Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

76 Az országgyűlés képviselőházának elérni nem tudjuk, meg kell elégednünk azzal, hogy ezt iái problémát igyekezzünk paragrafusokba foglalni, úgy, amint ezt a törvényjavaslat megvalósítani igyekszik. Minthogy ez a törvényjavaslat ezeknek ia céloknak és törekvéseknek nagyban és egészben megfelel — amennyire ezt a mai körülmények megengedik — azt a részletes tárgyalás ailapjául készséggel elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és tctps jobbfelöl. — Szónokot számosam üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Propper Sándor. Propper Sándor: T. Képviselőház! A magam részéről, amikor a javaslathoz szólok, nem akartam tárgyi alapról világnézleti alapra átsiklani. Erre Fasrkas Elemér előttem szólott t. képviselőtársam adott alkalmat, amidőn a kartellkérdést, a kérdéssel kapcsolatos megjegyzéseit a kapitalizmus és marxizmus harcává (hegyezte ki és olyan megállapításokat tett, amelvek szó nélkül nem maradhatnak. Farkas Elemér t. képviselőtársam megdicsérte a kapitalizmust és azonosította azt a vallással és a nacionalizmussal. En a magam részéről nagyon szívesen átengedem annak megállapítását, hogy Krisztus és a Mammon egy-e, azoknak, akik ezzel hivatásszerűen foglalkoznak. Ha vállalják azt, hogy az aranyborjú és a vallás ugyanaz, én ebbe belenyugszom. Másrészt viszont meg kell állapítanom azt, hogy Farkas Elemér t. képviselőtársamnak az a másik megállapítása, hogy a kapitalizmus nacionalizmust is jelent, szintén téves, , mert éppen a kapitalizmus a leginternacionálisabb valami, amit csak el lehet képzelni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon-) Ezt maguk a kapitalisták sem tagadják és nem igénylik azt, hogy őket mint kapitalistákat külön a hazafiasság és a nacionalizmus elöcsatárainak minősítsék. Gyönyörű kis hazafiság az, igen t. Farkas képviselőtársam, amely tűri és előidézi azt, hogy egyesek milliókat vágjanak zsebre, és százezrek éhbérek mellett menjenek tönkre. Gyönyörű kis nacionalizmus az, amely • lehetővé teszi és gyakorolja azt, hogy a hazai munkások termékeit dumpingárakon külföldre olcsón adják el, idehaza pedig lehetetlenné teszik a magyar embernek a mindennapi jóilakást. Ha ez nacionalizmus, ha ez hazafiasság, akkor igaza van Farkas Elemér t. képviselőtársamnak, én azonban tagadom ezt és megállapítom, hogy a kapializmus ma a leghatalmasabb internacionalizmus, nemcsak fogalmilag, hanem szervezetileg is, amire egyébként Farkas Elemér t. képviselőtársam is rkmutatott, amikor például utalt a brüsszeli cukorkonferenciárá. A hazafias kapitalizmus tudniillik egy internacionális összejövetelen szabta meg a cukorgyártás mennyiségét, minőségét, árát, feltételeit, a munkabéreket, sőt a cukorrépa beváltási árát is. Ez az ön fogalmazása szerint a tőke hazafisága és nacionalizmusa. (Farkas Elemér: A nyomdakartellnek nincsenek nagyobb támogatói, mint a szakszervezetek!) Farkas t. képviselőtársam utalt még a szakszervezetekre is, amire csak egyetlen egy mondottal kell felelnem. Ez tudniillik már a harmadik eset, hogy ezzel a elnevezéssel találkozunk. Felvetődött ez az Ipartanácsban, az együttes bizottságokban és ma itt a plénumban. A munkások valóban szakszervezetekbe tömörülnek. A munkásnak azonban küzdenie kell, mert nincsen egyebe, mint a munka ereje és a naptári idő szerinti napi 24 órája. A mun. ülése 1931 január hó 28-án, szerdán. kás csak önmagáért dolgozhatik, egy ember helyett produkálhat, a munkás tehát egyetlen értékét, a munkaerejét, munkaerejének eredményét védelmezi és olyan életszintet akar magának teremteni, amely nemcsak magánérdek, hanem közérdekké is válik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Evvel szemben a tőke, a kapitalizmus olyan jogtalan és erkölcstelen gazdagadásra törekszik, amely a közérdekbe egyenesen beleütközik, amit különben maga a kormány is elismer, amikor ezzel a javaslattal idejön. Ne játsszunk tehát a fogalmakkal és ne játsszunk a szavakkal, hanem maradjunk meg a tárgyi igazság mellett. T. Képviselőház! Ez a javaslat, mint gazdasági javaslat kerül az ország közvéleménye elé, legalább így szervírozzák, aki azonban a javaslatot alaposan átolvasta, rájön arra, hogy ebben több a politikum, mint a gazdasági vonatkozás. De ha a legtisztább és a legőszintébb intenciójú gazdasági alkotás akarna lenni a javaslat, akkor is bizonyos sorrendi kifogásokat kellene emelni a mi részünkről. Amikor a gazdasági életet szabályozni akarjuk, nem itt • kellene kezdeni. Egészen más gazdasági és szociális javaslatokra és alkotásokra volna szükség, ha a magyar gazdasági életet meg akarjuk menteni. A helyzet az, hogy az összeomlott magyar gazdasági élet romjain most ezt a tesséklássék javaslatot tárgyaljuk, noha tudjuk, tudja mindenki és önfeledt pillanatokban hirdeti is, hogy minden gazdasági baj ; kútforrása a fogyás ztóképesség katasztrofális csökkenése. (Meskó Zoltán: Ez így van!) Nekünk tehát sorrendben előbb olyan szociális és gazdasági javaslatokat kellene tárgyalnunk, olyan javaslatokkal kellene a kormánynak előállnia, amely javaslatok elsősorban ezen a hajon segítenek. Ne méltóztassék elcsépelt dolognak minősíteni, ha azt mondom, hogy tárgyalni kellene a munkaidő szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, tárgyalni kellene a munkanélküliség ese- ' téré való biztosításról szóló javaslatot, tárgyalni kellene a létminimumot, tárgyalni kellene bizonyos egyeztető hivatalok és szervek létesítéséről szóló javaslatokat, mert a fogyasztás ezeknek - hiányában harmadára csökkent Magyarországon és állandó csökkenő tendenciát mutat. A bajt tehát elsősorban itt kellene megfogni, mert addig nincs -megállás és nincs menekvés, akármennyire igyekszik is a kormány taktikai, politikai és hangulat szempontból kiindulva, vagy azoknak deferálva ilyen javaslatokkal előállni. Ha gazdasági ez a javaslat, akkor körülbelül úgy vagyunk vele, mintiha valaki egy nagy tócsába beledob egy kockakövet és. azt mondja rá, íme kész a műút, tessék száraz lábbal közlekedni rajta. Ugye, ez lehetetlen? A helyzet mégis az, hogy a szükséges és esedékes elsőrendű javaslatok helyett megkaptuk tárgyalás céljából a nyári pihenés után a kartelljavaslatot. (Meskó Zoltán: Fontos ez is!) Kényszerűségből ezt kell tárgyalnunk és ehhez kell hozzászólanunk. Magát a javaslatot igen hangos előcsatarozás előzte meg. (Meskó Zoltán: A közvélemény követelte ezt! — Esztergályos János: De nem ezt! Nem ilyet!) Három álláspont ütközött öszsze. Az egyik álláspont volt a hivatali álláspont, hogy a közvéleménynek, a közhangalat lecsillapítása céljából valamit oda kell dobni. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Ez nem a hivatalos álláspont!) a másik az érdekeltség nézete, amely a noli me tangere alapján azt mondja* hogy semmiféle beavatkozást, semmiféle hozzányúlást nem akar és nem kér a kar-