Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-476
118 Az országgyűlés képviselőházának U76. dent, de bátorságot nem, mert annak meg kell lennie mindenkiben. {Ügy van! — Derültség.) Igen t. Képviselőház! Visszatérek tehát oda, ahonnan kiindulni igyekeztem, arra az állításra, mintha itt ipar ellenes hangulat, vagy mesterségesen» előkészített iparellenes közvélemény volna, amit erősen hangoztatott a jól megszervezett nagyipari érdekeltség. Ezt nem rovom fel hibájául, sőt elismerésemet nyilvánítom a nagyipari érdekeltségnek, mondjuk a kartellszervezetnek azért az összetartásáért, amely az ő működésében megnyilvánul és azért a szívósságért, amellyel az ő szempontjából, az ő mondjuk, jogosnak látszó, szerinte jogos érdekeit igyekszik kiverekedni magának. En csak azt szeretném, ha hasonló összetartás, hasonló szívósság, hasonló elszántság volna a földmívelőnépben, az agrárérdekeltségben is, mint az ipari érdekeltségben és akkor egyenlő fegyverekkel, egyenlő eszközökkel küzdve, ezek körülbelül kiegyenlítenék egymást, — les extrêmes ^se touchent, az ellentétek kiegyenlítik egymást — és akkor nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi békesség szelleme is hatná át az egész magyar közgazdasági életet és az egész magyar közéletet. Igen t. Képviselőház! Nem lehet iparellenes hangulat. Botor vagy gonosz ember volna, aki akár a világ bármely zugában élve, ha magyar anyától született, a magyar ipar ellensége lenne, hiszen saját édesanyjának, a magyar hazának és saját testvéreinek, a magyar embereknek lenne ellensége. Nincs itt, nem is volt, nem is lesz a tisztességes magyar emberek között, a magyar társadalomban soha iparellenes hangulat, hanem igenis a nagy-, a nehézipar túlkapásai ellen való jogos elkeseredés szülte azt a bizonyos árszabályozó javaslatot. Sem bankellenes hangulat, sem kartellellenes hangulat, sem tőkeellenes hangulat itt nincs, hanem igenis van mind a három fontos r közgazdasági tényező ' kilengéseinek, túlkapásainak megfékezésére irányuló tisztességes szándék és remélem, lesz az országgyűlésben elég energia, elég erő ennek a tisztességes szándéknak keresztülvitelére. (Helyeslés.) Nincs tehát iparellenes hangulat, — ezt a tévhitet, ezt az állítást sikerült, azt hiszem', alaposan megcáfolnom — ellenben valljuk be, igenis, a magyar társadalomnak, valamenynyiünknek megvan az ősi nagy bűne — nem is hiba már, hanem bűn — az idegen divatnak, a külföldi holmiknak túlságos szeretete. Idegen divat, idegen iparcikk-kultusz van ebben a szerencsétlen országban. Amíg volt ebben az országban bőségben bor, búza, békesség, a régi jó időkben, addig megbírta Magyarország azt a fényűzést, hogy külföldi iparcikkeket és külföldi földtermékeket fogyasztott, használt és vásárolt, olyanokat, amelyeket a magyar föld is bőséggel megtermett mindig és megterem ma is, és amelyeket a magyar ipar előállított és a magyar kereskedelem produkált Tegyük, azonban kezünket szívünkre, tegye minden magyar ember, különösen a magyar társadalom kezét a szívére, az a szerencsétlen, ezer gonddal, bajjal küzködő magyar társadalom: miért látom a kirakatokban a -külföld összes élvezeti — hogy úgy fejezzem ki — ínyencségeit, csemegéit? Miért lehet itt Magyarországon és Budapesten kanadai almát kapni, (Egy hang a balközéven: Banánt!) nem is beszélve arról a szerencsétlen banánról, amelyre ráfogták, hogy tápláló. Pedig több tápláló erő van a tiszta tejben, meg a sághegyi borban, mint százezer vágón banánban. (Derültség.) A sághegyi bort természetesen csak felnőttekre értettem. (Derültség.) Hány száz- és százezer, ülése 1931 március 5-én, csütörtökön. hány millió pengő vándorol a külföld zsebébe ezen a címen olyan cikkekért, amelyeket idehaza is meg^ lehetne kapni! Engedelmet kérek, nem is csupán a közönséget okolom. De ne vádoljanak kereskedelemellenes érzülettel, ami távol áll tőlem, hiszen én egyformán szeretek minden embert, aki ember és magyar, akit ez a gyalázatosan megcsonkított föld hátán hord és a szomorú nagypénteki ég betakar, de hiszen majd a húsvéti nap is elkövetkezik azon az úton, amelyen Bethlen István gróf vezeti a magyar nemzetet. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) T. Képviselőház! Mondom, nem kizárólag a magyar társadalmat okozom ezért, hanem, amint már egyszer a takarékossági törvényjavaslat tárgyalásánál 1 elmondottam, ha egy kereskedésben nem lehet kapni kanadai almát, nizzai barackot és indiai fecskéi észket, — nem tudom, mi lehet abban a jó, (úgy hang a baloldalon: Kínai fecskefészek az!) de azok, akiknek nietzschei übermenschi magaslatra jutott a civilizációja, természetesen pávanyelvvel, indiai fecskefészekkel s nem tudom minő hasonló jókkal táplálják szerencsétlen gyomrukat, annak minden tiltatkozása ellenére is — mondom, ha az a ma- • gyár kereskedő ilyeneket nem tart a raktára-, ban és nem teszi a kirakatba a járókelők, sétálók és teaesteket, házibálokat rendező jobb módúak szeme elé — már ilyenek is nagyon kevesen vannak, a felső tízezer száma, azt hiszem, már nagyon leolvadt — ha nem árulnak ilyen cikkeket a boltokban, akkor egy lipótvárosi, •—• •már ezek sincsenek olyan sokan, mint azelőtt voltak — (Derültség.) egy .mágnás, egy kartellvezér — az ilyenek talán még megengedhetik maguknak ezt a fényűzést — sem fog külön futárt küldeni Nizzába, Kanadába vagy pedig Sanfranciskóba, hogy a háziasszony konkurrens barátnői előtt eldicsekedhessen azzal, hogy nekik micsoda lukullusi földi jók, Nizzából, Sanfranciskóiból behozott, importált dolgok ékesítették az asztalukat. Ha tehát a magyar kereskedelem összefog és azt mondja, hogy nem tartok olyan élvezeti, fogyasztási cikkeket, hanem tartok olyan cikkeket, amelyeket a magyar föld is megterem, amelyeket a magyar iparos keze is előállít, akkor el lesz zárva az útja annak, hogy a magyar fogyasztóközönség idegen bál- , ványoknak hódoljon. Elsősorban tehát a tisztességes, becsületes, hazafias magyar kereskedelemtől várom a kezdeményező lépéseket, hogy e tekintetben az idegen divatcikkek kultuszának itt egyszersmindenkorra végetvessen. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Igen t. Képviselőház! Még egy másik viszszásságra is rá kell mutatnom. (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Lajos írásait sokszor ^ olvasgatom, mert Kossuth Lajos és Petőfi írásairól is el lehet mondani azt, amit az apostol mondott a könyvek könyvéről, a bibliáról, amely nemcsak a könyvek könyve, hanem az igazságnak, a szeretetnek és az életnek is a könyve, hogy: olvasgassátok ez írásokat, mert nekem úgy tetszik, hogy ezekben a ti örök életetek beszéde vagyon. Petőfi és Kossuth Lajos írásaiban van lefektetve Örök időre a magyar nemzet, a magyar faj Örök életének beszéde. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Kossuth Lajos volt az, aki megalakította az első magyar ipari védegyletet, amelynek aligazgatója volt, ő volt az, aki nagy keletet, propagandát csinált a magyar iparcikkeknek és a múlt század negyvenes éveiben nem Parisból hozatott a jómódú magyar közönség selymet, nem Brüsszelből csipkét, mint ma és itt nem akarok erős kifejezést használni, de valami Ooty par főmről