Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-476

120 Az országgyűlés képviselőházának 4-76. ülése 1931 március 5-én, csütörtökön. ember betevő falatjáról, mindennapi kenyeréről (Ügy van! Üay van! a jobboldalon). Egykoron abba a szélsőségbe estek, hogy mindent üzemesítettek, most pedig ha a másik szélsőségbe esem ós a legtöbbet megszüntetem, akkor ott vagyok, ahol a mádi — Jánossy Gábor (Élénk derültség.) nem akarok felekezeti kérdéseket belevonni ebbe a magasszínvonalú vitába, (Derültség.) Akkor az uccára kerül százezer állását, kenyerét vesztett szegény nyomorult családos ember és végeredményben mégis a székesfővárosnak, vagy állami üzemeknél az államnak kell ezek mindennapi betevő falatjáról gondoskodni. Tehát lassan a testtel, általában üzemellenes beszédeket tartó igen tisztelt, tökéletesen jószándékú képviselőtársaim! Ne quid nimis, — semmit se vigyünk túlzásba. Medio tutissimus ibis! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Magyarul!) Latinul mindnyájan tanultunk és tudunk. (Derültség és ellentmondások.) Azoknak, akik a/latinból elégtelent nyertek a középiskolában, elmondom magyarul is, hogy: semmit sem szabad túlzásba vinni, — ez azt jelenti: ne quid nimis! Az pedig különösen Rothenstein t. barátomnak és párthíveinek szól: Medio tutissimus ibis, legjobb az arany közénút, nem szabad szélsőséges utakon haladni (Zaj.), mert veszedelembe, örvénybe vezeti a vezetőket is, de meg különösen a vezetetteket is. A vezetőket nem sajnálom annyira, mint a félrevezetetteket, (Farkas István: Önmagát sajnálhatja!) Ezt csak általánosságban mondottam. Ennyit a közüzemekre vonatkozólag, a legjobb szándékkal és a tőlem telhető legnagyobb tárgyilagossággal. Én most tulajdonképpen arról szeretnék pár szót még szólani, ami a, törvényjavaslatban nincs benne (Halliuk! HaVjuk!\ ami a törvényjavaslatból hiányzik és több képviselőtársam is szóvátenni méltóztatott értékes, tanulságos beszédeikben, de én is szóvá teszem, mert erre kötelességem és lelkiismeretem kényszerít, ez pedig a kisipar talpraállítása. Igaz, itt van egy hatalmas lépés efelé, amint Pintér előttem szólott t. barátom is mondotta eß többen is kidomborították, itt van egy hatalmas kezdő lenes arra, hogy a magyar kisipart, 300,000 derék, becsületes, istenfélő, hazaszerető magyar kisiparost megmentsünk a végpusztulástól. A kisiparosság, a dolgozó, termelő kisiparosság, a magyar társadalomnak igen tekintélyes része (Ügy van! Ügy van!). Itt van egy kezdeményező lépés, de ez nagyon kevés az üdvösségre, nagyon kevés a nagy cél elérésére, én tehát azt remélem, és várva várom is a t. kormánytól, hogy ezt à nagy általánosságban való segítést a részletekbe való konkrét gyakorlati segítést felmutató és lehetővé tevő törvényjavaslatok egész sorozata fogja követni. Ne méltóztassék most nekem ellentmondani, amikor azt állítom, majd ezt részletesen meg is magyarázom, futja még az időmből, azonban ne méltóztassék most rámtámadni, amit mondok és az ellenkezés viharát ilyen nyugodt körben felkelteni (Bárdos Ferenc: Attól függ, mit mond!), amikor azt mondom, hogy 3, 4, 5 törvényjavaslat szükséges még az ipari kérdéspkben, így többek közt az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének reformjáról, hogy a vidék fiókokat kapjon és a vidéki fiókok ne bankszerű kölcsönökkel, hanem tisztességes kölcsönökkel segítsék fel az évszázados, meggyökerezett, iparokban dolgozó szegény, becsületes magyar iparosainkat. Ez volna tehát az egyik szükséges törvényjavaslat. A másik az ipartestületek reformja lenne. (Helyeslés.) Az ipartestületek ma vérszegény, csupán az iparostanonc-szerződtetést és felszabadítást kimondó társadalmi szervezetek. Megint visszatérek arra a gondolatomra, hogy ahány szervezet van ma is az iparban, így az ipartestületek, a kereskedelmi és iparkamarák, az Iparosok Országos Szövetsége, az Iparosok Országos Központi Szövetkezete, a Kisipari Hitelintézet és még nem tudom hány, ha ezek egyöntetűen működnének és kötelező volna valamennyi iparosnak legalább az ipartestület kötelékébe való belépése és ezek működését egy központi szerv végezné, nevezzük azt Frühwirth Mátyás kedves barátom és a magyar ipar egyik lánglelkű bajnokának elnevezésével kézműves kamarának, vagy kézműves testületnek, vagy valamilyen központi szervnek, vagy akárminek, akkor sokkal előbbre volnánk a kisipar istápolása, a kisipar feLsegítése kérdésében. De ha mindezeket a törvényjavaslatokat meg akarjuk ezzel a Házzal tárgyaltatni, a megszavazás többé kevésbé — inkább többé, mint kevésbé — bizonyos (Derültség.) azért, mert a legjobbat akarjuk. (Ügy van! Ügy van! — Derültség.) Meggyőződésem szerint mondom ezt. Ezenkívül olyan törvényjavaslatokat is tető alá kellene hoznunk, amelyeknek megszavazásához ünnepélyes ígéret köti ezt • a t. parlamentet (Ügy van! Ügy van!), mint például a hadigondozás ügyének törvényes rendezése, mint például a közmunkaváltság és a borfogyasztási adók mérséklése, vagy teljes eltörlése, Kuna P. t. barátom igen helyes meggyőződése szerint (Nagy derültség.), továbbá a községi háztartások rendezése, a képviselőválasztókerületek arányosítása. Ha mindezt kötelességszerűen ez a törvényhozás el akarja intézni, mintahogy elintézi, akkor nyugodtan alhatnak t. barátaim, akiket a közelgő választások veszede'me és réme nyugtalanít. (Derültség.) Éit-napot eggyé tevő munkával kell dolgoznia ennek a parlamentnek, hogy a mindennapi életnek ezeket a kérdéseit és a magyar nemzet létérdekeibe, elevenébe vágó kérdéseket alkotmányos úton megoldja. (Görgey István előadó: Meg kell hoszszabbítani!) Az ország létérdekében egy párhetes-hónapos kis prolongáció alkotmányos úton nean válna sem az ország kárára, sem pedig ennek a t. Képviselőháznak a rovására. (Nagy derültség a Ház minden oldalán.) T. Képviselőház! Ügy látom, hogy mégsem támasztott túlságos nagy vihart ez az én egyéni elgondolásom és azt hiszem, hogy ebben a legszélsőbb baloldal legutolsó csücskétől a legszélsőbb jobboldali legutolsó csücskéig valamennyien egyetértünk, és nagyon örülök, bárcsak a többi kérdésekben is ilyen egyetértés szelleme hatná át ennek a Háznak t. tagjait. (Derültség.) T. Ház! Az Iparosok Országos Központi Szövetkezete ellen több kifogás hangzott el, de kötelességem megállapítani azt, hogy az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének mai működése e szövetkezet tőkéjének elégtelensége, mear a szabályai miatt ütközik nehézségbe, de azért ez a szövetkezet működik, élén egy olyan közéleti férfiúval, aki a magyar közgazdasági életnek, a magyar közgazdaságnak puritán, kiváló vezére és büszkesége: Hadik János gróffal, akinek az elődje — mert most eszembejut a gondolattársítás nyomán —, akit ipargrófnak neveztek, Zichy Jenő, az országos ipartestületi elnök volt, a-ki nemcsak az őseit ment messze^ feltalálni Ázsiába, — úgy tudom, hogy feltalálta, találkozott is velük és megismerték egymást —, hanem a magyar iparnak és magyar tudományosságnak is megbecsülhetetlen szolgálatokat tett. El kell is-