Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

188 Az országgyűlés képviselőházának hogy gondoskodjanak egyoldalról a saját mezőgazdaságuknak minden eszközzel való fejlesztéséről, másrészt gondoskodjanak az ipari túlnépesedés leküzdéséről, mert hiszen az ipari termékek exportjának csökkenése kell, hogy erre vezessen. Ennek arányában bizonyos túlnépesedés következett be, tehát bizonyos népesedésben többletet el kell helyezni olyan iparágakban, amelyeknek még piacuk van és különösen a mezőgazdaságban, hogy eme átcsoportosítással a társadalom egyensúlyát meg tudják őrizni. Innen vannak azután az autarchiára való áttérésnek túlzott eszközei és azok a túldimenzionált vámforgalmi rendszabályok, amelyek ma már alig tarthatók fenn. Európa majdnem ezer esztendőt áldozott a maga energiájából arra, hogy a kicsi országokból nagy állami területeket alkosson. Most a háború után következett időkben egész energiaszükségletét arra fordítja, hogy az ezer éven keresztül felállított nagy állami egységeket újra felaprózza. A nagy gazdasági egységek felaprózásával függ össze a legtöbb gazdasági baj és a mai gazdasági krízis legtöbb megnyilatkozása. Amikor erre hivatkozom, nyomatékosan hangsúlyoznom kell, hogy ebben a konstellációban a mi magyar érdekeinket jól meg kell védeni. Nevezetesen ebben az új gazdasági szituációban a kis mezőgazdasági üzemek jelentősége jóval nagyobb és emelkedettebb. Ennek következtében az új gazdasági szituációban minden mozdulat a kisebb mezőgazdasági területek, a kis paraszti üzemek vitorláját dagasztja. Méltóztassanak csak megfigyelni, a tömegtermeivények gyűrűje hogyan került át az óvilágból az újvilágba: Amerikába, Kanadába. Ellenben helyette a fogyasztás iránya, szokása olyan mezőgazdasági terményeknek adott majdnem kimeríthetetlen piacot és keresetet, amely mezőgazdasági termények tipikusan a kisebb mezőgazdasági területeken állíthatók elő. Azonkívül van még egy probléma. Mi is nagybirtokos országból lettünk kisbirtokos országgá. Nekünk ezt az átmenetet parallel be kellett illeszteni olyan gazdaságpolitikába, amelyben a megszaporodott kisüzemek a maguk természetes gazdasági konstrukciójánál fogva egy magasabb intenzitás nívóra tudnak áttérni. Mert ^ nem áll az, hogy a földelaprózás egyúttal a népesség jobb elhelyezésével és ellátásával jár. Sőt ellenkezőleg, csak ott van ez, ahol a kis jogutód magasabb intenzitásfokon tud gazdálkodni, mint a nagybirtokos jogelőd, annál az egyszerű oknál fogva, mert minden üzemstruktúrának és irányzatnak megvan a maga munkabefogadóképessége: mennyi munkát tud abszorbeálni, mennyi népességet képes tehát eltartani. A nagyobb birtokkategória földje, amely felosztatlan állapotban több embert tudott munkával és élelemmel ellátni, tehát több embernek tudott megfelelő életnívójáról gondoskodni, ma a felosztás után up^anazon a földön ezt az intenzitásfokot nem mindig tudja fenntartani. Ugyanaz a terület sokszor lényegesen alacsonyabb életnívón tartja azokat az embereket, akiknek részére felosztás után ellátó területként szerepel. A természetes földelaprózás tehát csak ott jár a népességet ellátó erősségnek emelkedésével, ahol a kisbirtokos jogutód több munkaalkalmat képes nyújtani, mint a nagybirtokos - jogelőd. Ez természetesen^ csak ott következik • be, ahol a helyi fogyasztópiac megvan. Mert • hiszen a nagybirtoknak tömegterményeket előállító típusa elsősorban távolabbi, nagyobb pia79. ülése 1931 március 11-én, szerdán. cok felkeresésére való, ellenben éüpen azok az intenzívebb kultúrák és azok termékei, amelyek tipikusan megfelelnek a kisüzem kategóriájának, tehát egy intenzívebb állattartásnak, továbbá kezdve a gyümölcskertészettől végig a zöldségtermesztésig, mind a friss állapotban való fogyasztást követelik meg és nem tűrik meg a távoli szállítást. Tehát a legközelebbi fogyasztópiacra vannak utalva. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ezért van az, hogy az ipari nagyüzem időés térbeli egymásmelletiségben^ helyezkedik el a mezőgazdasági kisüzemmel és ha valamely helyen az ipari fogyasztás, az ipari népesség fogyasztása, a városi lakosság szükséglete emelkedett, ha valamely vidéken ez bekövetkezett, akkor körülötte csoportosulnak a kisgazdaságok, azok a gazdálkodási formák, amelyekre nekünk magyaroknak is törekednünk kell. Es pedig azért, mert hiszen van egy kisüzemi kategória, amelyet egyfelől az illető • földmívescsalád . munkateljesítménye, másfelől pedig az a jövedelem határoz meg, amely jövedelem a család fenntartásához szükséges. Ez most már kultúrák és intenzitásfok szerint változik. Egy szentesvidéki gabonatermelő parasztgazdának 20—25 katasztrális holdra van szüksége ahhoz, hogy benne legyen ebben az életképes kisüzemi kategóriában. A makói hagymakertésznek f csak egy katasztrális holdra van szüksége . ahhoz, hogy ebben az életképes kisüzemi kategóriában benne legyen, mert egy hold megmívelése abszorbeálja egész munkakészségét, de egyúttal^ elegendő jövedelmet ad ahhoz, hogy az egész gazdacsaládot eltartsa. A fővárosig környékbeli zöldségkertésznek már egy félhold is elegendő ehhez. Miután tehát a föld csak numerus clausokban, meghatározott mennyiségben áll rendelkezésre, a józan földbirtokpolitikának a tömegesen megszaporodó mezőgazdasági kisüzemek minél kisebb területátlagára kell törekednie. Mármost ebből a szempontból ez a javaslat a lehető legfontosabb rendelkezéseket tartalmazza. Abban a percben, mihelyt ez a tendencia megvan, törekedni^ kell a fogyasztóképességnek az ország területén való, tehát területi szétosztására is. Ez lényeges része a javaslatnak. Mihelyt lehetővé válik, különösen ott, ahol a föld minősége s az éghajlati viszonyok lehetővé teszik, hogy a helyi fogyasztópiacok, erős • fogyasztópiaook, jól élő, jól^ javadalmazott ipari népesség fogyasztópiacává legyenek, abban a percben bekövetkezik a föld elaprózódása is. Es ez a maga természetes útján 'minden állami beavatkozás nélkül is bekövetkezik, mert ez a kisbirtoki terület magasabb értéket képviselvén, a nagyobb ^ gazdasági területek, a nagyobb birtokok természetes úton amúgyis szétporlódnak. Tehát egy egyszerű földosztástól várni mindent nagyon naiv dolog. Ez lehet • az emher szubjektív érzése, de nem mindenben igazolt nemzetpolitikai szempont. Sokszor pedig hiba lehet belőle, különösen ott, ahol a kisbirtokos utód nem képes azon a területen a kellő életnívót fenntartani, nem képes pedig azért, mert nincs meg annak a lehetősége, hogy intenzívebb^ kultúrára térjen át. Az intenzívebb kultúrának első feltétele ismétlem, a helyi fogyasztópiac vagv esetleg az ahhoz való forgalmi közelség. Mélyen t. Képviselőház! Amikor tehát iparfejlesztésről" beszélünk, és agrárpolitikai szempontból nézzük a problémát, akkor az első fon-