Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-476

Az országgyűlés képviselőházának 476. olvasok ismét a hazafias magyar sajtó hirdetési rovataiban. Nem beszélek itt a rúzsról, mert én mindazokat sajnálom, akik az Úristen ós az anyatermészet által megáldott orcáikat — azt hiszem, ez inkább a gyöngédebb nemre vonatkozik — (Derültség) emberi kezek csinálta mérges festékekkel, anyagokkal bekenik, befedik. (Élénk derültség.) Én csak sajnálatomnak tudok kifejezést adni azokkal szemben, akik ennyire eltértek a természet törvényeitől és ennyire megfeledkeztek magukról. Nemcsak az alig-szöknyának. nem rövid szoknya az hanem alig-szoknya— szinte nem is szoknyának nevezhető külföldi iparcikkekbe bujtatják rejtenivaló bájaikat (Derültség.), hanem minden külföldi drága lim-lomot behozatnak és nemcsak külkereskedelmi mérlegünket teszik ezáltal rosszabbá, hanem a magyar iparos, kereskedő szájából veszik ki a betevő falatot. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon) Akkoriban gáosi posztóból készített ruhákban jártak a magyar főurak és a magyar követek, a mi elődeink, a 48-as nemzedék és a hölgyek is maguk szőtte-fonta vászonruhát használtak. Hol tartunk most? Jobb nem beszélni erről, mert hazafias, jogos elkeseredésem esetleg minden óvatosságom és előrelátásom ellenére is olyan kijelentésekre ragadtatna, amelyekkel akaratom ellenére az elnök úr jóságos szíve fájdalmára rendreutasítást vonnék ősz fejemre. Mélyen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy itt valamit^ idézzek. A győri megyéspüspök legutóbbi pásztorlevelében azt mondja... (Farkas István: Ez is benne van a törvényjavaslatban?) Nincs benne a törvényjavaslatban, hanem a lelkek törvényében kell benn lennie annak, amit ez a pásztorlevél, mint mindenkire kötelező^ igazságot mond (Olvassa.): „A magyar iparra és a hazai ipar pártolására irányuló munka csak akkor biztat sikerrel, ha az egész magyar társadalom összefog és minden egyén a magyar ipar útján, tehát a hazai munkáskezek termékével fedezi szükségleteit. Sajnos, a magyar társadalom még nincs áthatva annak tudatától, hogy a hazai inari termékek vásárlása elsőrendű érdek és boldogulásunk egyik legfontosabb feltétele. Erre a társadalmat rá kell nevelni és ezt a nevelő munkát már az iskolában meg kell kezdeni." Az, hogy hogyan kell megkezdeni ezt a munkát az iskolában, nincs benne ebben a pásztorlevél-kivonatban, de majd bátor^ leszek beszédem végén kifejteni. Ha elfelejteném, kérem kedves szomszéd barátaimat, kegyeskedjenek engem erre emlékeztetni. Itt van egy másik szomorú jelenség és ez a láthatatlan import. Azok a szerencsés halandók, akik a Balatonnál különbnek találják Biarritzot azért, hogy elmondhassák, hogy külföldi fürdőhelyen nyaraltak, vagy pedig elutaznak az északi tengeri fürdőkre, ahol a divatos világ, a haute volée, ahogy franciául mondják, fürdőhelyein jelennek meg. akik nagy utakat tesznek nem egészségi okokból, mert ez ellen senkinek sem lehet kifogása, hanem azért, hogy ezzel eldicsekedhessenek és megmutassák, hogy van miből; ezek annyi idegen holmit hoznak magukkal, amelyeket mindazokon a külföldi helyeken; vásároltak, ahol megfordultak, hogy ezeknek értéke milliókra rúg. Egy egyesület szükségesnek tartotta a Társadalmi Egyesületek Szövetségének figyelmét felhívni — TESznek hívják görögül, de én nem szeretem ezeket a tesz-yesz-eket, — hogy a Társadalmi Egyesületek Szövetsége, mint a magyar közélet egyik legfontosabb társadalmi szervezete, ez ellen tiltakozzék és valami orvoslást találjon ki. KÍÜPVISELÖHÁZI XAPLÓ. XXXIV. ülése 1931 március 5-én, csütörtökön. 119 A törvényjavaslattal^ foglalkoztam, ha nagy általánosságban is. Örömmel üdvözlöm és szó nélkül elfogadom a törvényjavaslat egyes fejezeteit az ipari kedvezményekről és a közszállításokat illetőleg, hogy a kisipar a múlttal szembeállítva, ma lényegesen kedvezőbb helyzetbe fog jutni, azonban a közüzemek kérdésénél egy kicsit megállok. (Halljuk! Halljuk!) Nem szeretem a szélsőséges álláspontot és azt mondom, hogy a fürdővízzel együtt ne öntsük ki a gyereket is, hogy egy ilyen jóízű magyar közmondást idézzek. Gáspárdy Elemér t. képviselőtársam nem fog megharagudni, mert ő csak azok ellen a közüzemek ellen harcol, amelyek az egyes magánvállalkozásoknak a szegény iparos, kereskedő világnak egészség. telén versenyt támasztanak és azoknak szájából veszik ki a falatot, anélkül, hogy a köznek bármit is használnának. Gáspárdy Elemér t. kedves barátom és harcos bajtársam minden közéleti visszásság elleni küzdelemben, ő a közüzemek vezetőinek túlsáeos illetményei ellen harcolt és eleinte majdnem megkövezték, én magam voltam mellette és állottam a pártjára, mondván, hogy félreértették. Később az egész t. Ház az ő álláspontjára tért át. Csakhogy én nem osztozom az ő álláspontjában, ezt már megmondtam itt a Házban is. Én nem okozom azt a közüzemi vezért, azt a bankigazgatót, azt a karte

1 lve7érigazgatót árért, hogy neki több az évi jövedelme, mint az államfőnek, s az összes magyar minisztereknek együttvéve. Ne legyünk álszenteskedők, — hiszen nem is vagyunk azok, pláne a f jelenlévők közül egyik sem az, (Élénk derültséa.) — azonban kérdem valamennyiünktől: méltóztatnának-e undorral visszautasítani azt a 800 000 pengős vezérigazgatói fizetést? (Derültség. •-* Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igen!) Én talán csak azért utasítanám vissza, mert belebetegedném annak a gondolatába, hogy hogyan költsem el, mit csináljak vele. Nem ők az okai tehát ennek, hanem az a közület, az a testület, amely Őket odaállítja és amely részükre óriási munkájukért, ha még oly lángelméi is alvilágnak vagy a közgazdasági életnek, összeférhetetlen fizetéseket állanít meg, a részvényeseknek s a szegény munkásoknak rovására, ezenkívül a fogyasztótömegek rovására, mert ezért kell drágán megfizetnünk minden ipari cikket. (Ügy van! a jobboldalon.) Én majd az Országos Társadalombiztosító kérdésénél is hasonlóan tárgyilagos álláspontra fogok helyezkedni és nem osztozom előttem felszólalt t. képviselőtársam álláspontjában.. Nem tudom, hány év óta áll fenn a két Lex Vass, — az alkotóját vagy elgondolóját áldja meg az Isten halóporában is — én akkor sem fogadtam hozsannával ezeket a törvényjavaslatokat, akkor sem tapsoltam, mert itt egyáltalában nem szoktam tapsolni, csak azelőtt hatvan vagy száz esztendővel a színházban (Derültség,), de most már nem járok színházba, — talán ezért is megy rosszul a színházaknak. (Derültség.) ',..-. Azok a közüzemek tehát, amelyek a közszükségletet elégítik ki, fenntartandók, azok a közüzemek pedig, amelyek ellenkező eredményt mutatnak fel, nem leépítendők, — a jó Isten bocsássa mes, hogy a számon kiejtettem ezt a rettenetes kifejezést (Derültség.) — de fokozatosan szüntetendők ^oae^, mert itt a székesfővárosnál is nemcsak a nagyüzem igazgatóinak fizetéséről van szó, nemcsak a rcagániparnak, kereskedelemnek oktalan, jogtalan versenyt okozó üzemekről van szó, hanem tíz- meg tízc ezer .szegény nyomorult üzemi alkalmazott kis17