Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-476

Az országgyűlés képviselőházának U76. példára tudnék rámutatni — a munkások érdekeit a saját érdekével nem látja ellentétesnek, akkor sem bocsátja el cselédjét, ha papiron megállapítja, hogy felesleges a cseléd, mert ebben benne van az emiberség. az emberszeretet és a? a serkentés, az, az ösztönzés, hogy aki ott van, becsületes és jó munkát végezzen. Amerikában nem ismerik

1 a szoeiá

1

idemokráciát, de ott vannak a Fordok és a KockefelleL-ek, a nagytőkések, akikben az, emberszeretet önként diktálja mindazt a tevékenységet, amelyet mi itt kénytelenek vagyunk társadalmi és állami — hogy úgy. mondjam — presszióval keresztülvinni. ^Nálunk tehát pamut- és gyapjúipar tekintetében van rendkívüli nagy lemaradás és itt kell valamit tennünk. Az, imént mondottam, hogy ez a magyarországi gépipari termelés olyan — úgy méltóztassék venni, ahogy mint mérnökember mondom — hogy gépeinket általában elsőrendű gyártmányként fogadják el mindenütt, és ha valahol a gyártmányban vaii kifogásolni való, az nem a mi precíz munkánk, nem kiváló szakértőink hibája,, hanem a nyersanyagban találjuk meg a hibát, mert a nyersanyag tekintetében vagyunk még mindig kiszolgáltatva a behozatalnak. A gépiparban 48 millió pengő árut hoztunk be. Ezt teljesen ki lehet zárni, úgyhogy itt az ipari termelés tekintetében a mezőgazdaság szükségletei minden irányban kielégíthetők. Nem beszélek a komplikált traktorokról, hanem a legegyszerűbb ásóról, kapáról, kaszáról, kalapácsról, amelyeknek tekintélyes része külföldről behozott áru. Vannak nekünk ilyen külföMi áruk behozatalát tilalmazó rendelkezéseink, sajnálattal állapítom meg azonban azt, hogy meg is van a mód ezeknek a kijátszására. Amikor például a Beszkárt speciális villanyosgépet akart behozni, amelynek gyártására a belföldi gyárak nem vállalkoztak, mert nincsenek erre berendezkedve, a legnagyobb nehézségekkel kellett megküzdeni, hogy ezeket a gépeket behozhassuk. A közönséges tömegárucikkek pedig igen nagy mennyiségben jönnek az országba, holott a szegtől kezdve a patkószegig, mindezeknek a cikkeknek a gyártására idehaza be lehet rendezkedni. Ha ezeknek a cikkeknek behozatalát meggátoljuk, ezzel egyrészt bizonyos kényszerhelyzetet teremtünk, másrészt az illető vállalkozóban megteremtjük azt a belső hitet, hogy annak az árucikknek a gyártásából meg tud élni. Természeteden ennek is megvannak a^ határai. Hiszen fel lehet úgy fokozni a vámvédelmet, — ezzel ebben a vámpolitikás Európában nem is alkotnánk precedenst — hogy a belső gyártás nagyon gyors meggazdagodásra nyújtana módot. En nem ilyen iparvédelemre gondolok, hanem az áraknak a világparltás szerint való versenyképességével számolok. Nem kívánok olyan védelmet, hogy például a rúdvásért, illetőleg a betonhoz felhasznált^ pálcavasért 'akkor, amikor ennek világparitási ára 12 fillér kilogrammonként, itthon 27 fillért fizessenek. Ilyen vámvédelemből azt hiszem, senki sem kér, aki a gazdasági életben igazságot keres, hanem olyanból igenis kér, hogy azok a gazdasági ágak, amelyek fejlődésképesek, amelyek belső szükségletet vannak hivatva kielégíteni, fejlődjenek minél jobban. Papirosárukban behoztunk 45 millió pengő értéket. Ezt sem tartom teljesen indokoltnak. Azt hiszem, ebben nagy szerepet játszanak ; a luxuspapírok, ezek az egészen különleges gyártású papírok, és nem azok a tömegpap írok, amelyeket belföldön egészen szépen gyártanak. ülése 1931 március 5-én, csütörtökön. 99 Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatosan csak átmenetileg vetem fel azt, hogy bár nem tartozom a forgalmi adó és általában a közvetett adók barátai sorába, azonban a luxusadó üldözését nem tartom indokoltnak. Mert, ha ellenzem a forgalmi és a fogyasztási adót s azokat a közvetett adókat, amelyekben a progresszivitást nem lehet megvalósítani, akkor nem ellenzem a luxusadót, mert még ezidőszerint is látunk milliókra menő behozatalt olyan természetű cikkekből, amelyek nélkül nem pusztul el ebben az országban senki, (Ügy van! Ügy oanl balfelől.) amelyek azonban az országnak lényeges vagyonrészét viszik ki külföldre. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) En tehát a luxusadók eltörlése ellen vagyok, nemcsak ebben a tételben, — mert itt is tapasztaljuk rendkívül drága jpapírgyátrmányok behozatalát — hanem más téren is. így például ha a szőrméről Jbeszélünk, meg kell említenünk, hogy ezen a téren is olyan behozatalok vannak, amelyeket egészen ,ki lehet zárni, különösen ha arra gondolok, hogy Magyarországon a szőrmeipar igen szép fejlődésnek indult, a mi magyar bár r anyainkból készítik a skunk szót s maholnap az egész világ el fogja ismerni a mi szőrmeiparunk gyártmányait. Miért van szükség tehát arra, hogy Lipcséből vagy Oroszországból milliókra menő állatbőröket hozzanak ide? Es ha még csak állatbőröket hoznának! De legtöbbször konfekcionált árut hoznak, pedig még a nyersbőrök feldolgozása tekintetében is akceptálunk erre szükséges berendezéseket a helyett, hogy drága kikészített, konfekcionált árukat hoznának be az országba. Az üvegámiért 12 millió pengőt fizetünk külföldre. Ennek a behozatalnak leglényegesebb részét szállítja Csehország. Autók behozatalára 11 millió pengőt, selyemszövetek behozatalára szintén 11 millió pengőt fizetünk. Pedig ha egyszer megállapítottuk, — és ez megáll, ez nemcsak állítás, hanem faktum — hogy gépiparunk tökéletesen megfelel a kívánalmaknak és ha látjuk, hogy az autógyártás tekintetében is rendkívülit, elsőrendűt, szolidat, tartósat alkotunk, nem fontos kellék "az, hogy cifraság tekintetében vannak még külföldi gyárak, amelyek, hogy úgy mondjam, lekonkurralják a magyar gyárakat. Tartósság, szolidság,^ jóság tekintetében azonban, ismétlem, kifogástalan, a mi gyártásunk, úgyhogy semmiképpen sem indokolt, hogy mi 11 millió pengőt adjunk ki kül» földre autókért. Nem akarok rekriminálni, de méltóztatnak tudni, — hiszen hallottuk itt nem egyszer — hogy magukat a közhatóságokat is meg lehet vádolni azzal, hogy ebben rossz példával járnak elől. (Úgy van! Ügy vUn! balfelöl.) Ha vitába szállnánk az illetővel, aki nagyon szereti ezeket a külföldi Mercedeseket és egyéb autókat, nem tudná az illető megmondani, hogy miért, hanem csak annyit mondhatna, hogy a Buick-kocsi most divatban van. Majdnem a divat szerint dől el, hogy valaki milyen kocsitípust vásárol magának. Ezt az árucikket én teljesen kiszorítanám és teljesen a belső gyártás számára tartanám fenn ezt a területet. így vagyunk a selyemáru tekintetében is. Magyarországon, sajnos, e téren fluktuáció van. Volt idő, — körülbelül 20—25 esztendővel ezelőtt — amikor a selyemhernyötenyésztés az országban nagy lendületet vett, de nincs bennünk szívósság, nincs bennünk kitartás, nagyon hamar elcsüggedünk, aminek magyarázatát abban látom, hogy a magyar ember szereti az olyan munkát, amelyeket meg kell fogni a szarvánál s az ilyen apró, pepecselő, babrálő munkát, ha lehet, a magyar ember természeténél fogva el-