Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-473

6 Az országgyűlés képviselőházának j az iparokra, amelyek a kisipar részére maradnak mindig- fenntartva Ilyen a műipar és egyéni ízlést megkívánó kisipar, amely területen a magyar iparos megfelelő kulturális vezetés és nevelés mellett feltétlenül versenyképes lesz a világpiacon, hanem utalok azokra az iparokra, amelyek a nagyiparnak kiegészítő és például az építőiparnak nélkülözhetetlen iparai, ahol tehát a kisiparnak feltétlenül megvan és meg is marad a létjogosultsága Örökké. A magyar kisiparnak, mint teljesen elszegényedett, tőkenélküli termelőosztálynak elsősorban azt kell tehát lehetővé tenni, hogy megfelelő tőkéhez jusson. Ebben a tekintetben a kormányzat részéről már igen eredményes kezdeményezések történtek. A törvényjavaslat azonban lehetővé kívánja tenni azt, hogy a kisipar igenis közvetlen és közvetett anyagi eszközökkel, segélyekkel, hitelnyújtással és egyéb módon is olyan helyzetbe hozassák, hogy versenyképesen tudjon termelni. Kisiparunknak másik nagy problémája pedig az, hogy bekapcsoltassék az exportba is. Ez pedig elsősorban a megszervezés kérdése. (Buday Dezső: Erre nézve keveset tartalmaz a törvényjavaslat!) Itt is látunk igen szép kezdeményezéseket s a törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik, olyan instrumentum lesz, amelynek segítségével a kormányzat ezen a téren is igen szép eredményeket fog elérni. A háziiparra vonatkozólag — amint már említettem— ugyancsak igen fontos a megszervezés^ kérdése. Történtek itt már kezdeményező lépések, megfelelő anyagi eszközök híján azonban ezen a téren eddig eredményeket elérni nem lehetett. Visszatérve még a kisipar kérdésére, hangsúlyozom, hogy a kisiparnak a közszállításokban való törvényben biztosított részesedése olyan pillére lesz a kisipar exiszteneiális lehetőségének, amelytől én a magam részéről igen sokat várok. A törvényjavaslat ezenkívül az átorganizálást, a racionalizálást, az olcsó és jó termelésre való áttérést is támogatni akarja és itt a törvényjavaslat egész új utakon jár, amikor kimondja, hogy régi, már meglévő vállalatok is, ha ezen cél elérése érdekében áldozatokat hoznak, ugyancsak kedvezményekben részesülnek. : Nem lenne a t. Háznak helyes képe, ha egész röviden nem tájékoztatnám a t Házat arról, hogy az iparfejlesztés terén nálunk eddig mi történt és pár példával nem illusztrálnám, hogy a külföldi államok is milyen eszközökkel igyekeznek iparukat támogatni és fejleszteni.-A magyar törvényhozás első ilyirányú intézkedése az 1881 : XLIV. tcikk volt, •amely

w taxatíve felsorolta a támogatásban részesülő iparágakat és elsősorban a mezőgazdasági szeszgyárak részére biztosított különböző állaimi adó- és illetékkedvezményeket. Ennek a törvénynek hatálya alatt 280 új gyár keletkezett, négy gyár új üzemágat vett fel és 195 régi gyár kapta meg ennek a törvénynek alapján az állami kedvezményt. A 280 új gyár közül 227 volt mezőgazdasági szeszgyár, amint tehát említettem, ez a törvény elsősorban a mezőgazdasági szeszipart óhajtotta támogatni és az akkori kritikus időkben megsegíteni. Erősebb ütemben indult meg az iparfejlesztés az 1890 : XIII. te. után, amikor már 360 új gyár részesült kedvezményben, ezekből már csak 177 volt mezőgazdasági szeszgyár, ezenkívül 13 gyár új üzemágra kapott kedvezmé73. ülése 1931 február 27-én, pénteken. nyéket és 200 régi gyár lényeges kibővítései után kapott állami kedvezményt. Harmadik törvényünk az 1899 : XLIX. te. volt. Ennek hatálya alatt 198 új gyár keletkezett, 26 gyár új üzemágakat állított fel és 13 régi gyár részesült kedvezményben. A tulajdonképpeni iparfejlesztés az 1907. évi III. te. megalkotásával indult meg. Ez a törvénycikk szakított a taxációval, ez a törvénycikk már nem sorolta fel azokat az iparágakat, .amelyek részére állami kedvezményeket lehet biztosítani, hanem — mint már említettem — csupán azt az általános irányelvet mondotta ki, hogy münden olyan vállalat, amely olyan iparcikkek gyártására rendezkedik be, amelyekben a hazai termelés még nem fedezi a fogyasztást, állami kedvezményekben részesülhet. Az 1907 : III. te. ezenfelül a kedvezményezések egész sorát nyújtja az iparvállalatoknak, nevezetesen a vasúti tarifaügy terén is ad kedvezményeket, ezenfelül meghonosítja a közvetlen segélynyújtást, vagyis a vállalatoknak pénzsegéllyel, gépsegéllyel és kölcsönnel való támogatását. Talán érdekelni fogja a t. Házat, (Zaj. — Elnök csenget.) hogy ennek a törvénynek hatása alatt, vagyis az elmúlt 23 év alatt milyen fejlődést konstatálhatunk az ipari életben. * 1907-től 1930 július l-ig 463 új gyár keletkezett, amelyeknek keletkezésekor kiköttetett 288 millió aranykorona állótőkebefektetés és legalább 48.000 munkás foglalkoztatása. Ezenkívül a régi gyárak lényeges új kibővítései részesültek állami kedvezményekben. Ezen a címen 115 üzemi kibővítés kapott kedvezményeket, amelyekbe összesen 160 millió aranykoronát fektettek be és 25.000 munkás foglalkoztatását kötötték ki. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Óriási számok ezek t. Képviselőház és különösen akkor érdekes ez az összeállítás, ha ezt a 23 esztendőt különböző periódusokra bontjuk. Ha megvizsgáljuk azt, hogy az 1907. évtől 1914. évig, vagyis a háború kitöréséig terjedő időben az egyes iparágak közül melyek voltak azok, amelyek a legerősebben fejlődtek és a legnagyobb támogatásban részesültek, akkor konstatálhatjuk, hogy a textilipar mellett a vegyészeti ipar volt az, amely a legerősebb fejlődést tüntette fel Magyarországon, azonfelül a vases fémipar, a gépgyártás, a közhasználatú villamosáramfejlesztő telepek. A második periódus, miután a háború ideje alatt az iparfejlesztés szünetelt, hiszen a háború érdekében volt beállítva egész termelésünk abban az időben, az infláció, a gazdasági káosz kora, az 1922-től 1925-ig, vagyis az új autonóm vámtarifa életbeléptéig terjedő időszak. Ez alatt az idő alatt úgyszólván szünetelt a támogatás. Lényegtelen kis vállalatok alakultak, kivéve a textilipart, ahol már ebben az időben megindult a nagyarányú fejlődés, amennyiben 47 új textilgyár alakult 35 millió pengő állótőkebefektetéssel. A második fellendülési periódus az 1925. évtői mostanáig terjedő időszak, vagyis a legutóbbi öt év alatt konstatálható, amikor megállapíthatjuk, hogy 101 új gyár keletkezett 61 millió pengő állótőkebefektetéssel, 8000 új munkás foglalkoztatásával, ezenkívül 55 gyárkibővítés kapott kedvezményeket, 90 millió pengő befektetéssel és 12 000 munkás foglalkoztatásával. Amint tehát méltóztatnak látni, ebben az időben nem is annyira új gyárak keletkeztek, mint a meglévő kis gyárak hatalmas gyártelepekké fejlődtek ki, nagy gyárbővítéseket eszközöltek és ezek a gyárbővítések részesültek állami kedvezményekben. Az állami kedvezmények tulajdonképpen közvetett állami támo-