Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

U Àz országgyűlés képviselőházának 4-58. ülése Í9$l január hó 28-án, szerdán. vábbi tárgyalás anyagát nem képezi. Rátérünk napirendünkre és pedig a gazdasági életet szabályozó megállapodásokról szóló törvényjavaslat (Iroim. 1106, 1107) tárgyalására. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Baracs Marcell! Karács Marcell: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott mélyen t. képviselőtársunk felidézte Irányi Dániel nemes alakját és felhívott bennünket, hogy emlékénél álljunk ímeg egy percre. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes volt! Időszerű!) Nagyon helyes volt, de^ ha ennek a helyes lépésnek -minden következését őszintén akarjuk levonni, akkor Irányi Dániel emlékénél ne egy percre álljunk meg, hanem azokat a vezető eszméket, amelyek őt lelkesítették, igyekezzünk megvalósítani egész működésünkben. (Propper Sándor: A titkos választójogot is követelte!) Ő a magyar nemzet útját, a nemzeti és emberi eszmények összhangjában jelölte meg és most, amikor^ a nemzet h3 van tiporva, a nemzet talpraállását azzal segítjük elő, ha a^ nép önrendelkezési jogát elsősorban idebenn állítjuk helyre. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha nem akarjuk, — és nem is tételezhetem fel — hogy az Irányi Dániel emlékére való hivatkozás puszta alkalom, puszta ürügy legyen, akkor kövessük az ő nemes példáját: adjuk meg a népnek azokat a jogokat, amelyeket eddig, tőle megtagadtak, tegyük lehetővé, hogy a nép izma, a nép fizikai és lelki ereje szerezze vissza azokat a javakat, amelyeket különben soha visszaszerezni nem tudunk. Es kövessük Irányi Dániel eszményeit abban is, hogy a törvényalkotásokban is adjunk több teret az idealizmusnak, az eszményi felfogásnak az erkölcsparancsok tiszteletének. Mert ez a törvényjavaslat a maga előzményeiben és mostani törvénnyé válásaiban iskolapéldáját adja annak, hogy a jog nem annyira erkölcsi, mint lényegében hatalmi fogalom és nem megtisztult, nem szigorú erkölcsi belátásoknak, hanem túlsúlyra ikerült társadalmi, gazdasági és politikai erőknek parancsszava. Ezért érdekes és érdemes, sőt a helyes elhatározás -megérlelése végett szükséges is egy kicsit elemezni azokat a valóságos és látszat-harcokat, amelyeket e javaslat megoldásához, vagy legalább is ideiglenes nyugvóponthoz kívánna juttatni. Kik állnak egymással szemben, t. Ház? Az egyik hadállásban áll a bizonyos gazdasági javakat termelőknek és forgalomba bocsátóknak kártellben szervezett serege, a másik oldalon pedig ezzel szemben áll az ezekre a gazdasági javakra szoruló fogyasztóknak szervezetlen tömege. Az érdekellentét közöttük lappang mindaddig, amíg a kartell nem akar a maga helyzeti előnyével visszaélni és nem igyekszik túlmagas árakat diktálni a fogyasztóknak. De mosolyogva, vagy komolyan kérdezek valamit: lehetséges-e, hogy egy nyerészkedésre szánt alakulat ne igyekezzék a maga helyzeti előnyét a legteljesebb mértékben 'kihasználni, ne törekedjék arra, hogy a törvénynek lehetőleg szélesre kitolt határai között a lehető legnagyobb hasznot szerezze meg magamak? A kérdésben benne van a felelet is, mégis bizonyos helyesbítéssel, mert az árlehetőségek uzsoraszerű kihasználásának minden kartelltörvény és egyéb tiltó törvények hiányában is a dolog természeténél fogva megvan a maga hármas gátló megfontolása. Az egyik az, hogyha felszökik HZ cil*, akkor lecsökken a fogyasztás; a másik az, hogy a túlzott árak egyenesen provokálják a versenyt, mégpedig elsősorban a belföldi outsider-ek versenyét, de a külföld versenyét is abban az esetben, ha az árak olyan magasak, hogy a védővámok: mellett, vagy mondjuk azok ellenére is rentábilissá teszik az im portot. A harmadik gátlási ok pedig ugyancsak nem altruisztikus természetű, hanem az okos egoizmus diktálja a kartelleknek, hogy ne akarják a kizsálkmányoltakra minden áron ráerőszakolni az ő kizsákmányoltatásuk tudatát, ne Ösztökéljék maguk a meg nem szervezetteket szervezkedésre és ne serkentsék őket arra, hogy dübörögve követeljenek akár kormány hatósági intézkedéseket, akár törvényhozási beavatkozást. Bizonyos azonban az, hogy a tiltó törvények és ezen hármas belátás által vont határok között a kartellek kiélik magukat és igyekeznek a maguk részére a lehető legnagyobb hasznot megszerezni. Az is bizonyos, hogy még t nem akadt kartell, mely azt beismerte volna és ne azt vallotta volna, hogy beéri a szerény pol gári haszon tisztes mértékével. Ennek ellenkezőjét eddig bizonyítani is nehéz volt; nehéz volt már csak azért is, inert a i kérdésnek nem akadt fóruma. Méltóztassék csak visszaérni ékezni: hoztunk szigorú törvényeket az árdrágító visszaélések ellen; méltóztatnak visszaemlékezni arra, hogy ezeket a törvényeket ridegen alkalmazták a piaci árusokra és a vendéglősökre, de nem méltóztatnak emlékezni arra, hogy a kartellek elemezésével valaha fog lalkoztak volna árvizsgáló bizottságok, vagy éppenséggel büntető tanácsok és nem^emlékeznek arra, hogy kormány valaha mérséklésre intette volna a kartelleket azzal a figyelmeztetéssel, hogy van törvény, van az 1921 : XV. te. első szakaszának egy negyedik bekezdése, amely delictum sui generali s-ként bünteti az árdágító visszaélésre való összebeszélést vagy egyesülést. Nem akarok dogmatikai vitáiba bocsátkozni a törvényjavaslat indokolásának azzal a kijelentésével, hogy az említett törvény szak asz nem ad módot arra, hogy a kartelleknek — mondjuk — árki kapósságát üldözzék. Bizonyos azonban az, hogy e törvényszakasz alkalmazásának gyakorlati következetes mellőzése nem hatott bátortalanítóan, nem hatott elriasztóan a kartellek árszabásaira. A kormány ebben a helyzetben hosszú időkön át a laisser faire, laisser passer-nek a kartelleket favorizáló álláspontján maradt, holott hármas oka is lett volna a beavatkozásra. Az egyik ok volt a fogyasztóknak egyre szaporodó panasza; a másik ok, amely jelentkezett, az volt, hogy a kertellek árdrágítását erősen megérezte az állam háztartása, mert hiszen a^ kincstár a legnagyobb vásárló és fogyasztó és a kartelláraknak magassága a kincstári beszerzéseket is túlterhesekké tette. A harmadik ok pedig az volt, hogy a magas kartellárak kezdtek bénítólag hatni az egész közgazdaságra, elsősorban az építkezésekre és ezzel közvetve a munkanélküliséget szaporították. Ha keressük az okokat, amelyek a kormánynak e magatartását magyarázzák, igen komoly és igen ^tiszteletreméltó tárgyi indítékok mellett találkozunk e jelzőkre kevésibbé számot tartó személyes vonatkozásokkal is. Ilyen komoly és tiszteletreméltó oknak tekintem példáiul azt, hogy a kormány nem szívesen került ellentétbe a maga iparvédő vámpolitikájával. Mi a védővám rendeltetése? A védlővám rendeltetése az, hogy egy bizonyos hazai iparág számára biztosítsa a belföldi fogyasztóipiacot még arra az esetre is, ha termelési költsége drágább, / mint a külföldé. Az iparágnak ezt az előnyét, amely azonban közvetve az egész