Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

Az országgyűlés képviselőházának 1*58 rendelkezésre állott, .azt megtöbbszöröztem ugyanazzzal a formával. Találtam pénzintézeteket, amelyek hajlandók voltak erre és 10 millióval tudtam 30 milliót nyújtani. Itt is csak azt a megoldást tudtam találni, hogy egy fedezeti tartalékot teremtettem. Ez az, amit mindig úgy állítanak be és amely unszimpatikusnak tetszik, hogy én veszteségi tartalékot adtam. En semmiféle veszteségi tartalékot nem adtam. Semmi egyebet nem akartam, mint ezen alapon elindulva egy többszörös hiteligény kiegészítését lehetővé tenni. Végre is fel kell tételeznem, hogy azok, akik hiteleznek akár pénzt, akár árut, amikor azt mondják, hogy ötszörösét, vagy tízszeresét is adják, akkor nem abból indulnak ki, hogy ezt el is kell veszíteniük. (Ügy van! Ügy van!) Nem! Ellenkezőleg, hiszen ha többet veszítenek, akkor saját tőkéjüket veszítik el. ök igenis, keresnek egy bizonyos határig garanciát, ezen belül azonban hajlandók többszörös tőkét rendelkezésre bocsátani. Ne méltóztassék azt mon-< dani, hogy ez olyan rosszul vált be, mert ha a kisiparosokra mutatok rá, bár itt is vannak talán nehézségek, de már elértük a nyolc milliót a kihitelezésben. A vidéken éppen a napokban oldottuk meg ezt a kérdést ugyanúgy. Itt is csak egy bizonyos összeg van, mert csak az kaphat segítséget, aki a hitelfeltételeknek meg tud felelni, aki pedig & hitelfeltételeknek megfelelni nem tud, azt ebbe az akcióba nem lehet bevonni. De van egy másik gondolat is. Foglalkozom állandóan a problémával is és ha talán nem állok ki mindig & nagy nyilvánosság elé, mert nem szokásom, de foglalkozom állandóan vele és arra törekszem, hogy egy helyesebb árkialakítást érjünk el. Mondhatom, hogy én tárcám beszerzéseinél nagyon szép eredményeket értem el. Adatokat hozhatnék fel, hogy például a Máv-nál általánosságban többé-kevésbbé 20%-os árengedményeket értem el. Ezt értem el másutt is, de annak idején mégis támadásokban volt részem az egész vonalon, amikor megcsináltam a szövetakciót, kivéve az agrárnépességet. (Elénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Tessék elmenni a vidékre, meg méltóztatnak látni, hogy nem panaszkodik ez ellen sem a kereskedő, sem az iparos. A mezőgazda is olcsóbban kapja (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és elértem, hogy a gyárnak biztos és jobb termelést biztosítottam és tudok keresetet biztosítani a kereskedőnek is. Tessék megnézni, mi volt az akkori sajtóközleményekben. Ha olyan gyenge idegzetű miniszter lettem volna — pedig volna okom rá 9 évi miniszterség után — hamar megijedtem volna, de nem ijedtem meg, mert azt tartom, hogy van egy kötelesség, amikor helyt kell állni, akármelyik oldalról és akármilyen helyről jön a támadás. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezt a folyamatot akarom tovább vinni- Az én elgondolásom ebben az irányban mozog, mert akárhogy is, de azzal legyünk tisztában, hogy lesznek talán modalitások, amelyekkel az agrárterményeket tudom talán áriban megjavítani. Látok ilyen lehetőséget, de viszont igazi megoldás csak akkor lesz, ha az az aigrár népesség, az az agrár ifogyasztóközönség, a középosztály is megfelelő és méltányos árakon tud hozzájutni a szükségleteihez. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Nem akarok én senkinek az érdekei ellen dolgozni, sőt mindenkivel együtt akarok dolgozni ennek a problémának megoldásában. (Helyeslés a jobboldalon.) Amikor nekem ez az elgondolásom, akkor felvetettem a kérdést, az krülese 1931 január hó 28-án, szerdán. 89 alakulásokat tekintve, hol lehet az a hibaforrás, hogy különösen a vidék olyan magas árakon jut hozzá az árukhoz? Azt hiszem, a t. képviselőtársam is örömmel fogja tudomásul venni, amit mondok. Nem a kiskereskedő a hibás a magas árak miatt, (Felkiáltások jobbfelől: Nem, bizony!) Ez a kiskereskedőnek nem is érdeke, mert hiszen neki nem lehet úgy felfokozni a hasznot, hiszen neki a nagy forgalom a fontos. Nem tudom hibáztatni ezért még a nagykereskedőket sem. De mi történt? Vessünk számot az idők változásával. Átalakultak az idők és mindenütt arra törekszik az élet, hogy mentől közvetlenebb kapcsolatokat teremtsen, arra törekszik az élet, hogy azokat az áralakulásokat, amelyek jelentkeznek, egy bizonyos fokig lemérsékelje. A nagykereskedő rendkívül érdemes és* nagy szerepet játszó szerv volt a gazdasági életben. Azt sem szabad elfelejteni, hogy mi volt a háború előtt a nagykereskedő szerepe? A nagykereskedőnek fontos szerepe volt és akik foglalkoztak a idiologgal, s talán nemcsak az íróasztal mellett, mint az igen t. képviselőtársam, ezt tudják. Magam elég gyakorlati ember vagyok, már akár felcsaphatnék kereskedőnek is. (Rassay Károly: Meggondolja a miniszter úr! — Sándor Pál: Rossz kereskedő lenne a miniszter úr!) Lehet, hogy meggondolom, — de igenis eléggé belemélyedtem, s van valaimi érzékem is ez iránt, megkérdezhetik azokat, akikkel tárgyalok. A nagykereskedelem volt a hitel, a tőke képviselője. Mi volt a régi időkben a helyzet? A gyár megteremtette a maga álló tőkéjét, valami kis üzemi tőkével is rendelkezett, de a nagykereskedő volt ia.z, aki két irányban mozgatta az életet: először a saját tőkéjével, másodszor ő volt az a fórum, akinek váltói a legjobb elhelyezést találták a jegybankoknál. De ugyancsak az elsőrendű kereskedelmi váltók voltak azok és ma is azok, amelyek a piacon a legkedvezőbb feltételek között szerepelnek. Ennek alapján ő gyűjtötte össze a megrendeléseket, ő adta tovább és finanszírozta — hogy így fejezzem ki magamat — lazt a gyárat vagy ipari vállalatot. .Sajnos, be kell azt is ismernem, hogy a világháború és az utána következett események bizonyos fokig a nagykereskedelemnek ezt a nagyon szép szerepét, mert nagyon szép szerepe volt, megbontotta, merem állítani: a gazdasági élet hátrányára, a nagykereskedelem elvesztette a tőkéjét, — ez így van — ennekfolytán nem tud sokszor úgy (bekapcsolódni, ahogyan kellene, igaz, hogy viszont más egyéb okok is vannak, melyek oly törekvéseket támogatnak, hogy a kapcsolatok közvetlenebbé tétessenek. De mind ennek ellenére egyoldalúsággal vádolhatna iaz igen t. képviselőtársam, ha én a nagykereskedelem érdekeit ebből a szempontból is nem mérlegelném. Engedelmet kérek, itt van egy hozzám beadott tervezet, amely ugyanezeken az alapokon kér megoldást (Sándor Pál: Kitől?) Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ezt egy nagykereskedelmi küldöttség adta át. (Sándor Pál: Szabad kérdenem, kitől való ez a tervezet?) Ne méltóztassék nevet kérni. (Egy hang jobbfelől: Talán Balkányitól!) Azt megmondhatom, hogy az Ómke. urai is benne vannak. {Sándor Pál: Azért szeretném tudni, mert ezt tagadásba venném!) Bocsánatot kérek, nem lehet olyat tagadni, amit négy ember ad át nekem a nagykereskedelem érdekében, mint küldöttség. A lényege az, hogy ilyen alapon, egy ilyen fedezeti tartalékkal egy és négy millió