Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-476

Az országgyűlés képviselőházának U76. zottsági jelentés, de magának a törvényjavaslatnak szövege is kitér az állami támogatásnak arra az esetére, amely adó- és illetékkedvezményt helyez kilátásba, ha az illető üzem raeionalizálódik. Valószínűleg ezt akarja mondani ez a szöveg. Annyira kusza ugyanis, hogy nem lehet belőle kivenni, hogy tulajdonképpen miről szól. Mert azt mondja... (Jánossy Gábor közbeszól.) T. barátom mindig a jó magyar stílusnak volt itt propagálója és képviselője. Hát ez rossz stílus, tessék csak elolvasni! (Jánossy Gábor: Egyéni dolog, gusztus dolga!) Nem merném odaadni egy magyar tanárnak! (Jánossy Gábor: Talán még nem olvastam. Lehet, hogy bennem van a hiba!) Az indokolás többek között azt mondja (Olvassa): «Így például az adó- és illetékkedvezmények adományozása a jelenlegi törvényjavaslat szerint lehetővé válik abban az esetben is, ha a vállalatok az üzemi hatásfok megjavítása, a veszteségforrások csökkentése érdekében olyan lépéseket tesznek, amelyek révén lehetővé válik egy racionális alapokra fektetett termelés. Nemzetgazdasági érdeknek kell ugyanis tekintenünk azt, hqgy^ ipari termelésünk hatásfoka .megjavuljon és így iparunk képessé váljék arra, hogy az éles gazdasági versenyben létalapjai meg ne inogjanak.» (Jánossy Gábor: Ez jó!) En azt mondom, hogy ez legyen az utolsó, amikor az állam segítségére siet egy iparnak, mert az iparfejlesztésnek más olyan feladatai vannak, hogy azokkal sem fog az állam pénz híján megbirkózni tudni. Ha egy üzem szükségesenk tartja, hogy racionalizáljon, megtalálja számítását, mert hiszen azért teszi. Éppen azért ezt a törvényjavaslatból itt kivenném, mert, ha ez bennmarad, mindig találkoznék üzem, amely megtenne olyan lépéseket^ amelyek azt igazolják, hogy Ő a termelés hatásfokának megjavítását célozza és ezen a címen az államtól kedvezményeket kérnek. A racionalizálás különben sem^ szokott f másban állani, mint egy csomó munkás elbocsátásában. Amint beszédem elején is jeleztem, én ezt a javaslatot mint egy határozott gesztust és a kormány iparosbaráti felfogásának határozott megnyilvánulását, örömmel üdvözlöm és elfogadom. (Élénk éljenzés jobbfelől. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: Mélyen tisztelt Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A parlamenti gyakorlat, a parlamenti szokás azt hozná magával, hogjr a felszólaló előtte felszólalt képviselőtársának beszédével foglalkozzék. Méltóztassanak azonban nekem megbocsátani, ha én ettől a szokástól eltérek és Pintér László igen t. és szeretett barátom is megbocsátja nekem ezt az eltérést, (Baracs Marcell: Háta mögött csak jót szabad beszélni!) mert a mellett, . hogy nagyjában és egészében egyetértek az ő értékes és tartalmas felszólalásával, én olyan abszolút, vagy magyarul: tökéletes tekintélyre hivatkozom a magyar iparfejlesztés kérdésének tárgyalásánál, akinek szava kilencven esztendő múlva is, azt hiszem, mindnyájunk lelkében visszhangot kelt (Halljuk! Halljuk!) és akinek minden mondása olyan igazság, amelyet minden embernek, aki ember és magyar, minden időkben követnie kell. (Graefl Jenő: Kossuth Lajos!) Igenis, az 1841-ben megalakult Első Magyar Iparpártoló Védegylet aligazgatójának, mert igazgatója, úgy tudom, gróf Batthyány Lajos, a későbbi vértanú-miniszterelnök volt — szavait idézem, amelyek a Pesti Hírlap 1841. évi 15. számában jelentek meg. ülése 1931 március 5-én, csütörtökön. 117 Ennek a törvényjavaslatnak indokolása, vagy — jobb magyar szóval: megokolása — körülbelül ugyanaz, amit 90 évvel ezelőtt a magyar nép megváltója, Kossuth Lajos írt meg a következőképpen (Halljuk! Halljuk!, — Olvassa.): «Mi nem tartunk azokkal, kik úgy vélekednek, hogy műiparos (kéz- és gyármunkabéii) szükségeinket is mind magunknak kellene fedeznünk s a külföldnek csak eladnunk termékeink feleslegéből, de cserébe semmit nem vennünk. Aki mindent csak eladni, venni pedig semmit se akar, az semmit sem fog eladni, mert a kereskedés cserén alapszik. Es e, vagy ama nemzet iparának tökélye nem abban áll, hogy minden lehető dolgot maga termesszen, vagy gyártson, hanem abban, hogy mindazt termessze és gyártsa, amit természeti s kereskedési viszonyainál fogva haszonnal előállíthat. (Graefl Jenő: Arany igazság!) Az ipar dolga csak akkor van jól, ha csupán azon erőfelesleg fordul a műiparra, mely a földmívelési érdekek tökéletes fedezése után fennmarad. Ezen alapelvnél fogva mi úgy gondoljuk, —• mondja tovább Kossuth minden idők minden magyarjainak — hogy Magyarországnak (különös helyzetű egyes vidékeket kivéve) még igen soká — hogy ne mondjuk — mindig, földmívelő országnak kell lenni. (Ügy van! a jobboldalon.) Azonban műipar és földmívelés igen szoros kapcsolatban állanak. Egyik a másikra hat kölcsönösen. Még amaz Afrikának is, aki sem kapát, sem ekét nem ismer, — ezt 90 évvel ezelőtt írta Kossuth Lajos — hanem hegyes bottal szúr a földbe lyukat és abba veti búzaszemét, még ennek is van egy bothegyező késre szüksége,^ annál inkább egy oly földmívelés, aminő már most is a hazánkbeli, kézművesi segédkezet nem nélkülözhet és annálfogva kézműveinknek (iparcikkeinknek) legnagyobb részét mindig honn — idehaza — fogjuk csináltatni.» (Baracs Marcell: Eddig jó volt a beszéd! — Elénk, derültség.) Nagyon köszönöm Baracs Marcell t. barátom és képviselőtársam kegyes elismerését. Kossuth Lajos beszéde mindig jó, mindig tökéletes. Amennyiben azonban igen t. barátom személyes éllel az én elmondandó gyenge beszédemre méltóztatott célozni, én azt is köszönettel tudomásul veszem, mert aki magát megalázza, felmagasztaltatik, aki pedig magát felmagasztalja, az megaláztatik, mondja a Szentírás. (Élénk derültség és tarts a Ház minden oldalán. — Pintér László (Baracs Marcell felé): Lepipált!) Nem pipálok le senkit, mert a Kéçviselőház üléstermében a pipázás házszabályaink értelmében tiltva van. (Elénk derültség.) T. Képviselőház! Komoly dolgok ezek, amiket tárgyalunk, amikről itt beszélgetünk, vitatkozunk. Méltóztassanak továbbra is megajándékozni kegyes türelmükkel. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon,) Hallottuk az árszabályozó törvényjavaslat, idegen szóval: kartellj avaslat tárgyalásánál a kartellfrontról, vagyis magyarul: a nagyipari mezőről... (Derültség.) Kérem, mindent ki lehet fejezni magyarul! Beszéljünk magyarul! Boldog lennék, — csak közbevetésként mondom, nem térvén el a tárgytól — ha ötéves képviselősködésemnek a sok ezer meg ezer ügyes-bajos emberen való segíteni igyekezet mellett az az eredménye lenne, hogy a leépítés helyett, e helyett a — bocsánatot kérek — förtelmes, csinált műszó helyett azt mondanók: lebontás, vagy megszüntetés, vagy pedig a «veszek magamnak bátorságot»' helyett azt mondanák «bátor vagyok», vagy «ezt vagy azt cselekszem», mert venni lehet dohányt, szivart, iparcikket, min-