Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-477
148 Az országgyűlés képviselőházának hogy ez nem lehet, mert a háztulajdonosok jó helyzetben vannak. (Rothenstein Mór: A budapestiek igen!) En elismerem, hogy egyrésze talán jobb helyzetben van, mint a másik rész, de itt nem lehet általánosítani s nem lehet azt mondani, hogy minden háztulajdonosnak a zsebe tele van tömve. Nagyon sok háztulajdonos van, aki bizony elég nyomorultul él a mostani nehéz körülmények között, aki nem tudna tataroztatni, a tatarozása költségeket előteremteni, bármennyire is kényszerítenénk őt rá, mert a város nagyon helyesen felhívja most már az elöljáróságok útján a háztulajdonosokat, hogy tessék reparáltatni a házukat, mert ha nem, akkor a város fogja ezt megcsináltatni az ő költségükre. Nem tudom, hogy ez a jogalap egészen megáll-e vagy nem,, én azonban helyeslem, hogy a város arra kényszeríti a háztulajdonosokat, hogy tataroztassanak, mert teljesen lehetetlen, hogy olyan lerongyolódott Jiázak legyenek még a Belvárosban is, mint amilyenek vannak. A v.a.kolat teljesen le van hullva, kilátszanak már a téglák is, sőt nemcsak a téglák, hanem az ember attól fél, hogy azok az ajtó- és ablaktokok ráhullanak a fejére, mert amint kijönnek a verandákra vagy azokra a kiugrókra, az ember attól fél, hogy majd rá fognak esni. Nagyon helyes, ha a város ezt kikényszeríti, de ezt nem tudja másként megoldani a háztulajdonosok 80%-a, csak úgy, ha hitelhez fog jutni. Itt kedvezményes hitelt kell a háztulajdonosoknak adni, amelyet ők pár év alatt le fognak tudni törleszteni, de meg kell oldani a kérdést. Ez az egyik szempont. A másik szempont pedig az, hogy ezzel óriási munkaalkalom kínálkozik. Itt az építészeket, kőmíveseket s az összes iparosokat foglalkoztatni lehet, tehát feltétlenül irányadó szempontnak kell lennie ennek a kérdésnek elbírálásánál annak, hogy nagy munkaalkalmat teremtünk és ezzel is segítünk a munkanélküliség kérdésén. Azt hiszem tehát, hogy ezt a kérdést is meg lehet^ oldani úgy, hogy bizonyos hitel rendelkezésre álljon s itt talán még .a belföldi piac is szívesen rendelkezésre fog állani, mert abszolút biztos pénz az, amelyet odaad, meg fogja kapni, mert ott van a házfedezet. Most méltóztassék megengedni, hogy^ az üzemi kérdésről én is beszélhessek. (Halljuk! Halljuk!) A fővárost nagyon sokan támadják, hogy nagyon sok üzem van s hogy ezeket meg kellene szüntetni. Sohasem titkoltam azt, hogy üzemellenes! vagyok, nem szeretem azt a sok üzemet, amelyet a főváros fenntart s ezért helyeseltem a fővárosi törvényjavaslat tárgyalásánál is azt, hogy bekerült egy^ szakasz, amely kimondja, hogy milyen körülmények között lehet fenntartani egy üzemet s helyeslem ebben a törvényjavaslatban is azt, hogy megmondja, hogy egy éven belül pedig az összes üzemeket felüívizrgálják majd abból a szempontból, hogy szükséges üzemek-e vagy sem. Vannak nagyüzemek, amelyeket feltétlenül fenn kell tartani, amelyeket nem lehet megszüntetni; ott vannak azok a nagyüzemek: a gáz, villany és víz, amelyeket nem lehet magánkézben hagyni s a fővárosban még vannak egyes üzemek, amelyeket feltétlenül ímeg kellene tartani, azonban a fővárosnál is vannak még olyan üzemek nagyszámban, amelyeket egész bátran meg lehet majd szüntetni. De ne mindig a fővárosnál keressük az üzemeket, hanem keressük magánál az államnál is és keressük azokat a munkalehetőségeket, amelyeket üzemeken kívül oldanak meg az államnál. Ha meg méltóztatnak en'. ülése 1931 március 6-án } pénteken. gedni, csak egy szemelvényt olvasok fel arról, hogy az államnak milyen üzemei vannak, amelyek tulajdonképpen nem is üzemek, hanem csak kis műhelyek, de amelyekben nagy munkákat végeznek, amelyekben elvonják az iparosok elől a munkavállalási lehetőségeket, és nem végzik el jobban a munkát, mint azt egy képzett iparos elvégezné. így például minden klinikának megvan a maga külön műhelye, de nemcsak ia klinikának, hanem a klinikákon belül az egyes ágaknak is megvan a külön üzeme. Itt van például a kőmívesüzem, amelyet Szentmiklósi és Szécsi nevű kőmívessegédek vezetnek a klinikán. Ebben az üzemben 5—6 hónapon keresztül állandóan dolgoznak teljes létszámban, télen pedig redukált létszámban. Azt látjuk tehát, hogy itt kontármunka folyik, mert inarigazolvány nélkül dolgoznak. Van egy csoportvezető, aki heti vagy havi fizetésért megkapja a munkát és vannak alkalmazottai segédek gyanánt alkalmazva. Teljesen lehetetlen állapot, hogy kőmívesüzemet tartson fenn a klinika és ne adja ki a munkát kőmívesvállalkozónak. Ha még olcsóbban vagy jobban végeznék el a munkát ezek az alkalmazottak, nem szólnék semmit, de kizártnak tartom ezt, hisz felügyelet nélkül dolgoznak az emberek. Van aztán asztalosműhely is a Mária-utca 38. szám alatt, amelyet Kenczinger János asztalossegéd előmunkás vezet hat munkással, akik nemcsak javítanak, hanem bútorokat és ajtókat csinálnak. (Perlaki György: Csak a klinikák részére.) Ezt nem tudom. Elfogadom, hogy csak a klinikák részére. Az asztalosmunkára két műhely^ is van, egyik a belső telepen az Ullői-út 26. szám alatt, a másik a külső telepen az Üllői-út 76. szám alatt. Itt hat lakatossegéd, egy vasesztergályos, három vízvezetékszerelő, három villanyszerelő, három bádogos és egy kovácssegéd dolgozik, ez tehát már nem is kisüzem, hanem nagyüzem, amely a gyáripar körébe tartoznék és nem a nagy- vagy kisipar körébe, mert annyi emberrel dolgoznak ezekben a lakatosműhelyekben. De vannak mázolok, fényezők és címfestők is az Üllői-út 26. szám alatt, ahol hat és nyolc hónapon keresztül dolgoznak s ott 6—7 munkás dolgozik és mázol állandóan. T. Ház! Azt hiszem, a felsorolt létszám teljesen elegendő annak illusztrálására, hogy a klinikáknak mennyi üzemük van, amire én azt mondom, hogy ez mégsem párja, mert teljesen lehetetlen, hogy ezek a legális ipar elől elvonják a megélhetési lehetőséget. Teljesen lehetetlen, hogy az a kisiparos fizesse az illetékeket és az adókat és viselje azokat a társadalmi illetékeket is, amelyeket mindenkinek viselni kell, a munkavállalási lehetőséget pedig elvonják tőle. De továbbmegyek. Nézzük, mennyi asztalosműhelye van az államnak? A lipótmezei tébolydában húsz asztalossegéd dolgozik. Nem tudom megérteni, hogy mit tud húsz asztalossegéd végezni egy tébolydában. Az állami nyomdának szintén van asztalosműhelye, ahol hat asztalos dolgozik, a pénzügyminisztériumnak is van ilyen műhelye, ahol hat házi asztalos dolgozik a pénzügyminisztériumnak. De hogy necsak asztalosműhelyekről beszéljek, az államnak az Elnök-utcában van egy élelmiszerüzeme is s nincs olyan pályázati hirdetés, amelyen ez az üzem ne jelentkeznék mint pályázó. Ha pályázatot írnak ki húsra, az élelmiszerüzem pályázik. Ha a fővárosnak szüksége van valamire, az üzem pályázik. Ügy hallom ugyan, hogy az utóbbi időkben azon gondolkoznak, hogy ezt az üzemet megszüntes-