Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-458
Az országgyűlés képviselőházának %58. kor még jobban el fognak szörnyűködni. (Halljuk! Halljuk!) Minden harchoz két tényező kell, az egyik a hadsereg, a másik & hadiszer. Önök ugyebár ettől a törvényjavaslattól várják azt, hogy az agrárlakosságból kapják a választósereget ? En -azt hiszem, hogy önök inkább bizakodhatnak a hadiszerben, mint a hadseregben. A törvényjavaslatot nem fog-alom el. (Éljenzés és tavs a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik*? Pakots József jegyző: Farkas Elemér! Farkas Elemér: Igen t. Képviselőház! Annak ellenére, hogy elsőnek szólok a törvényjavaslathoz -azokból a padsorokból, amelyekben a kormányt támogató pártok ülnek, kénytelen vagyok igénytelen felszólalásomat egy szomorú megállapítással kezdeni. (Halljuk! Halljuk! — Rassay Károly: Kevés a hallgatóság!) Eá kell mutatnom arra a hallatlan közönyre és részvétlenségre, (Igaz! Ügy van!) amely ennek a törvényjavaslatnak tárgyalását kíséri. (Strausz István: Nem nekünk szól! — Jánossy Gábor: Mindenkinek, aki nincs itt!) Ne méltóztassék ezt talán az én igénytelen személyemre és a magam igényeire érteni, de szomorúan lepett meg engem az a részvétlenség, amely az előadó úrnak tegnapi rendkívül érdekes és mélyreható fejtegetéseit kísérte. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Éppen pártállásomnál fogva nem tenném szóvá ezt a kérdést, ha olyan törvényjavaslatot tárgyalnánk, amelynek nincs ilyen óriási kihatása a nemzet jövőjére. (Bárdos Ferenc: Fel kell oszlatni a Házat! Egyszerű!) Olyan törvényjavaslatot tárgyalunk azonban, amelynél l'ontosabbat szerény megítélésem szerint az utóbbi években nem tárgyalt a törvényhozás. (Ügy van! a baloldalon.) Ennél a jelenségnél tovább időzni nem kívánok. (Rothenstein Mór: El vannak foglalva az igazgatóságokban! — Zaj a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Melyik oldalon? — Rassay Károly: Tudja a képviselő úr, kikről van szó!) Elnök: Csendet^kérek képviselő urak! Ne zavarják a tárgyalást. (Zaj. — Rassay Károly: A képviselő úr itt ül, nincs elfoglalva!) Farkas Elemér: Csak -arra vagyok bátor rámutatni, hogy a parlamentarizmusnak vagy a törvényhozói kötelességnek ilyen helytelen formában való értelmezése semmi esetre sem járul hozzá, hogy azokat a hullámokat, azokat a támadásokat; amelyek a parlamentarizmus lényegét komolyan fenyegetik, el tudjuk hárítani. (Propper Sándor: Ez a nyiltszavazás következménye ! — Baracs Marcell: Nyiltszavazás ! Irányi Dániel! — Propper Sándor: Irányi Dánielre tessék hallgatni! —Rassay Károly: Hja, csak külső használatra lett ma előadva!) Mély és nagy érdeklődéssel hallgattam Baracs Marcell igen t. képviselőtársam nagy értékű fejtegetéseit a törvényjavaslat kapcsán. Az ő véleményét, a kartellekre vonatkozó elméleti fejtegetésében, a legtöbb pontban magamévá tudnám tenni. Végtelenül sajnálom azonban, hogy arra a nagyértékű és mélyreható fejtegetésre, amelyet nagy figyelemmel kísértem, — különben Baracs Marcell t. képviselőtársam mindenféle egyéb ügyben való felszólalását is ugyanilyen figyelemmel szoktam kísérni — pártpolitikai és politikai állásfoglalása ilyen erős bélyeget nyomott. (Sándor Pál: Ez nem pártpolitika! Ugyan! Ez kartelltörvény, nem pártpolitika! Hogy lehet ezt mondani?) En nem keverem bele ebbe a kérdésbe a pártpolitikát, de méltóztassék megengedni, hogy a kartellkérdésnek, magának a törvényjavaslatnak olyan forKÉP VISEL ÖHÁZT X AI > LÛ . XXXIII. ülése 1931 január hó 28-án, szerdán. 69 mában és olyan érvekkel Való bírálata, mint ahogy azt előttem szólott igen t. képviselőtársam tette, csak pártpolitikai álláspont kifolyása lehet. (Sándor Pál: Dehogy! Az elsőt elfogadtuk, a másodikat nem!) Bocsánatot kérek, az igen t. képviselő úr beszédében egyik inkonzekvencia követte a másikat. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Hogy lehet erről a törvényjavaslatról egyik szóban azt állítani, — éppen Sándor Pál igen t. képviselőtársam jegyezte meg közbeszólás formájában — Ihogy komolytalan porhintés, nem egyéb az egész, mint hipokrízis és talán a választások előszele által idehozott javaslat, a másik (szavával pedig igen t. képviselőtársam sokallja a kormány hatalmát, (Ügy van! a baloldalon.) megállapítja, hogy ez a törvényjavaslat olyan bárdot ad a kormány kezébe, (Sándor Pál: Amellyel nem fog élni!) amellyel ki tud irtani minden élőlényt és gazdasági szervet ebben az országban. (Rassay Károly: Nem ellentétes! Az intenciókról van szó! — Zaj. — Elnök csenget.) Igen t. képviselőtársam, én végtelenül sajnálom, hogy a javaslat bizottsági tárgyalásán nem méltóztatott résztvenni — bocsánatot kérek, ha tévedek — különösen nem méltóztatott jelen lenni azon a bizottsági ülésen, amelyen a kormány, úgy emlékszem, a kereskedelemügyi miniszter úr rámutatott arra, mennyire helytelen az a felfogás, amelynek különben az . igen t. bizottsági tag úr itt is hangot adott, hogy a jelenleg meglévő törvényes rendelkezések^— és erre rá fogok térni igénytelen fejtegetéseim későbbi során —minden kartell törvény nélkül is módot és alkalmat nyújtanak a kormánynak arra, hogy a kartell kinövéseit megfékezze. Méltóztatik emlékezni, ha ott volt az igen t. képviselő úr, bebizonyította a mi- * niszter úr, hogy ez az eset nem áll fenn. (Kelkiáltások a baloldalon: Dehogy nem!) A jelenleg fennálló rendelkezések egyáltalában nem nyújtanak módot arra, hogy ex titulo kartelli a kartellek^ ellen el lehessen járni. Igenis -ez bebizonyíttatott — külön törvényalkotás kell, bogy ezt végre tudjuk hajtani. (Rothenstein Mór: De nem ilyen! — Jánossy Gábor: Hozzon jobbat! Sándor Pál: Hozott a miniszter jobbat! Az első jobb volt! — Propper Sándor: Van berni egy jobb! Mit szól hozzá Jánossy képviselőtársam? — Káinoki Bedő Sándor: Sokan azt mondják, hogy nem!) Mielőtt érdemlegesen hozzászólnék a javaslathoz, méltóztassék megengedni, hogy egy körülményre hívjam fel az igen t. Ház tagjainak szives figyelmét. Amikor a parlament ezzel a problémával foglalkozik,, amikör a kartell javaslatot tárgyalja, olyan problémát boncol, amelynek menetére, de különösen annak végső eredményére felfigyel az egész világ gazdasági és jogi közvéleménye. Valóban alig van fontosabb és kihatásaiban érzékenyebb problémája a világ- gazdasági életének ma, mint a karteil probléma. Nem azért, mert könyvtárakat megtöltő szakirodalom csatázik benne évtizedek óta. Az én igénytlen felfogásom szerint a világgazdaság mai őrületében, a kiforratlan gaz dasági rend mai tobzódásában, a meglepetések és kiszámíthatatlan események mai kaotikus rendjében, de főleg lelkekre mérhetetlen hatást gyakorló mai. elszegényedés korában jó] fontolja meg a törvényhozás, mit fog határozni ebben a kérdé-s'ben. Ha mi nem is leszünk úttörők — amint nagyon jól tudjuk — a törvényes rendelkezés tekintetében, mégis én őszintén megmondom, hogy a mi hozandó törvényünk bizonyos mértékig kísérlet lesz, amely 12
