Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

Àz országgyűlés képviselőházának ^58 tanács van elsősorban hivatva. En megmondom őszintén: ha mi ezekben a par excellence gazdasági kérdésekben negligáljuk az: Országos Ipartanács állandó bizottságának véleményét, én ebben az Ip^artanács bizonyos mértékű deklasszifikálását látom (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Szó sincs róla!) és valóban nem látom semmi értelmét annak, hogy az Országos Ipartanáé» tovább működjék. Igen t. Ház! Szólanom kell egy néhány szót még az egyeztető bizottságok szerepéről a törvényjavaslat 6. §-ával kapcsolatban. Ebben a paragrafusban van szó az egyeztető bizottságokról, anélkül azonban, hogy^ az egyeztető bizottság mibenlétéről, összetételéről és későbbi működéséről a javaslat további paragrafusaiban szó lenne. En a gondolatot magát helyesnek tartom és elfogadom, nagyon szivegén látnám azonban, ha az igen t. miniszter úr engedne azoknak . az érveknek, azoknak a jól átgondolt és alátámasztott érveknek, amelyek azt kérik, hogy a bírósági eljárás meginditása előtt minden esetben kötelező legyen az ezekhez az. egyeztető bizottságokhoz való fordulás. Azért kérem én ezt, mert az én meggyőződésem szerint ezekben a kérdésekben az a fontos, hogy az ezen kérdésekből előálló inkonzekvenciák a gazdasági élet minél^ kisebb megrázkódtatásával legyenek eliminálhatók. Ezekkel az egyeztető bizottságokkal a német Kartellverordnung igen jó eredményeket mutatott fel. Az eseteknek majdnem 90%-a itt ezeknél az egyeztető bizottságoknál bonyolódik le. Én nem látnám ezen elvnek statuálás a r által sem veszélyeztetve a miniszteri felelősségnek elvét, annál kevésbbé, mert hiszen tuljadonképpen nem történnék más, minthogy az igenét, miniszter úr az egyeztető bizottságok útján hívná fel a gazdasági életet arra, hogy ezeket a panaszolt eseteket eliminálja. A gyorsaság nagyon fontos elv, amire később leszek bátor még rámutatni. Ez sem szenvedne ez által, mert hiszen mit sem jelent az, hogy az egyeztető bizottságokat kötelezzük arra, hogy eljárásukról — teszem azt — 30 nap alatt jegyzőkönyvileg /tegyenek jelentést a közgazdasági miniszter úrnak. Végezetül szólnom kell pár szót — elnézést kérve szíves türelmüknek ilyen sokáig való igénybevételéért (Halljuk! Halljuk!) — a bíróságok szerepéről is e kérdéssel kapcsolatban. Ki kell jelentenem, hogy végtelen öröm és megnyugvás fogadja a javaslatnak azt az intézkedését, amellyel a kérdésnek végső megoldását a magyar bíróságra, a Kúriára bízza rá. (Propper Sándor: De a minisztériumon keresztül!) Valóban a Kúriának pártatlansága, minden szemponton való felülemelkedése, megnyugtathat ebben a kérdésben mindenkit. Mégis tartozó őszinteséggel meg kell mondanom, — és nagyon fogok örülni, ha az igen t. miniszter úr ebben az irányban meg tud nyugtatni — tartok tőle, hogy ez a nagyon helyes, nagyon okos és jól átgondolt elv a gyakorlatban nem fog beválni. Félek tőle, hogy ezzel az eljárással nem fogjuk tudni biztosítani az egyetlen, igazi segítséget, a legfőbb kelléket, a gyorsaságot. Ha pedig a gyorsaságot biztosítani nem tudjuk, ,s az íteletek csak akkor fognak napvilágot látni, amikor az élet a panaszolt eseteket már eltüntette, vagy megváltoztatta, akkor ez a nagyon helyes és jól átgondolt elv a gyakorlatban hajótörést fog szenvedni. Ismétlem, nem fogok a bíróság felcserélése iránt, egy szakbíróság statuálása iránt javaslatot tenni, csak nagyon kérem az igen t. igazságügyminiszter urat, hogy ezt az ülése i9Bi január hó 28-án, szerdán. 75 én szerény és^ igénytelen aggályomat, megfontolás tárgyává tenni méltóztassék. T. Ház! Én tisztán csak azokra az aggályaimra voltam bátor rámutatni, «amelyek a javaslat bizottsági tárgyalása alkalmával nem nagy, nem tágkörű megvitatásban részesültek. A javaslat töblbi részeivel, amelyek a javaslat gerincét képezik, — mint a bejelentési kötelezettség, a választottbíróságok rendszere, a bírói jogsegély és a közigazgatási beavatkozás lehetősége — foglalkozni nem kívánok ebben a pillanatban, azért, mert e kérdések a bizottsági tárgyalás alkalmával rendkívül mélyreható és tárgyilagos megvitatásban részesültek. Nem kívánok ezekkel foglalkozni már azért sem, mert ezekben a pontokban készséggel hajlandó vagyok az igen t. igazságügyminiszter úr álláspontját magamévá tenni. Igen t. Képviselőház!! Ezzel igénytelen felszólalásom végéhez érkeztem. Igyekszem az általam elmondottakat reasszuimálni és levonom a következtetéseket. Egy pillanat alatt (befejezem, igen t. elnök úr. (Felkiáltások a jobboldalon: Meghosszabbítjuk!) Nem az ipar- és tőkeellenes tendencia az, amely az egészséges» életképes magyar ipart akarja megerősíteni azáltal, hogy ki akarja küszöjbölni a gazdasági életből a nem mindig a közjóra tekintettel, levő kiartellmegállapodásokat, éppen azért, hogy az életképes, áruban és minőségben versenyképes magyar iparvállalatok fenn tudjanak maradni és tovább tudjanak prosperálni. Nem lehet senki olyan naiv közöttünk, hogy a magyar iparosodásnak, a^ magyar ipar megerősödésének kérdését .szembeállónak tekintse a tmagyar agrárizmus követeléseivel. Egy ilyen kartelltörvény meghozatala előtt azonban mi, akiket a gazdasági válság hullámai, a világ felzaklatott, felbolygatott, kaotikus gazdasági 'rendjének hullámai talán a legjobban érintenek, nem zárkózhatunk el. Igyekezzünk ebben a törvényjavaslatban több vagy kevesebb szerencsével -•• ezt majd a későlbbi gyakorlat fogja megmutatni — ezt a problémát megoldani úgy, ahogy azt a mi speciális viszonyaink és körülményeink 'megengedik. Kijelentem újból, hogy nem várok döntő eredményeket a javaslattól. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kérem tehát, méltóztasssék beszédét befejezni, vagy pedig beszédidejének meghosszabbítását kérni. :>.'.'. Farkas Elemér: Tisztelettel kérek három percnyi meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk! — Jánossy Gábor: Igen szerény!) Elnök: Méltóztatnak a kért hosszabbítást megadni. (Igen!) A Ház a képviselő úr. által kért három percnyi meghosszabbítást megadja. Farkas Elemér: Mondom, nem várok döntő eredményeket a jaivaslattól, nem várom minden kartellkinövés megszűnését és nem várom ia helyzet azonnali javulását. De feltétlenül remélem, hogy ez a törvény elő fogja segíteni azt a megnyugvást, amelyet az ipar és főleg az ipar és a mezőgazdaság együttműködése érdekében feltétlen elő kell segíteni. Az én szerény meggyőződésem szerint ia kartellprobléma betorkollik a pénzügyi és gazdasági élet minden egyes részébe. Ez a probléma szervesen összefügg a nagyvállalatok kérdésével.. E problémának végleges és egészséges rendezését azonban csak a részvényjog reformjától és a szövetkezeti mozgalomnak a maiaknál helyesebb és egészségesebb alapokra való fektetésétől Várom. (Helyeslés jobbfelől.) Ameddig,ezt