Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-478

162 Az országgyűlés képviselőházának i78. ülése 1931 március 10-én, kedden. nemi is tudta a Győri Vagóngyárat magába egyesíteni, árkartellt kötött a Győri Vas:óngyárral és ennek következtében akár az állam, akár a Beszkárt, akár egyéb közlekedési közület vagonokra kért ajánlatot, úgy a Győri Vagóngyár, mint a Ganz-Danubius-gyár a a fennálló kartell révén egyforma ajánlatot tesz. Ennek következtében történhetett meg, hogy a Beszkárt.-kocsik rendelésénél a Ganzgyár olyan árakat követelt, amelyek felülmúlták nemcsak az eddigi árakat, hanem mindazokat az árakat, amelyekről külföldről sikerült a Beszkárt.-nak értesüléseket szereznie. Tehát a Ganz-vagóngyár az üzemegyesüléssel végrehajthatta a maga árpolitikáját amivel azután a köznek is ártott. Ez^ a tevékenység eléggé nem _ kárhoztatható és a fogyasztó érdekeket sajtja. Ezzel szemben meg kell vizsgálni, vájjon az ipar más fontos tényezőjével szemben, a munkásokkal szemben miként használta fel a hatalmas Ganz-vállalat üzemkoncentrációs tevékenységét. Ezt vizsgálva figyelembe kell venni mindazokat az üzemegyesüléseket, amelyek az utóbbi időben történtek. A már megemlített üzemen kívül a Dr. Lipták c& Társa, a Szombathelyi Motor és Gépgyár, a Rössemann és Kühnemann gyár és a Magyar-Belga, valamint a többi üzemek mint üzemegye sülési tényezők szerepeltek, és ezt mind a racionalizálás jelszava alatt hajtották^ végre, ami azonban nem valódi racionalizálás volt, hanem a cél az volt: eltüntetni a konkurrenseket a piacról, megszerezni az egyeduralmat, a gyártási monopóliumot egyrészt, másrészt kitermelni egy hatalmas tartalék munkássereget és ezeknek kiéheztetésével a munkabérek színvonalát alásüllyeszteni, a munkaviszony es a munkaidő terén olyan állapotokat teremteni, amelyek nemcsak az értékesítési piacon, hanem bent az üzemekben is az egyeduralmat minden körülmények között biztosítsák a munkáltatók részére. A magyarországi üzemegye-ülések ezt a képet tárják elénk. A példák hosszú sorát tudnám felsorakoztatni gépiparon túlmenőleg is, amelyek 'mind azt igazolják, hogy az üzemegyesülések terén nem történt egyéb, mint az, amit megemlítettem. Mégis alfa kedvezményezett vállalatok közé sorozza azokat az üzemeket, amelyek üzemi egyesüléseket hajtottak végre. Ezzel szemben nemcsak, hogy nem törődik az . iparfejlesztési javaslat a nyomorúságba döntött munkások sorsával, hanem még olyan intézkedéseket sem tart szükségesnek a törvény keretébe felvenni, amelyek megvédenék a munkások exisztenciáját, munkaidejét, munkaviszonyait, legfőkép munkabérét a kapitalizmus pusztító tevékenységével szemben. A törvényjavaslat általános indokolását tanulmányozva, olvasható az is, hogy új gazdaságpolitikai irányzatok is bevonulnak ebbe a javaslatba. Nézzük, mik r azok. Jobb és észszerűbb elvek alkalmazásával tagadhatatlan, hogy segíteni _ lehet sok nehézséggel küzdő iparunkon, sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy a magyar ipari munkáltatók ezen a téren nem hozták meg azokat az anyagi áldozatokat, amelyek az igazi észszerű termeléshez szükségesek. A racionalizálás tulajdonképpen nálunk csak jelszó az ipar kapitalistái számára, akik keveset valósítanak meg az igazi racionalizálásból. Az üzemekben a legnagyobb mértékben csak a termelési hatásfok feljavítására törekszenek, mégpedig olyan módon, hogy a munkás fizikai erejét zsákmányolják ki fokozottabb^ mértékben és ugyanakkor áljelszavak kíséretében a munkabérek lesüllyesztését hajtják végre. Adó- és illetékkedvezményben részesülnek azok az üzemek, amelyek a racionalizálás jelszava alatt olyan munkarendszert vezetnek be, amely^ munkarendszer minden eddig elkénzejt munkáskizsákmányolási lehetőséget felülmúl. t Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan beszélni kell a Bedeaux-rendszerről is, mert a tövényjavaslat rendelkezései szerint az a vállalat, amely üzemi egyesülést hajt végre, adó- és « Illetékkedvezményben részesül. Pedig éppen a Ganz-Danubius-gyár, amely számos üzemet egyesített magába, munkásait, tisztviselőit odataszította a kétségbeejtő munkátlanságba, és mindezekre rá bevezették a leggyűlöltebb, a munkás munkaerejét leghatártalanabbul kizsákmányoló Bedeaux-rendszert, amely az elmúlt évben hatalmas munkabeszüntetést vont maga után, amely hosszú ideig foglalkoztatta közvéleményünket, amely nyugtalanította közgazdasági életünket és végeredményében a népjóléti ^minisztériumot beavatkozásra ké-ztette. Amidőn a törvényjavaslat kedvezményben akarja részesíteni azokat az üzemeket, amelyek a racionalizálás jelszavába burkolózva a munkások kizsákmányolását fokozott mértékben elősegítő munkarendszert vezetnek be, akkor igenis beszélni kell arról, hogy mi is az a Bedeaux-rendszer. Itt követelek védelmet azor munkások számára, akiket az ipari kapitalizmus ebben a kizsákmányoló rendszerben akar dolgoztatni!. Azokat, akik az amúgyis kiszipolyozott munkásokat^ még jobban akarják a szent profit fokozására szorítani, jutalmakban részesíteni teljes lehetetlenség és a munkásokat ezeknek kiszolgáltatni nem szabad. A Bedeaux-rendszerről már egy egész^ kis irodalom fejlődött ki. Sajnos Magyarországon ennek a rendszernek még nincsen irodalma és főképpen Németországból származnak azok a tanulmányok, amelyek a Bedeaux-rendszer ismertetésére vonatkoznak. Egy egész tudományos vita fejlődött ki, amelyből a Bedeauxrendszert meg lehet ismerni. Tagadhatatlan, hogy a németországi Continental-művek, ahonnan az egész Bedeaux-rendszer organizációja kiindult, nemcsak a Bedeaux-rendszer bevezetésére törekednek, hanem igen nagy súlyt helyeznek arra is, hogy neves közgazdászokat, egyetemi tanárokat szólaltatnak meg tanulmányokban, akik azután a Continental-művek megbízásából a Bedeaux-rendszer előnyeit és hasznos oldalait mutatják be. Ez azonban tárgyilagos magyarázatnak nem vehető és ezek csak megfizetett cikkeknek tekinthetők,^ amit legjobban bizonyítanak azok a tanulmányok, amelyek a Continental-művek közgazdászaitól és egyetemi tanáraiktól függetlenül származnak. A Bedeaux-rendszerről Dring Bramesfeld, darmstadti magántanár írt egy tanulmányt, amelyben többek között megállapítja (olvassa): «A Bedeaux-rendszer, ellentétben a helyes eljárással, a termelés emelésére és a költségek csökkentésére nem a racionalizálásban keresi a kiinduló 'pontot, nem eljárásokban, segédeszközökben, munkafeltételekben és munkakivitelezésben stb., hanem a munkás munkatempójának meggyorsításában, tehát a fokozott penzumban.» Mit jelent ez a megállapítás, amely sajnos, magyar viszonylatban még sokkal súlyosabb képet mutat, mint Németországban, vagy azokban az államokban, amelyekben a Bedeaux-rendszer az üzemi alkotmány legmesszebbmenő biztosítékaival nyer