alapján igyekszik beállni a nemzeti célok szolgálatába, akkor még a mai lerongyolódott Magyarországon is lesz élet és sokkal több fejlődést tudunk elérni, nemcsak az agrárpolitika szempontjából, nemcsak a középosztály szempontjából, hanem az ipari munkásság javának a szempontjából is (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Miután ez a törvényjavaslat ennek a politikának céljait szolgálja, a magam részéről ezt a javaslatot a nemzeti politika érdekében szükségesnek tartom s azt a részletes tárgyalás alapjául a legnagyobb örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik, — Propper Sándor: Emelem poharam! — Jánossy Gábor: Nem kocsmában vagyunk, hanem a magyar parlamentben! — Propper Sándor: Mégis pohárköszöntőket mon danák !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Feniczy Ignác! Feniczy Ignác: T. Képviselőház! Előttem felszólalt t. képviselőtársamnak nagy felkészültségű és mély, alapos tanulmányra valló beszéde, azt hiszem, nagyban hozzájárul ennek a törvényjavaslatnak a jelentőségéhez, és a javaslat szükségességének kiemeléséhez. Egyáltalában megállapítható, hogy az iparfejlesztésről szóló törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatban soík értékes felszólalás hangzott el képviselőtársaim részéről mindkét oldalról. A felszólalások és hozzászólások a törvényjavaslatnak úgyszólván minden egyes rendelkezését megvilágították és érintették. A felszólalók kifejtették a javaslatnak úgy az iparra, mint a kereskedelemre nézve valamennyi üdvös és hasznos intézkedését, de ugyanakkor felsorolták, illetőleg kritika tárgyává tették a javaslatnak a hiányait is. Általában leszűrődött az a vélemény, az összes felszólalások alapján megállapítható, hogy eninek a javaslatnak a jogosultságát és hézagpótló rendeltetését és annak mielőbbi életbeléptetését úgyszólván kivétel nélkül mindenki szükségesnek tartja és kívánja. Én tehát járt utakon haladnék és fölösleges munkát végeznék, ha a javaslat minden egyes rendelkezését most újból szóvátenném^ és erre a t. Háznak a türelmét igénybevenném, mert tulajdonképpen ismétlésekbe bocsátkoznék. Azért rövid felszólalásomban tulajdonképpen a kisiparosság érdekeit érintő néhány kérdéssel kívánok foglalkozni, (Esztergályos János: Megtalálták most a kisiparosságot. Jön a választás, most csinálják a hangulatot. — Jánossy Gábor: Nem kellett megtalálni, mert el se vesztettük. — Elnök csenget.) amely kívánságok tulajdonképpen ezzel a törvényjavaslattal szoros összefüggésben vannak és amely kívánságoknak mielőbbi teljesítése a kisiparosságnak igazán életbevágó érdeke. Nem osztom a túlsó oldalról egyes szónokok részéről elhangzott és kifejtett azt az álláspontot, amely szerint a javaslatot azért nem tudják elfogadni, mert a kisiparosok segítéséről egyáltalán nincsen benne szó. Ez nem áll, mert hiszen többek között a javaslat 15. $-a szerint a kereskedelemügyi miniszter úr a kisipar és a háziipar támogatására a rendes évi 9. ülése 1931 március 11-én, szerdán. 195 költségvetési törvénnyel, vagy külön törvénynyel rendelkezésére bocsátott hitellel, vagy az Országos Ipari és Kereskedelmi Alap terhére és annak keretein bélül pénzbeli támogatást nyújthat. De menjünk tovább. A 17. § szerint a kereskedelemügyi miniszter a kisiparnak és ipari szövetkezeteknek hitelnyújtásra, közvetlen anyagi, vagy gépsegéllyel való és általában a. kisipar fejlesztésére, termelésének előmozdítására irányuló állami támogatását az Iparosok Országos Központi Szövetkezete közreműködésével nyújtja. A kivitel előmozdítására irányuló állami támogatásban a kisipart és ipari szövetkezeteket megfelelően lehet részesíteni. A javaslatok 20. §-a a kisiparnak a közszállításoknál is ad kedvezményt, amennyiben a közszállítások keretébe tartozó beszerzéseknek vagy munkálatoknak rendszerint csak nyilvános versenytárgyalás útján van helyük. A kisiparnak fenntartott közszállítások és munkálatok nyilvános versenytárgyalás melL&zésével is kiadhatók és a kisiparnak a közszállításokban való részesítéséről a kereskedelmi ^miniszter az országgyűlésnek évenként a költségvetés kapcsán jelentést tesz. Mindezekből tehát kétségtelenül megállapíthatjuk azt, hogy a most tárgyalás alatt levő iparfejlesztési törvényjavaslat is tanúsága annak a megértésnek, amellyel a magyar kormány a magyar kézműves és kisiparosság érdekeit gondozza és ennek az értékes társadalmi osztálynak talpraállítását elősegíteni óhajtja. Az iparfejlesztési törvényjavaslat ezenkívül módot nyújt olyan szervezetek életrehívására, amelyeknek szinte kizárólagos feladata a kisipar érdekeinek előbbrevitele és oltalma. Itt azonban nézetem szerint legcélirányosabban a gazdasági életnek és a gyakorlati megnyilvánulásoknak legmegfelelőbbe a ( intézheti a kisiparosság különleges problémáit egy olyan központi szerv, amelyet az iparostársadalom az ipartestületek élére kíván állítani, hogy a ma meglevő 375 ipartestület működése ezáltal egyöntetűvé tétessék és a tagjaikban rejlő erkölcsi és kulturális erők célirányos összefogása révén az újjáépítés munkájába még hatékonyabban beállíttassék. Hozzávetőleges számítások szerint, mert sajnos, megbízható statisztikai adataink nincsenek erről, mintegy 300.000 önálló kézműves és kisiparos él ma Magyarországon^ akik az eltartottakkal, a családtagokkal egyetemben az ország lakosságának körülbelül 1 /s-át képviselik. Ez a társadalmi osztály a régi céh-rendszeren nőtt fel, a hazafias erényekben mindig tündökölt, a világháborúban, a lövészárkok legvitézebb katonáit szolgáltatta és a legeredményesebb ellenállást fejtette ki a kommunizmussal szemben. Minden egyes kisiparig műhely a magyar nemzeti érzületnek, a polgári gondolkozásnak egy-egy temploma, s ha egy-egy ilyen kisipari műhely becsukódik, ugyanakkor a hazafiság oltárának egy-egy mécsese lobban ki. Mindent el kell tehát követnünk és mindent meg kell tennünk ezért a társadalmi osztályért. Tudomásom szerint — hiszen már a hírlapokban is olvasható — az ipartestületek^ reformjáról és a központi szervről szóló törvénytervezet is elkészült már, sőt azt a kormány az éldékeltség képviseleteinek tárgyalás végett már meg is küldötte. Azt hiszem, mindnyájunknak kívánnunk kell, hogy ebből a törvénytervezetből mielőbb olyan törvény váljék, amelyik a magyar kisiparosságnak ehhez a reformhoz fűződő reményeit beváltja. I Senki sem hiszi, hogy akár az ipartestü-