Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-478

Az országgyűlés képviselőházának W7 esetleg alkalmazást? A kormánynak az iparfejlesztési törvényben kellene gondoskodnia arról, hogy idegen országból ne ültessenek át hozzánk olyan munkarendszereket, amelyeknek semmiféle előfeltételei nincsenek meg itt nálunk és amelyek nem szolgálnak semmi egyéb célt, mint a munkás munkatempójának meggyorsítását, vagyis a nagyobb teljesítésre való szorítását. A Bedeaux-rendszer mindenütt bajt idézett elő, még azokban az államokban is, ahol az üzemi alkotmány védi a munkást a kizsákmányolás ellen, amelyet magyar viszonylatban minden akadály nélkül hajthatnak végre a (munkáltatók. Annál több bajt idézhet elő nálunk, ahol üzemi alkotmányról, törvényes .alapon álló üzemi tanácsokról beszélni egyáltalán nem lehet, ahol a minimális munkabér törvénybe iktatva nirícsen, ahol törvény nem szabályozza a maximális munkaidőt, ahol egyáltalában semmi sem korlátozza a munkáltatót abban, hogy a munkást kizsákmányolhassa. A Bedeaux-rendszer egy francia r származású mérnöktől ered, aki üzemtudományos tapasztalatait amerikai üzemekben szerezte, majd megszervezte a nemzetközi Bedeaux Társaságot a különböző államokban. Akit érdekel t. képviselőtársaim közül a Bedeaux-rendszer, az megtudhatja, hogy a Bedeaux Társaság egy egész sereg mérnököt — németeket és amerikaiakat — alkalmaz, akik a kiszemelt üzemekben a Bedeaux-rendszer bevezetésére rendelkezésre állanak. De az érdeklődők ezenkívül megtudhatják azt is, hogy a Bedeaux-rendszer bevezetésére rendkívüli hosszú időt használnak fel mindenütt, így például a németországi Continentalművek miár 1926-ban bevezették ezt a rendszert, és még ma sincsenek az összes műhelyek és osztályok, bedósítva, annak dacára, hogy egész sereg amerikai Bedeaux-mérnök és amerikai technikus fáradozik azon, hogy ez a rendszer mielőbb bevezetést nyerjen. Ezzel szemben nálunk Magyarországon úgyszólván néhány hónap alatt akarják ezt a rendszert bevezetni, amely néhány hónapba még a rendszer bevezetésére irányuló tanulmányokat is beleértik. Csak természetes ezek után és ilyen körülmények között, hogy nemcsak állandó vita anyaga ez, hanem azokban az üzemekben, ahol a Bedeaux-rendszer bevezetését erőltetik, benne van a gyúanyag, amely bármikor kirobbanhat, mert a munkásokat olyan teljesítményre kényszerítik, amelyek munkaképességüket felülmúlják és keresetüket alác^ökkentik. Tévednek azok, akik azt gondolják, hogy mivel most a Bedeaux-rendszer miatt nincsen sztrájk, a munkásság megbarátkozott idehaza ezzel a rendszerrel. Erről szó sem lehet, annál inkább sem, mert ezzel a rendszerrel szemben a munkásság gyűlölete a lehető legnagyobbfokú és még ott is bármikor felborulhat a helyzet, ahol • azt hiszik az üzemvezetők, hogy a munkásság ezzel a rendszerrel megbarátkozott. A német birodalmi munkaügyi bíróság* is foglalkozni volt kénytelen a Bedeaux-rendszerrel, mert az egyik hannoveri üzem munkásai megtagadták a rendszer elfogadását a fennálló tarifális megállapodásokra hivatkozva. Ez a tény is a mellett tanúskodik, hogy egy olyan üzemi rendszerről van szó, amely állandóan nyugtai am' ti a az üzemi termelést. Karl Heller német egyetemi magántanár a Gewerkschafts-Archív 1929. évi decemberi számában kritikai cikkében foglalkozik a Bedeauxrendszerrel. Ezt méltóztassanak jól megfigyelni, mert ez a tanulmány képet ad arról, hogy valójában milyen rendszer is a Bedeaux. ülése 1931 március 10-én, kedden. 163 rendszer, amelynek alkalmazása ebben a törvényjavaslatban adó- és illetékkedvezményt biztosít a munkáltató rsézére. A tanár úr tanulmányában többek között a következőket írja (olvassa): «Egy munkás ezelőtt egy munkahelyen 1 márka 20 pfennig órai keresettel bírt, beleértve a 30%-os akkordpótlékot. A Bedeauxrendszer bevezetésénél megállapították azt, hogy ez a munkás megszokott munkatempójával a Bedeaux-rendszerben előírt óránkénti 60 Bedeaux-egység helyett, 40 Bedeaux-egységet adott le. Miután a Bedeaux-rendszerben több órabérosztály van megállapítva az egyes munkák súlyossága és minősége szerint, a nevezett munkásnak a megfelelő kategóriába való sorozással garantált órabére 90 pfennig, amelyhez hozzá kell számítani a 20%-os pótlékot, a keresete tehát 1 márka és 8 pfenniget tett ki. Miután a Bedeaux-rendszerben 60 Bedeaux-egységet kell teljesíteni óránként, nevezett munkás munkateljesítményét 50%-kai kellett fokozni, hogy a rendszerbe illő legyen és e 'mellett az 1 márka 20 Pfenniges óránkénti kereset helyett 1 márka 8 Pfenniges keresetet érhetett el.» Az egyetemi tanár úrnak ez a megállapítása tehát, amelyet egészen bizonyos, hogy tanulmányok alapján tett, azt jelenti, hogy a Bedeauxrendszer az a kizsákmányoló munkarendszer, amelynél az ő megállapítása szerint a munkás teljesítményét 50%-kal kell fokozni, hogy elérje azt a teljesítményt, amelyet a Bedeaux-rendszer megkövetel, előír, — amint ez a tanulmány mondja — hogy munkás a rendszerbe illő legyen, mert aki nem illik a rendszerbe, vagyis, aki nem teljesíti a kellő, előírt mennyiségű munkát, mint a rendszerbe nem illő, elbocsáttatik. Meg lehet tehát állapítani, hogy

( olyan kegyetlen, irgalmatlan munkarendszerről van szó, amely nemcsak, hogy nem részesülhetne semmiféle kedvezményben, hanem igenis a kormánynak, a törvényhozásnak kellene gondoskodni arról, hogy a munkáltatók itt, ahol semmiféle előfeltétele nincs meg a rendszer alkalmazásának, ezt a rendszert ne vezethessék be és törvényes rendelkezésekkel kellene meggátolni a munkáltatókat ilyen munkáskizsákmányoló rendszer bevezetésében. Ehhez járul még az is, hogy ebben a rendszerben a:z osztályvezetők és a mérnökök részesülnek abban a prémiumban, amelyet a munkás akkor kap, ha esetleg 60 Bedeaux-egységen felül tud teljesíteni. A mérnökök, az osztályvezetők tehát állandóan sarkalják, ösztökélik a munkást -a magasabb teljesítésre, azért, mert az ő keresetük, az ő jövedelmük növekedése attól függ, hogy a munkás 60 Bedeaux-egységen felül termeljen. Ez is a mellett tesz tanúságot, hogy kegyetlen, irgalmatlan, hajcsár-rendszer ez, amely semmi tudományos alapon nem nyugszik és amelynek alkalmazására semmi előfeltétel nincs meg. Védelemben kell tehát részesíteni azokat a munkásokat, akiket ilyen módon akarnak kizsákmányolni. Ezzel szemben a törvényhozás a munkáltatót veszi védelmébe, sőt nemcsak védelmébe veszi, hanem jutalmazza, adó- és illetékkedvezményt ad, esetleg kölcsönt, vagy nem tudom, anyagi segítséget nyújt, vagy, amint később leszek bátor rámutatni, rendelésekkel támogatja a munkáltatókat. Nem akarok a részletekbe mélyebben belebocsátkozni, mert elismerem, hogy a törvényhozást ilyen elvont téma részleteivel foglalkoztatni nem lehet, úgy vélem azonban, helyénvaló volt rámutatni a termelésnek ezekre a hibáira akkor, amidőn az iparfejlesztési tör-