Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

Az országgyűlés képviselőházának 458, ülése 1931 január hó 28-án, szerdán. igyekszik a miaga jogát. Azt mondottam, hogy bármennyire úgy fogjuk fel, hogy a kartell csak az ipar problémája, régen eltolódtunk ettől és ennek a kérdésnek olyan formátumai vannak, amelyekre nem most térek ki, hanem miajd bővebben fogok foglalkozni a kartellvita kapcsán, amelyek önmaguk után vonják egészen a legutolsó fokig azt, hogy megakadályozni törekszünk ma minden összebeszélést. minden beavatkozást, akármely formában az áralakulásba és a kereskedelem is szemben fogja találni magát ezzel a kérdéssel. En csak ebiből a szempontból nézem a kérdést és abban a tekintetben én is igazat adok t. képviselőtársamnak, hogy bizonyos meggondolással kell nézni ezeket a dolgokat. De ha ma az egyik oldalon fellépek és meg akarom akadályozni a mesterséges áralakulást, egészen természetes az, hogy a másik oldalon is fellép ez a kívánság és ez a követelés és ez jogosult is. Hozzátettem azt is és ma is hozzáteszem, hogy nem lehet ezeket gazdaságellenesen megcselekedni. Csak a gazdasági élet törvényei szerint lehet ezeket a kérdéseket megoldani. Megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat, ha arról van szó, hogy a kereskedelemnek jogos és méltányos érdekét és kívánságát megvédjük, ott voltam és ott leszek a jövőben is. Nem is hiszem, hogy ebben a tekintetben a kereskedelemnek azokban a funkciókban, amelyeket egyrészt mint közélelmezési miniszter is betöltöttem, valami sok panasza lehetne. Ne felejtse el igen t. képviselőtársam — és ezt nyugodt lélekkel állíthatóim —, hogy annakidején mint közélelmezési miniszter átvettem egy teljes állami gazdálkodást olyan hangulatban, amikor senki sem (hitte, hogy ettől el lehet térni, sőt mindenki az állami gazdálkodás toválbbi kiterjesztését kívánta és vállalhatom a felelősséget, hogy akkor az egész vonalon felszabadítottam a gazdasági életet. (Sándor Pál: Nem tagadta senki!) De a kereskedelemellenes tendenciával szemben nekem érveket kell felhoznom, (Ügy van! Ügy man! jobbfelől.) mert ezt talán nem mindenki tudja olyan jól, mint igen t. képviselőtársam. Arra is emlékszem, hogy amikor ezeket a felszabadításokat csináltam, nagyon komoly figyelmeztetéseket kaptam sok oldalról; egyenesen attól féltek, hogy lehetetlen helyzetet teremtek, esetleg szociális helyzeteket rontok, aminek végzetes következménye lehet. Es mit láttunk? Megvolt az eredmény a felszabadítás tekintetében. (Farkas István: Olyan boldog, jó világ lett azóta?) Nem lehet tényeket letagadni. Ott ül Kabók t. képviselőtársam, aki tudja, hogy amikor a munkások ellátásáról volt szó, azt mondottam, hogy ez is a kereskedelem feladata. Emlékezzék vissza, éjjel 12-dg vagy l-ig ültünk a Városházán, addig tartottak az ülések és én ezt az ellenzések dacára is keresztülvittem, bár a tanácsban senumi körülmények között sem tudtam erre többséget kapni. Én visszaemlékszem ezekre; ezeket nem lehet egyszerűen lekicsinyelni és nullifikálni. Vájjon ugyancsak kereskedelemellenes voltam-e akkor, — és igen t. képviselőtársam ezt is helyben fogja hagyni szokásos tárgyilagosságával — amikor mint úgynevezett pénzügyminiszer II. — ezt a nevet arról az oldalról kaptam — működtem. Méltóztassanak viszszaemlékezni arra, hogy a kontingens-rendszer rettenetes zűrzavarokat okozott. Vájjon nem én voltam-e az, aki a kontingens-rendszert az egész vonalon megszüntettem, mert annak csak hátrányait láttam, de előnyeit nem? (Sándor Pál: De mi van a forgalmi adóval?) Erről vitatkozhatunk, ha száz évig is élünk. Ilyen körülmények^ között, amikor átvettem a tárcát, egy kérdést láttam magam előtt. Őszintén megvallom, sokat gondolkoztam és törtem a fejemet, hogy tulajdonképpen hogyan tudnék én a kereskedelemnek a hitelkérdésben is segítségére lenni. Nyugodtan feltehettem a kérdést e tekintetben, mert hiszen a másik oldalon annakidején a mezőgazdaság ily irányú kívánságainak is eleget tettem. Igaza van igen t. képviselőtársamnak, akkor az első lépés az volt, hogy egymillió pengő megszavaztatott a kiskereskedelem részére és akkor éppen az Omke. nagyon okosan, nagyon helyesen azzal a megoldási tervvel jött hozzám, hogy: mit kezdjünk ezzel az egymillióval, gondolkozzék a miniszter úr a felett, hogyan tudná ezt^ megsokszorozni. Ha fedezeti alapra adatnék, — mert mindig ez a szerencsétlen veszteségtartalék okozza a bajt — akkor ennek az összegnek többszörösét lehetne elérni, ezáltal sokkal jobban tudnánk segíteni a kiskereskedelem hiteligényein. En nagyon jónak találtam az elgondolást, én r voltam az, aki keresztül is vittem a megoldást. Tényleg, sikerült is megoldani a kérdést. Igaza van igen t. képviselőtársamnak abban, hogy ez a vidéken nem vált be annyira, de egészen bevált Budapesten, mert itt a fővárosiban a Kisipari Hitelszövetkezet olyan szépen oldotta'meg a rábízott feladatokat, hogy ezáltal a kereskedelemnek igenis, komolyan segítségére sietett. Engedelmet kérek, ha itt okos, helyes a dolog, miért ne lehessen ezt a gondolatot tovább építeni, miért ne lehessen ezen az úton tovább haladva a kereskedelemnek még jobban segítségére sietni? (Sándor Pál: Itt mindenki kapott, ott pedig egy cotteria kapott!) Nem kapott mindenki, bocsánatot kérek, csak az kapott és nem kaphatott más, mint aki megfelelt a hitelképesség szempontjából a feltételeknek. Engedelmet kérek, ne méltóztassék nekem ilyent mondani, nem vagyok annyira naiv, hogy ne ismerném a kereskedelemben a pénzhitel, áruhitel, stb. közti differenciákat, mert hiszen a kereskedő maga a hitel, a kereskedő képviseli a hitelforrást jobbra és balra, a termelő és a fogyasztók felé és csak a mai gazdasági válság, a mai gazdasági helyzet az, amely a kereskedelemnek ezt a szerepét megnehezítette. Majd rá fogok térni és rá fogok mutatni, hogy hol sejtem^ azokat a támadásokat, amelyek ezen megoldás ellen vannak: nem a kiskereskedelem körében; nem hiszem, nem birom elhinni, majd ki fogom fejteni, de rosszul megértve és rosszul értelmezve a nagykereskedelemnek bizonyos körében sejtem. (Sándor Pál: Fantázia! *- Felkiáltások a jobboldalon: Aha! Aha! — Sándor Pál: Fantázia!) Nem olyan fantázia, mert^ felteheti rólam a képviselő úr, hogy én is eléggé jól vagyok informálva. Nagyon rossz miniszter volnék, ha nem volnék mindenről jól informálva. Tehát iiii a helyzet? Egyebet sem hallunk és végeredményben én is azt hiszem, hogy szociálpolitikai és nemzetpolitikai szempontból sincs helyesebb gondolat ma, mint a kisexiszteneiák alátámasztása és felkarolása. (Sándor Pál: Általában!) Igaza van, erre is rá fogok térni. Ezt az elvet vallottuk akkor, amikor a kisiparnak — most nem beszélek a mezőgazdaságról és teljesen a magam tárcája körében maradok — a hiteligényeit felkaroltam. Ott sem tudtam más megoldást találni, mint azt, hogy kiszakítva egy összeget, amely e célra