Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

74 Az-országgyűlés képviselőházának J>58. ülése 19$ 1 január hó '28-án, szerdán. erednek azok a bizonyos hiatus ok, amelyekre leszek bátor rámutatni, amelyekre nézve azonban készséggel elismerem, hogy ezeknek másokkal való pótlása ellen ugyancsak sok aggály merülhet fel. Nehéz volt a feladat, ismétlem, mert nem a kartellt magát kellett meghatározni, hanem tevékenységét és imüködési körét A cél a. precizírozás volt, amint <az igen t. igazságügyminiszter úr mondotta; az összeütközési pontok meghatározása az állam, a kartell és a fogyasztó között. Most már minden külföldi törvényalkotás, de maga a .szaktudomány is elismeri azt, hogy részint azért, mert nincs pozitív kartelljogunk, részint pedig azért, mert a kartellek keletkezése és élete nem -a napfény világosságában szokott lefolyni, a törvényhozónak és a törvényszerkesztőnek rendkívül féltékenyen kell vigyáznia arra a szempontra, hogy a kartellirozás maga olyan folyamat, amely maga keresi meg a maga útjait és működési formáit, éppen azért, mert hiszen folytonos tilalmakkal áll szemben, amelyek ellen védekeznie kell. Ezt a szempontot a javaslat a legteljesebb inertekben szem előtt tartotta. A javaslat nem tér le az egyetlen helyes alapról: a közerkölcs, a közrend védelméről. Mert igaza van az igen t. igazságügyminiszter úrnak: ez valóban az egyetlen szempont, amelyet ha nem veszünk tekintetbe, akkor nincsen erkölcs, nincsen jogtudomány, de nincsen gazdasági haladás sem. Ha azonban én ezeket a szempontokat, a közerkölcs, a közrend védelmeit a legmesszebbmenőleg szem előtt is tartom, akkor is azonosítani tudnám magáimat azokkal a kívánalmakkal ezen a téren, amelyeket Sándor Pál igen t. képviselőtársam — sajnálom, hogy e percben nincs itt — sorakoztatott fel a javaslat bizottsági tárgyalása során. A közerkölcs, a közrend védelmét a legideálisabb módon tudnók szolgálni, sőt talán még jobbam az általa javasolt módon akkor, ha taxatíve felsorolnék a visszaéléseknek azokat a tényálladékait, amely esetekben a miniszter úrnak el kellene járnia. T. Ház! A közerkölcsök és a közrend védelme tökéletesen, illetve még tökéletesebben volna szolgálható akkor, ha felsorakoztatnék az eseteket. Csak hármat ragadok ki a sok közül, például az indokolatlan árpolitikát, a bojkottot, vagy a kizárólagosság kötését. Ha mi a tisztességtelen versenyről szóló törvényben fel tudtak sorakoztatni ezeket a kritériumokat, mint a szédelgő feldicsérését, a bitorlást, az utánzást, a hólabdarendszert, tudtunk ilyen kritériumokat megállapítani a házassági törvényben is, kérdem, mi akadálya volna annak, hogy ezeket a visszaélési tényálladékokat ebben a törvényben is leszögezzük. E tekintetben ellentétben vagyok az általam rendkívül nagyrabecsült igazságügy miniszter úrral. Ellentétben vagyok vele és állítom azt, hogy ezzel nem szűkítenek,^ hanem még tágítanók a visszaélések elleni védekezés terrénumát, mert aiz" általam kívánt és felsorolt szempontokon kívül még a legteljesebb mértékben tudná szolgálni az Jgen t. igazságügymiiniszter úr a közerkölcsnek, a közjónak és a közrendnek védelmét. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A visszaélések új formákban fognak jelentkezni, amelyekről nem provi deált a törvény! Ez az én meggyőződésem!) Igen t. Képviselőház! Bölcs és helyes a javaslatnak az az intézkedése is, amely csak a közérdek védelmére szorítkozik és nem tér le erről az^ alapról és nem óhajt a javaslat első tervezetének -módjára egy nagyon veszélyes és ingoványos talajra rátévedni ezen az útou. A köziérdek védelmére ilyen vonatkozásban csak a kormányfőhatóság lehet illetékes. Ezt az el; vet a javaslat következetesen keresztül is viszi a nélkül, hogy bárkinek panaszjogát korlátozná. Helyes azonban, hogy ezt szintén a kormány főhatóság felelőssége alá helyezi. T. Ház! Találkozom azonban az én igénytelen felfogásom és meggyőződésem szerint ennél a paragrafusnál egy felesleges megkötöttséggel, amelyet a magam részéről helyeselni nem tudok. Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy a javaslatnak 6. §-a különbséget tesz magánfél felszólalása és panasza és köztestület és közhatóság panasza iközött. Méltóztatnak a paragrafust jól ismerni, nem akarom azt újból felolvasni és ismertetni. Félek attól, hogy ez a gyakorlatiban beválni nem fog. Méltóztassék elgondolni azt, hogy elhangzik egy köztestületben, például egy (megyegyűlésen, egy város közgyűlésén, egy ipartestület gyűlésén, vagy egy községi képviselőtestület ülésén egy minden konkrétum nélküli panasz. Kérdem, abban a pillanatban; meg kell-e inidulnia az állami apparátusnak? Miniden ilyen panaszt a mimisztei úrnak, a közgazdasági miniszter úrnak, a kar tellbizottsághoz kell terjesztenie és annak meghallgatása utáni határoznia 'kellt (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Rendszerint!!) Félek attól, hogy ebből az eljárásból a köznek haszna nem lesz, csak egy fog [belőle szármázni, hogy még jobbam felduzzasztja a hivatali adminisztrációt. A köztestületek és közhatóságok felszólalása szerény nézetem szerint nem eshetik muas elbírálás alá, mint a magánosok közérdekű felszólalása. Minid a kettő egyformán, a miniszteri felelősség alá tartozik, e tekintetben kivételnek nincs helye. A magánosok konkrét indokolással alátámasztott panasza szerény nézetem szerint nem lelhet kisebbértékű, .mint egy közhatóságnak mindenféle indokolás nélkül előterjesztett felszólalása. T. Képviselőház! A kartellbizottság statuálásával egyetértek és nem vagyok hajlandó . sem Gál Jenő, sem Sándor Pál igen t. képviselőtársaim álláspontját elfogadni, akik a kartellbizottságot — úgy emlékszem — Damokles kardjának, vagy spanyolfalnak tekintették és nevezték el. En a kartellbizottságot magát egy szükséges véleményező szervnek tekintem a miniszteri felelősségnek bizonyos mértékű enyhítésére. Szükségesnek tartom azért, mert egy kartellbizottságnak a létesítése kialakult vélemény memcsak a külföldi törvényhozásokban, de úgy a külföldi, mind a belföldi szakirodalomban is. Nagyon szeretném azonban, ha az igeni t. igazságügyink]iszter úr hagyná magát kapaciáltafni oly irányban, hogy a kartellbizottság hatásköre és működése átruháztatnék az Ipartanács állandó bizottságára. T. Ház! Az Országos Ipar tanácsban harmonikusan együtt működük a mezőgazdaság, a nagyipar, a kisipar, a kereskedelem és a munkásság. Helyet foglalnak abban a kormány kinevezése alapján a tudomány képviselői is. Ez valóban az a szerv, amely oly területeken, ahol ütközik a gyáriparnak és a fogyasztónak az érdeke, minden szempontra tekintettel lévő, a gazdasági és szociális szempontokat is flgyeiemibf» vevő kiegyenlítő egyensúlyozó» szerepet játszanék. Különben is egy iparág kartellügye nem egy önmagában álló valami, hanem szerves része az összgazdasági politikának és abból az ki sem szakítható. Most már ezeknek az Összefüggéseknek, vonatkozásoknak áttekintésére az én szerény véleményem szerint; az Ipar-