Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-476

100 Az országgyűlés képviselőházának J*76. kerüli. Ezért például a konyhakertészet, amelyben a bolgárok annyira otthon vannak és képesek hajnaltól késő estig való görnyedésre, a magyarok közt nem igen terjed; az a magyar munkás, aki pedig a kaszaforgatásban a világ legelső embere, nem szereti ós kerüli. A magyar ember a babramunkát, a fűszálkiszaggatást nem szereti. Ennek tulajdonítom én azt, hogy például selyemiparunk teljesen visszafejlődött, holott semmi ok sincsen arra, hogy erre mi megint vissza ne térjünk és azt a már elejtett iparágat megint tovább ne fejlesszük. Az erdősítéssel kapcsolatban, amelyről mostanában is sók szó volt, méltóztassék kijelölni olyan területeket, amelyek az eperfatermesztésre abszolúte jók, úgy értem, hogy méltóztassék ,kijelölni vármegyéket, ahol az utak szélén vagy . egyéb helyeken az eperfákkal való betelepítés könnyűszerrel mehetne és annak a vidéknek a népét a mai nagy nyomorúságban már könnyen rá lehetne szoktatni arra, hogy foglalkozzék ezzel az apró dologgal is. Összes behozatalunk 1929-ben kereken 1000 millió volt, ebből az 1000 millióból 700 millió kész ipari cikkekre fordíttatott. Ezt az összeget mind itthon lehetne megtartani. Nem mondom azt, hogy minden iparágra be vagyunk rendezkedve, azt mondom azonban, hogy a megindulás biztató, és ha az iparfejlesztési javaslat során megfelelő irányban megyünk, akkor eredménnyel is fog végződni. Aki az ipari fejlődést statisztikai alapon figyelemmel kíséri és számbaveszi és igazságos, objektív kritikát akar gyakorolni, akkor el kell ismernie, — annak ellenére, hogy a liberális gazdasági rendnek a múltban sem voltam és a jelenben sem vagyok barátja, én is elismerem — hogy az ipari fejlődés a liberális gazdasági rend ideje alatt is nagy léptekkel haladt előre. Az volt az elgondolás, hogy a mezőgazdasági produktumok értéke messze túlszárnyalja az ipari produktumok értékét, vagyis nagyon sokáig az volt a közhiedelem, hogy az ipari produktumok értéke alig jön számba a mezőgazdasági produktumok értékéhez képest. Ezzel szembtn bátor vagyok itt egy adatot felemlíteni. Mezőgazdasági termelésünk 1929-ben nettó értékben 2143 millió pengő volt és ugyanebben az időben ugyancsak nettó értékben az ipari termelés 2175 millió pengő volt, tehát paritásban állottak, sőt már valamivel fölül is multa az ipari termelés értéke a mezőgazdasági termelés értékét, ami arra figyelmeztet bennünket, hogy igenis adva van egy iparfejlesztési lehetőség és miután adva van a belső szükséglet is, indokolt, hogy az iparfejlesztéssel a legkomolyabban foglalkozzunk. Mert itt nincs túltermelés, hanem még szükséglet áll fenn, amelynek fedezésére be kell rendezkednünk. Ez a tételhez a 2175 millió pengős iparig termelés azért is érdekes, mert ebben a kis- és a kézművesipar 800 millió pengő értékkel 'szerepel. Amikor mi itt a kisipart nagyon szeretjük azzal a «kis» jelzővel leültetni, akkor ez a szám gondolkodóba kell, hogy ejtsen bennünket. A 2175 millió pengő nettó értékű ipari termelésben 800 millió pengővel szerepel a kisipari termelés. Ez figyelmeztetés, hogy olyan termelési ágról van szó, amelyet nem szabad csak mellékesen tekinteni, csak mellékesen kezelni, hanem amelynek fejlesztésével szintén foglalkozni kell. Hiszen az a helyzet, hogy amikor ebben a teremben olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amely úgyszólván egészében a gyáripari termelésnek kedvez, hiszen a kedvezményeket a 30 lóerőnél nagyobb erővel dolgozó és 20 munkásnál többet foglalkoztató műhelynél nagyobb üzeülése 1931 március 5-én, csütörtökön. meknél kezdi, amelyek a mi viszonyaink szerint, — nekünk nincsenek az angliai viszonyokhoz és a nagy iparállamok viszonyaihoz hasonló méreteink — már nagyüzemek, amikor tehát a törvényjavaslat igazán magán viseli azt a jelleget, hogy tulajdonképpen a nagyüzemekkel foglalkozik, akik itt felszólaltak, mégis valamennyien a kisipar szempontjából gyakorolták az ő szigorú kritikájukat. (Jánossy Gábor: Ugy van!) Valamennyi felszólalásból kiérzett, hogy itt a kisipar tekintetében nem történik megfelelő módon való intézkedés. Ebben a tekintetben is objektív és igazságos leszek (Peidl Gyula: A kisipar kapja a szónoklatokat!) és azokkal az intézkedésekkel is foglalkozom, amelyekkel a kisipar érdekében kíván a javaslat valamit tenni, de megállapítom, hogy ezek inkább csak azért vannak a, javaslatban, hogy a kisipar ne érezze magát . teljesen elhagyatottnak és árvának, hogy lássa, hogy róla is szó esik éppen, de az ő boldogulásáról, rendbehozataláról nem esik szó. (Jánossy Gábor: Külön törvényjavaslatok fognak jönni! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A kisipari osztály felemelése, kibővítése egyetemes érdek. A kisipari társadalom kifejleszd tése, megsegítése . és megszaporítása nemcsak a nemzetgazdaságnak, a termelésnek, hanem a^ kultúrának is érdeke, mert a városi lakosság tetemes százalékát teszi ki ez a kisiparosság és benne van az egyszerű földmíves magyar emberben is ez a megérzés, amikor szeretné a fiát ipari pályára adni. Az egyszerű földmíves ember, ha csak teheti, nem szeretné a maga fiát lekötni az istállóhoz és a kapakaszához, hanem boldog, ha a fiát kovácsnak, gépésznek és egyéb iparosnak adhatja. (Jánossy Gábor: Ügy van! Éppen a legszegényebb ember!) Kérdezem, mi célja annak, hogy a földmíves gazdaember fiát erre a pályára küldje, ha mi a kisipar fejlődése és jövendője tekintetében biztosítékot nyújtani nem tudunk; mert be kell látnunk, hogy nem tudunk biztosítékot nyújtani! A gyáriparosok a maguk tőkeerejével, tőkeerejükben bízva, belátásuk szerint megszüntethetik üzemeiket, mert ez nem jelent számukra koplalást és kenyértelenséget. Ha azonban egy kis műhely kénytelen megszüntetni munkáját, az arra a kisiparosra nézve kenyértelenséget és pusztulást jelent. A gyáripari, általában a nagy termelésben, ahol nem a munkásyiszonyok, hanem a tőke kamathozama a döntő tényező, a kamatláb alászállásával lehet embertelenül akként gondolkozni, hogy én behozom az elmaradó kamatot azzal, hogy a munkások felét elbocsátom, jól organizált gazdasági termelésben azonban, ahol az állam és a kormányzat maga irányítja a gazdasági életet és nem hagyja azt a Tébé.nek a kezében, bizonyos bankoknak, bizonyos kartelleknek irányítása alatt, gondoskodni lehet arról, hogy a gazdasági élet ne a kamatláb szerint, hanem a mindennapi kenyér szerint rendezkedjék be. Olyan országban, ahol a kenyérkérdés általában mindennapos, nem lehet a kamatpolitika szem előtt tartásával berendezni a termelést. Nagyon sok példáját hozták fel a felszólaló képviselő urak annak, hogy milyenek a kamatviszonyok Magyarországon, ami magyarázatát szolgáltatja annak is, — egybekapcsolom ezt a hitelkérdéssel — hogy a kisiparos boldogulni nem tud. A kisiparos boldogulása össze van kötve avval, hogy vállalkozási lehetősége is legyen, mert ha a kisiparos soha sem vállalhat semmit, hanem csak műhelyében kopácsol, gya-