Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

Az országgyűlés képviselőházának ^58. ülése 1931 január hó 28-án, szerdán. ÉS magyar közgazdaság' előnye, a kormány tudatosan a magyar fogyasztóközönséggel fizetteti meg. Eddig rendben volna a dolog. A hiba ott kezdődik, hogy a védővám szintié erősen meghaladja a belső ipari termelésnek ezt a drágasági koefficiensét, ezzel tehát alkalmat ad arra, hogy saját termelési költségének és tisztes polgári hasznának mértékén felül az illető • iparág még ezt a latitüdöt is kihasználja és árakat diktáljon a fogyasztóközönségre, amelyek immár közgazdaságilag nem indokolhatók, amelyek indokolatlan, tehát közgazdasági szempontból káros terhélését jelentik a fogyasztó publikumnak. Azt az ellenvetést lehet erre mondani, hogy: igen, a szabad verseny kizárja azt, hogy ez^ a további latitüd ilyenformán kihasználtassék, hiszen a szabad versenynek éppen az a rendel; tetése, hogy az árakat a megfelelő fokig lefelé nivellálja. Meg kell adni azt, hogy a kartell önmaga, mint kartell a szabad versenyt még nem akadályozza. A szabad versenynek akadályozója akkor lesz, ha a kartellnek sikerül .a maga részére monopolisztikus helyzetet teremtenie vagy az állammal való kapcsolata, vagy az ő termékének természete, vagy gyártási berendezésének különlegessége alapján. Egy kartell, amely nem teremt a maga részére monopolisztikius helyzetet, nem is tudja kizárni a szabad versenyt. Az ilyen nem monopolisztikus természetű kartell lehet hasznos, sőt lehet nélkülözhetetlen. Káros a monopolisztikus kartell, mert a monopolisztikus kartell kizárja a belföldi outsiderek versenyét, és marad mint egyetlen lehetőség a külföldi verseny, amelyről megállapítottuk, hogy a belföldi árak magassága esetén rögtön bekövetkezik, mihelyt a magas védővámok mellett vagy azok ellenére is az import rentábilisnak mutatkozik. Ha azonban ez a monopolisztikus belföldi kartell még azt is el tudja érni, ihogy nemzetközi kartellel sikerül kizárnia ezt a külföldi versenyt, akkor teljes mértékben kihasználhatja az ő egyeduralmát, valósággal uzsoraszerűen használhatja ki azt a kényszerhelyzetet, amelybe ezzel a magyar fogyasztó került és akkor lezáródott a nyakörv a 'magyar fogyasztó nyakán és ez a monopolisztikus kartell a maga árszabásának pórázán tartja a magyar fogyasztót, a magyar fogyasztást. T. Házi Ugyebár elméletileg igen könnyű ez a kontradisztinkció a kartell jogos haszna és illegitim nyerészkedése között. Gyakorlatilag annál nehezdbb megvonni a határvonalat, mert ahhoz, hogy ezt a határvonalat igazságosan megvonhassuk, szükséges volna, hogy tudjuk a kartell termelési önköltségét és ismerjük árkalkulációjának minden tényezőjét úgy, hogy ezeket a tényezőket ne csak ismerjük, hanem ellenőrizzük is. A kormány eddig ebben a vonatkozásban nem tett semmit sem. En nem csodálkozom azon,*hogy nem tett, mert az ember természetében van, hogy nem szívesen vállalkozik nehéz és a legtöbb esetben előre is meddőnek ígérkező feladatra. Miért tagadta volna meg ezt' az emberi vonást a kormány, amely dgen széles lehetőségekkel rendelkezik az emberek felett, de amelyről legbuzgóbb párthíve sem fogja állítani, hogy emberfeletti képességekkel rendelkeznék. Ha ezt megértettük, akkor ímeg is bocsátottunk. Egy dolog van, amely tisztázásra, amely felelősségrevonásra szorul, és ez azok a vaskos, kiáltó- esetek, amelyekben a kormány mindenk árelemzés nélkül külső jelenségekből is megállapíthatta azt, hogy ezeknek a monopolisztikus kartelleknek árvisszaélései forognak fenn. Ezek a külső jelenségek például a nagy diszparitás a kartell mostani árai és a régi árak között vagy a belföldi árak és a külföldi árak között. Ha a diszparitás olyan nagy, hogy nyilvánvalóan nem ^magyarázható meg a termelési költségeknek időközi esetleges emelkedésével, akkor nyilvánvaló az is, hogy ebben a különbözetben bennerejlik a kartellnek illegitim-, uzsoraszerű haszna; azért mondom, hogy uzsoraszerű haszna, mert a vámvédelem által nyújtott lehetőséget arra használja fel, hogy kihasználja a fogyasztók kényszerhelyzetét. Mármost egész súlyával vetődik fel a kérdés, hogy a t. kormány ezekben a vaskos kiáltó esetekben miért maradt tétlen, hogy ez a kormány, amely ebben az országban mindennél és mindenkivel szemben miraleniható, miért mutatkozott tehetetlennek, miért volt tehetetlen, vagy miért adta a tehetetlent. Erre a kérdésre a válasz nem lehet más, mint az, hogy ugyanazon okokból volt tehetetlen, amely okokból mindig tehetetlennek mutatkozik a nagy pénzintézetek hatalmával szemben. Mert nincs az az iparvállalat, amelynél a banktőke érdekelve nem volna. Minden kormányintézkedés tehát, amely az ipart érinti, érinti egyúttal a banktőkének érdekeit is. Az ipari tőkének és a banktőkének egyesülése nem csupán a nagy rezsivel szerényen kamatozó ingótőkének, hanem a kicsi rezsivel busásan gyümölcsöző hatalmi befolyásnak koncentrációját is jelenti nálunk. Nem mint új témát vetem fel, nem is kizárólag a Bethlen-kormány bűnéül rovom fel, én a 60 esztendős alkotmányos korszak kelletlen tradiciójaképpen regisztrálom a tényt, hogy csak a legritkább esetekben fordult elő, hogy a politikában vezető szerepre jutott volna az, aki korábban a közgazdaságban mutatkozott kiválónak. Ellenben rendszer volt az, hogy az iparvállalatok a maguk igazgatásában aktív politikusok szakértelmét nem tudták nélkülözni, hogy a távozást a politikai vezető állásokból sokszor nyomon követte a közgazdasági előnyös elhelyezkedés, sőt, hogy még a magas miniszteriális tisztviselők is nyugdíjazásuk után olyan vállalatok érdekkörébe kerültek, amelyek korábban az ő ellenőrzésük alá tartoztak. (Rassay Károly: így van! — Jánossy Gábor: Sacro qgoismo! — Rassay Károly: Ez sülylyedés, nem sacro egoismo! — Jánossy Gábor: Nem vitatom!) Jánossy Gábor barátunknak igaza van. A jelen érdekeinek, a múlt emlékeinek és a jövő reménységeinek ezek a fonalai egyenként lehetnek gyengék, jelentéktelenek s könnyen eltéphetők, mint ahogy gyengék, jelentéktelenek és könnyen eltéphetők voltak azok a cérnaszálak is, amelyekkel a liliputiak Gullivert a földhöz kötözték. De ezek a fonalak megsokasodtak és hálóvá szövődtek és a kormány akaratszabadságának gátlásait jelentették s jelentik. Képletesen még úgy is fejezhetném ki . magam, hogy a magyar kormányzat iránytűje ' a csillagászati pólustól elhajlott és elhajlik a mágneses sark felé. (Jánossy Gábor: A hasonlat igen szép! — Derültség.) Ez a baráti kötelék, amely a kormányzat és a nagytőke, tehát a nagyipar és a kartellek között hosszú ideig zavartalanul fennállott, zavartalanul fennállana továbbra is, ha nem jelent volna meg az agrárolló, amely ezt a köteléket elny is szántással fenyegette. (Jánossy Gábor: Nem tudja elnyisszantani!) Az agrártársadalmat életérdeke vitte arra, hogy igyeszék fordítani a régi helyzeten, amelyben az