Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

Az országgyűlés ^képviselőházának 45$. tellek ellenőrzése céljából, a harmadik az objektiv álláspont, amelyet mi is képviselünk, az. hogy a kapitalizmus szervezkedésének ebben az új stádiumában a kartelleket mederbe kell terelni és meg kell szüntetni a kartellek minden káros kilengését, (Meskó Zoltán; Ügy van!) de őszintén és hatékonyan, olyan rendszabályokkal, amelyek célhoz vezetnek (Meskó Zoltán: Könyörtelen szigorral! — Esztergályos János: Majd» kíváncsi vagyok, megszavazza-e a ^ mi javaslatunkat iá képviselő úr?! — Meskó Zoltán: Meglátom, mi lesz benne!) A javaslatot, amely ebben a formában idekerült, körülbelül négyféle szövegezésben ismerjük. Az első volt egy tervezet, amelyet az ipartanács tárgyalt. Ez nyers tervezet volt. A második, amelyet az ipartanács szövegezett meg aiz eredeti tervezet alapján a maga módosításaival. A harmadik a minisztérium javas lata, amely az egyesített bizottság elé került. Végül ez a negyedik, amely a bizottság módosításaival most előttünk fekszik.

f A három előbb említett álláspont közül győzött a hivatalos álláspont: olcsó kompromisszumot kötött a hangulat és a szükséglet között és a tervezetek közül a plénum elé került az a legártatlanabb, amelyet most itt tárgyalunk, szemben a megelőző tervezetekkel és felvetődött ötletekkel, amelyek szintén nem voltak kielégítők és nem voltak jók, de mindenesetre sokkal közelebb állottak a bevallott célhoz, mint a jelenlegi itt fekvő tervezet. Hogy csak egyet említsek: az eredeti tervezetben benne volt a közérdekű kereset megindításának joga minden magánsérelmezett számára; ez a jog, ez a lehetőség a későbbi szövegezésekben elsikkadt, ezt sehol nem találjuk meg. Ma a közérdekű kereset megindítására egyedül a minisztérium, tehát a politikai hatalom az illetékes. Ez a javaslat, amidőn így kasztrálva került a plénum elé, természetesen még semmitmondóbb, mint amilyen volt eredeti szövegezésiében s meg lehet állapítani azt, hogy nem fogja szolgálni a célt. Az agrárérdekeltségnek ebből nem lesz semmi haszna;. Legfeljebb ideig-óráig tartó megnyugvást érhet el a kormány, midőn a szenvedélyeket ezzel a javaslattal igyekszik lecsillapítani. A kartellek pedig, — nyugodtan állíthatom, merem állítani és hozzáteszem azt is, hogy az események előreláthatóan engem fognak igazolni; nem jós szól most belőlem, hanem a tények és a múlt ismerete — mondom, a kartellek nyugodtan fognak ennek a törvénynek léte alatt is garázdálkodni, mint ahogyan garázdálkodtak eddig és a fogyasztók továbbra is teljes védelem nélkül maradnak az árdrágító kartellekkel széniben. Egyetlen pozitívum, ami talán majd jelentkezni fog, az, hogy a kormány t hatalmi köre kibővül. A kormánynak ezen a téren még több hatalma lesz, az iparban és kereskedelemben meglévő gazdasági hatalom tehát most majd ezután, ha ebből a javaslatból törvény lesz, megoszlik a kormány és a kartellek között. (Esztergályos János: Ügy van!) Tapasztalatom szerint az lesz a helyzet, hogy a kartellek learatják majd ennek a megosztott hatalomnak minden gazdasági előnyét a fogyasztók és a munkások rovására, a kormány pedig le fogja aratni azt a politikai plusz-hasznot, amelyet eibből remél és amelyet ebből ki fog tudni hozni. Egyébként, hogy ne én bíráljam a javaslatot, hanem talán illetékesebb: Csák Károly előadó képviselőtársam, hivatkozom egy mondatára, amelyet a bizottságban mondott a javaslat előterjesztése folyamán. Azt mondotta KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXITI. ilése 1981 január hó 28-án, szerdán, 77 nagyjában, hogy a javaslat nem jó, a kormány nem is törekedett jót alkotni, mert nem lehet a külömböziő érdekeket annyira összeegyeztetni, hogy jó javaslatot tudjon a kormány most szerkeszteni. Abban a kivételes helyzetben vagyok most, hogy a hivatalos előadóval egy nézeten lehetek, annyiban tudniillik, hogy a javaslat valóban nem jó. Azt azonban már tagadnom kell, hogy jó javaslatot nem lehetett szerkeszteni. Állítom, hogy igenis lehet jó javaslatot szerkeszteni, lehet olyan rendszabályokat törvénybe iktatni, amelyek a kartellek kilengéseit valóban megszüntetik és a fogyasztót és a munkást és az államot, mint közületet megvédelmezik a kartellek túlkapásaival szemben. Hogy ezt bizonyítsam is, már a bizottságban elő akartam terjeszteni különvélemény formájában egy másik törvényjavaslatot, teljes szöveget indokolással együtt, amelyet azonban a házszabályok erőszakos magyarázásával a bizottság elnöke visszavetett, úgyhogy én kénytelen voltam egy másik módot választani a házszabályok szerint és külön indítvány és törvényjavaslat formájában a Ház elé terjeszteni a mi javaslatunkat. A mi javaslatunk őszintén és komolyan szabályozza a kérdést, szintén nem áll azon az állásponton, hogy a kartelleket hatalmi szóval el kell söpörni a föld színéről, hanem mélyreható rendszabályokkal meg akarja szüntetni a kartellek kártékony tevékenységét és kilengését. Az eredeti javaslat — már tudniillik a hivatalos javaslat — például még odáig sem tudott elmenni, hogy a kartell fogalmát megállapítsa. Hogy mi .a kartell, az nincsen meghatározva, teljesen homályban marad a törvényjavaslat szövegében a definíció. Ezzel szemhen a mi javaslatunk megmondja, hogy (olvassa): «Az olyan megállapodás, határozat. amely a javak termelését, forgalomfcahoziatalát, áralakulását, a kamat- és hitelviszonyokat, a munkásoknak, vagy alkalmazottaknak fizetendő béreket, ezek egyéb munkaviszonyait vagy más a gazdasági versenyt korlátozó vagy szabályozó tényeket létrehoz, fenntart vagy módosít, az kartell.» A hivatalos javaslatból ez a definíció hiányzik, úgyhogy az illetékes hatóságok és bíróságok majd rágódhatnak rajta esztendőkig, míg a joggyakorlatot kitapossák annyira, hogy majd meg tudják állapítani, hogy tulajdonképpen mi is az a kartell. A mi javaslatiunk az írásbeliséget és a nyilvánosságot követeli. Nagyon érdekes, hogy a nyilvános ellenőrzést a hivatalos javaslat is elismeri, de csak az indokolásban, paragrafusokban nem hajlandó levonni a konzekvenciákat. Az indokolásban azonban a 12. oldalon azt mondja, hogy (olvassa): »Visszaélések leküzdésére alkalmas eszközként és az esetleges ellenőrzés alapjakéint a nyilvánosságot kell elismerni.» Szó szerint mondja ezt a javaslat. A paragrafusokban azonban ennek konzekvenciáit hiába keressük, nincsen benne, csak az indokolásban. A muzsika tehát jó, a szöveg azonban abszolúte rossz, mert hiszen nincs arányban azzal, amit ki akar fejezni. Továbbmenően a mi javaslatunk is a kartellbizottság létesítését tartja szükségesnek, de itt későbben megint definiálja a kartellcselekményeket, ami az eredeti javaslatból szintén hiányzik. Az eredeti javaslat csak gyűjtő fogalmakat vesz fel, de nem mondja meg kereken, hogy mi az a tiltott cselekmény, amelyet meg^ akar büntetni, amely ellen mint törvény tulajdonképpen felveszi a küzdelmet. Mi megmondjuk a mi javaslatunkban, hogy (olvassa): «Tilos és ér-