Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-476

98 Az országgyűlés képviselőházának a törvényjavaslatot ebből szempontból hiányolom. Az egész idő alatt 1881 gyár fejlődött ki. Ez cirka 50 év alatt történt, A gyárak közül 1333 létesült igen nagymértékű és igen jelentős állami kedvezményekkel, a közterhektől és a közkedvezményektől eltekintve még speciális formában is, szubvenció formájában is, még akkor is, amikor nyilvánvalóan megállapítást nyert, hogy az az iparág a maga lábán nagyon szépen megáll, hogy az az iparág -a maga tulajdonosait igen szépen el tudja látni; valami különleges behatások és befolyások következtében a szubvenciókat mégis megadták, kiterjesztették. Természetesen az a kisipar, az a kézművesipar, amely a gyárak árnyékában szerénykedett és ezekből a közkedvezményekből majdcsak semmiben sem részesült, nem tudott fejlődni, pedig elementáris érdek, hogy a 300.000 kisipari termelő egyén gazdasági viszonyait is rendezni kell. Kifqgásolnom

N kell, hogy ez a rendezés az én megítélésem szerint itt nem sikerült, úgyhogy azt hiszem, az igen t. kereskedelmi kormány maga is tovább gondol és egy olyan további iparfejlesztésről is lesz javaslata és lesznek tervei, amely további iparfejlesztés most már éppen a kisipari termeléssel szemben csúcsosodik ki. Mert nem lehet azt mondani, hogy versenyképesség tekintetében a kisipar már számba nem jöhet. Az imént említettem, hogy a közkedvezményben 1333 gyár az állam részéről > szubvenció formájában 44 millió pengő támogatásban részesült. Ebben az időben ez igen nagy és igen jelentős összeg volt. Ez az ország sohasem dicsekedhetett azzal, hogy pénzbőségben van, úgyhogy amikor pénzszűkében 44 millió pengő áldozatot hozott, akkor az ország a maga részéről igazán teljesítőképességének határán járt, és én talán nem merném mondani, hogy mindenkor magyar honosok számára folyosíttatott ez az összeg, mert tudjuk azt, hogy olyan idegen iparok fejlődtek ki, amelyeknek hasznát nem magyar emberek látták. Nem egy esetben csehek, nem egy esetben idegen állampolgárok és így a magam részéről ennek a szubvenciós politikának teljesen ellensége vagyok, mert ha egy iparra szükség nincs, akkor azt az ipart kár megteremteni. Ha nedig valamely iparra szükség van, akkor szorgalmas munkával, okos berendezkedéssel- a maga lábán tud járni. Ez az én megítélésem. Ha az induláshoz nyújtunk is segítséget közkedvezmény alakjában, azt valahogy el tudom fogadni, de szubvencionálásnak semmiféle jogosultsága nincsen. Különben is az iparfejlesztés kérdését én nem azon a nyomon kezelem, hogy az iparfejlesztés jelentősége abban áll, hogy minden nap kitaláljak valami új ipart. Jelentősége megítélésem szerint abból áll, hogy azok az iparágak, amelyek itt már beváltak, a maguk fejlődésében előmozdíttassanak. Vannak iparágak, amelyek Magyarországon nagyon jól itthon vannak. Ezeknek az iparágaknak, amelyek elsősorbau a mezőgazdasági termesztvévények feldolgozását célozzák, megsegítése az és gyámolítása az iparfejlesztési törvényben indokolt és logikus, valamint logikus a mezőgazdasági termeléshez szükséges eszközök gyártása, kezdve a legegyszerűbb kapától, kaszától, amelyekből még ezidőszerint is rendkívül , nagy .behozatalunk, van, folytatva a

r gépeken, amelyeknél már egyáltalában nem látok indokoltságot a behozatalra, mert a magyarországi gépipar felveszi a versenyt a külföldi gépiparral. A mi általunk^ gyártott mozdonyok felveszik a versenyt akár az olaszok által, . ülése 1931 március 5-én, csütörtökön. akár a németek által gyártott mozdonyokkal. Elsőrendű gépiparunk van, amelynek a kifejlesztése indokolt abban az irányban, hogy azt produkálja, amire szükség van. Ha tehát valamely gyár berendezkedett — -mondom — csupán lokomotívgyártásra, mert abban az időben, amikor azt a gyárat alapították, ez volt indokolt mondjuk a Balkán és egyéb déli országok felé való szállítások tekintetében, akkor én ezt az elhibázott, csak üzleti szempontból létesített irányzatot átváltoztatom, •& váltót átállítom és azt mondom: ma nem ez a gyártási mód indokolt, hanem az, amely a mezőgazdasági gépek olcsón való produkálását teszi lehetővé, amely alkalmas minden behozatalt kizárni. Már pedig ami külkereskedelmi mérlegünkből is megállapíthatjuk, hogy rendkívül nagy behozatalunk van (mezőgazdasági gépekből is. E tekintetben volnék bátor pár konkrét példát is felsorolni. Az 1929. évről beszélek. (Halljuk! Halljuk!) A behozatal nagyságával kapcsolatban állapítottam meg egy sorozatot. A pamutszövetből, a pamutfonalból és cérnából ibehozatalunk 83 millió pengő volt Bocsánatot kérek, elhibázott feltételezés az, hogy valamely állam csak azt az iparát fejlesztheti ki, amelynek nyersterményeit megtalálja a maga területén. Ha ez így volna, akkor nem volna indokolt, hogy a svájciak csokoládégyárakat létesítenek, hogy ott az óraipar olyan óriási módon kifejlődjék és — most jövök a pamuthoz, és egyebekhez — nem volna indokolt, hogy Csehország szövőiparát ilyen nagy mértékben kifejlesztette, mert hiszen a nyersanyagot behozta. Ha tehát Csehországnak a nyersanyagbehozatal módot nyújt arra, hogy versenyképes ipart fejlesszen, amelyen is gazdagodik, akkor Magyarországnak is kell, hogy erre módja legyen. Nem tartom tehát azt.a tételt, hogy speciálisan csak azok az iparágak fejlesztessenek Magyarországon, amelyeknek nyersterményei itt megtalálhatók, hanem igenis, alkalmazkodni kívánok a belső szükséglethez és a nyersanyag feldolgozása tekintetében követem azokat a példákat, amelyeket az imént felsoroltam; behozom a nyersanyagot és itt dolgozom fel, nem pedig készárut hozok be. Gyapjúszövetekre és gyapjúfonatokra 54 millió pengőt adtunk ki. Öriási összeg ez, ha számba vesszük, hogy ezeket magunk idebenn termelhetnők. Ha ezekhez hozzáveszem a ki nem mutatott konfekcionált árukat, akkor azt látom ebből a két tételből, hogy a textiliákkal kapcsolatban körülbelül 150 millió^ pengőt áldozunk, amely összeg megtakarítására megítélésem szerint mód van. Ha az iparfejlesztési javaslat ezeket a kérdéseket gyakorlatilag megfogja, akkor megítélésem szerint előbbre mehetünk. Az igazsághoz híven, meg kell állapítanom, hogy a textiliparban az utóbbi években rendkívül nagy előrehaladást tettünk, (Ügy van! (Ügy van! jobbfelől.) amit mindenképpen üdvözölnie kell, mert textiliparunk a további fejlesztés során hovatovább alkalmas lesz arra, hogy a belső szükségletet kielégítse. Hiszen éppen ebben van az indoka annak, hogy elsősorban azért törekszünk az ipari fejlődésre, hogy először a belső szükségletet elégítsük ki. Ezzel kapcsolatos aztán egy másik kérdés, hogy tudnii'lik a mezőgazdasági termelésnél feleslegessé vált emberek elhelyezésére tudok^ ezáltal módot nyújtani, és. ezzel az' elhelyezéssel megkönnyebbítem a mezőgazdasági termelés sorsát is. amely nem egyszer kénytelen karitatív felfogásból megterhelni termelését. Egy jóravaló gazda — Magyarországon nem sok