Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-477

Az országgyűlés képviselőházának sek, én azonban kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy feltétlenül hasson oda, hogy ilyen illegitim konkurrencia pedig ne lehessen. Teljesen lehetetlen, hogy amikor itt húsiparosok százai munka nélkül vannak, akkor jöjjön ez az üzem és vigye el a szállításokat azért, mert sokkal olcsóbban tud pályázni, mint a többi, mert neki nem kell azokat az illetékeket, azokat a nagy adókat megfizetnie, amelyek a magániparnál vannak. Nem lehet tehát megengedni, hogy az ilyen üzem elvegye a lehetőséget, hogy egypár ember legalább kenyérhez tudjon jutni. Azt hiszem, szemelvénynek elég volt enynyi, de nem ennyit, hanem tízszer ennyit lehetne felhozni arra, hogy az államnak hol vannak üzemei. Amikor az állam megköveteli a fővárostól, hogy az üzemeket redukálja — ós ezt nagyon helyesen teszi — ugyanakkor az állam is tartsa ezt be saját magával szemben és az állam is szüntesse meg azokat az üzemeket, amelyek a magánipa-".nak ilyen illegitim konkurrenciát okoznak és amelyek lehetetlenné teszik, hogy egy csomó kisiparos becsületesen meg tudjon élni az országban. Beszélnem kell még egy rendeletről, amelyet a kereskedelemügyi minisztérium adott ki, amely szinten ebbe a témakörbe vág. Ez az autószerelőipar. Méltóztatnak talán emlékezni arra, hogy szóvátettem már ezt a dolgot és sürgettük a miniszter urat arra vonatkozólag, hogy most már rendezze az autószerelőipar kérdését. Megjelent egy rendelet, de nincs köszönet benne, mert nem úgy oldotta meg a kérdést, ahogy meg kellett volna oldani és ahogy helyes lett volna. A 98.289/1929. számú rendelet, amely 1929 júniusában jelent meg, kimondja, hogy az autószerelőipar a lakatos- és a műszerésziparhoz sorolandó és azoknak van joguk ezt az ipart folytatni, akik lakatos vagy műszerész iparigazolvánnyal rendelkeznek. A minisztérium, úgy látszik, figyelmen kívül hagyta azt, hogy Magyarországon van egy híres járműipar, a kocsigyártóipar. A magyarországi kocsigyártóipar évszázadokon keresztül híres volt a külföldön is, nemcsak a belföldön. Most pedig kivonja a rendelet a kocsigyártóipart és a kovácsipart az autószerelőiparból és átviszi azt a lakatos- és műszerésziparba. Aki tehát jó kályhát tud csinálni, az jó autószerelő is, aki tud orvosi műszert készíteni, mondjuk egy foghúzót, az egészen bizonyos, hogy meg fogja tudni csinálni az autót is. Azt hiszem, teljesen elhibázott ez a rendelet és ezért arra kérjük a rosszul informált miniszter urat, hogy informáltassa magát jól és adjon ki egy másik rendeletet, amelyben az autó szerelőipart a járműgyártóiparhoz fogja sorolni és kötelezővé teszi azt, hogy csak azok kaphassanak ilyen iparigazolványt, akik ilyen képesítéssel bírnak. Hiszen a kovács- és a kocsigyártó-ipartestület körülbelül 15 év óta már autószerelő tanoncokat tart, szerződtet és szabadít fel, tehát ez már külön iparág. Tulaj donképpen miniszteri rendeletre lett volna szükség ebből a szempontból, kértünk is miniszteri rendeletet, de nem olyan értelemben, hogy a meglévő ipart megszüntessék és vigyék át egy másik iparágba, hanem kértük, hogy legalizálja azt, ami csak a gyakorlat keretében volt meg, azonban érthetetlen a rendelet, mert azt mondja, hogy nem szabad autószereléssel foglalkozni azoknak, akik kocsigyártóiparral foglalkoznak. Mint méltóztatnak tudni, a kocsigyártóiparnak nagyon sok ága van. Van kovács, kocsilakatos, kocsikárpitos, úgynevezett nyerKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIV. f

, ülése 1931 március 6-án, pénteken. 149 ges, van azonkívül fényező. A rendelet nem mondja meg, hogy az utolsóra, a bognárra vonatkozik-e a kocsigyártó megjelölés, vagy az összesekre vonatkozik. Megtörténhetik tehát, hogy annak a gépészkovácsnak, akinek mégis csak több köze van az autóhoz, mint a műszerésznek és lakatosnak, nem szabad most már ezzel foglalkoznia. Mert hogyha csak azt mondotta volna ki, hogy csak bognárnak nem szabad ezzel foglalkoznia, azt érteném, bár a törvény nem ezt mondja, mert hiszen az ipartörvény azt mondja ki, hogy minden olyan iparággal foglalkozhatik az az iparos, amely az ő iparágával rokonszakma, tehát akkor foglalkozhatnék vele ez az iparos, ennek a törvénynek alapján tehát foglalkozhatnék ezzel a kocsigyártóipar. Most nem tudom, hogy a miniszteri rendelet csak a bognárokat tiltotta-e el. ettőL.vagy eltiltotta a kovácsokat is, eltiltotta a kocsilakatosokat is, — akik mégis csak közelebb állnak ehhez a szakmához, mint a többiek, amiket ez a rendelet felsorol — vagy pedig csak egyet tiltott el ezek közül. Az a kérésem a miniszter úrhoz, tegye ezt újból konszideráció tárgyává és most már olyan rendelet jelenjék meg, amely ezt a járműgyártóipartestülethez utasítja és ahhoz az iparághoz sorolja, amely évszázadokon keresztül járműgyártással foglalkozott. Errevonatkozólag memorandum is van a miniszter úrnál, úgyhogy könnyen tájékozódhatik és megláthatja azt,hogy a kocsigyártó ipartestületnek van igaza és nem a lakatos ipartestületnek, amely a kályhagyártással egy fogalom alá akarja vonni ezt és nem a műszerészeknek, akik jók lehetnek orvosi műszerészeknek és jók lehetnek egyéb műszergyártásoknál, de autógyártásra mégsem. Itt van azután egy újabb munkaalkalom, amelyre bátor vagyok rámutatni ennél a törvényjavaslatnál. Nálunk tudvalevőleg kötelező az, hogy; azok, akik taxikat kaçtak, vagy teherfuvarozásra kaptak engedélyt, autójukat évente vizsgálatra vigyék, hogy az megfelel-e az összes követelményeknek, amelyeket a különböző rendeletek előírnak. A magánkocsikra, a magánautókra nézve azonban ez nincsen előírva. Megtörténhetik tehát, hogy amikor mi biztonságban vagyunk ilyen közfuvarozási eszközökkel szemben, ugyanakkor nem vagyunk biztonságban a magánautókkal szemben. Ha megmenekülünk attól, hogy falhozlapítson bennünket egy ilyen közjármű, nagyon könnyen megtörténhetik, hog^y egy magánautó üt el. Amikor biztonságban érezzük magunkat, esetleg felszalad a járdára egy ilyen magánautó, mert elromlott a gépezete, elromlott a fékje, mert nincsen megvizsgálva, amióta az illető birtokában van és odalapít bennünket a falhoz. Nekem az lenne a kérésem, hogy ezekre az autókra nézve is — minthogy ez veszélyes üzem és rendeletet lehet hozni e tekintetben — hozassék egy rendelet, amely kötelezővé teszi ezekre a magánautókra is az évenkénti vizsgálatot. Azt hiszem, ezzel nagy munkaalkalomhoz jutnánk, mert nagyon sok autó van olyan állapotban, hogy nem lenne szabad közérdekből kiengedni az utcára. (Ügy van! Ügy van!) r

, Mélyen t. Képviselőházi Ügy látszik,^ az időm már lejár és be kell fejeznem beszédemet. Méltóztassanak még csak egyet megengedni, hogy ennél a törvényjavaslatnál kérhessem a miniszter urat arra, hogy; a magánalkalmazottak jogviszonyát szabályozó törvényjavaslatot hozza már a Ház elé. (Helyeslés.) Mi már három év óta várjuk az alkal22