Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-457
42 'Az országgyűlés képviselőházának mondani! Még képviselő vagyok, ne legyen tévedés! — Zaj jobbfelől. — Jánossy Gábor: Egy nézeten vannak, igazságot akarnak ! — Peyer Károly: Csak azért korrigáltam ki, hogy ne legyen tévedés!) Elnézést kérek ezért a ny^elvcsúszásért. (Peyer Károly: Jó, de ez már a harmadik volt!) Én, képviselőtársam, egész képviselőségem és négy esztendei államtitkárságom alatt tanúbizonyságot tettem arról, hogy mindenkivel szemben, pártkülönbség nélkül, nemcsak a köteles tiszteletet, hanem a köteles tiszteleten túlterjedő tiszteletet és udvariasságot tanúsítottam. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Wälder professzor ebben a jelentésében különben beszámol arról is, hogy ő eredeti számlák alapján meggyőződött arról, hogy a vállalkozók által az alvállalkozóknak alvállalatba adott munkáért mit fizettek ki és megállapította, hogy 5*7% a differencia, amit Peyer Károly képviselő úr kifogásolt. Ez is benne van ebben a jelentésben. (Malasits Géza: Az is benne van, hogy mennyivel kisebb az épület annál, mint amilyennek lennie kellenél) Kérem, én nem vagyok a kérdésben szakértő. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én annakidején kimenteim a telepre, arra a területre, amelyen a minfca'házak álltak. Felkértem a miniszter által kinevezett építési bizottságot, — amelynek tagjait az előbb felsoroltam — az intézetnek összes szakembereit, beleértve a főorvost is, hogy egészségügyi szempontból nézzék meg és azt mondottam: méltóztassék ezt a kérdést letárgyalni, az ajánlatokat elbírálni és erről jelentést tenni. A jelentést megtették, kielégítőnek tartották, és kedvező javaslattal beterjesztették a miniszter elé, a miniszter a pénzügyminiszterrel a törvény értelmében megbeszélve a dolgot, a helyszínen is megtekintette, minisztertanácsba vitte s a minisztertanács a szakértői jelentés alapján elfogadta ezt az üzletet. Itt tehát azt állítani, hogy itt valaki lopott volna, nem lehet, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Csak alkalmat adtak a lopásra!) mert itt fix összegről volt szó. Itt az építkezés összegét, — a minisztertanácsi jegyzőkönyvben benne van, 4 és félmillió pengő — egy fillérrel nem lépték túl. Itt nem lehet hiteltúllépésről és túlfizetésről beszélni. Lehet arról beszélni, hogy olcsó, vagy drága volt-e, de ennek elbírálásába, ennek vitatásába belemenni nem vagyok illetékes; de bármilyen bizottságot, bármilyen vizsgálatot kiáll ez az ügy. Nincs mit titkolnom, sohasem volt mit titkolnom. (Helyeslés a jobboldalon.) Erre vonatkozólag beszédem befejezéséül méltóztassanak nekem megengedni, hogy megboldogult miniszteremnek 1929 július 19-én az Uj Nemzedékben megjelent nyilatkozatát olvashassam fel, illetőleg az idő rövidségére való tekintettel annak csak két-három pontját (olvassa): «Az albertfalvai építkezések kapcsán sok megjegyzés, kérdés, kritika hangzott el a legutóbbi időben. Ezt az építkezést a pénzügyi fedezet elégtelensége okán igazában nem. most, hanem. 1930 nyarán kellett és lehetett volna talán nyélbeütni. Talán olcsóbban, talán szélesebb rétegeket kielégítő előkészítéssel.» Elnök: Kérem, képviselő úr, fejezze be beszédét. (Mozgás a jobb- és a baloldalon. — Halljuk! Halljuk!) Dréhr Imre: Két mondatra kérek időt. (Halljuk! Halljuk! —• Tovább olvassa): «Engem azonban két dolog sürgetett. Az egyik a lakásprobléma feszítőereje. Hétévi viaskodás folyamán végig kellett harcolnom e probléma minden változatát, s most megállapíthatom, hogy Uo7. ülése 1931 január 27-én, kedden. a kérdés lényege immár kisiklott kezemből; mert az, ami eleinte kétségheejtő lakáshiány, később hitelkéndés, majd bérkérdés formájában jelentkezett, most mint a fogyasztóerő gyengülése mutatkozik, s így tisztára gazdaságpolitikai problémává alakult, s immár nem az abszolút hajléktalanság' rémével küszködünk, mint az 1920—22. periódusban, hauem a béruemfizetés miatt 'bírói ítélet erejével utcára kerülők kérdésével, s szomorúan kell figyelnem a lakásstandarjl lefelé hajló tendenciáját, amiről Webb és J. London megrázó képet festett könyvében. Mi tehát a felaidatl Az, hogy a még meglévő fogyasztóerő határán belül a házhért konzumból vagyonná alakítsuk. Kicsi kertes családi ház, a mai viszonyokhoz mérten olcsó házbérrel és könnyű amortizációval. Ez a feladat megoldása. S mikor a megoldás jelentkezett, nem vitt rá a lelkem, hogy a tervet egy ^egész esztendeig poroszkáltassam a bürokrácia paripáján.» Azután azt mondja a nyilatkozat, hogy a magyar gazdasági életnek óriási segélykiáltásává folytak össze azok a felszólalások, amelyek a parlamentben elhangzottak, levegőt, hitelt, munkát, bizakodást kértek. Végre a banktőke megmozdult ennek a tervnek megvalósítására. Elsőrangú szakértők bírálták meg a telket, a terveket, a kamatozást, a tehnikai módozatokat. (Tovább olvassa): «Lehetett volna olcsóbb tőkét, jobb telket, arravalóbb vállalkozót, művészibb terveket szegezni 1 ? Lehet. Én is sok szépet össze tudok gondolni a magam szakmájában, ám a rideg valóság az, hogy az a bizonyos olcsóbb tőke stb. megfogható formában sehogy sem jelentkezett.» Ezt mondta Vass József és azt hiszem, ezzel be is fejezhetem felszólalásomat, visszautasítva azt a vádat, hogy az albertfalvai építkezés körül visszaélés történt volna és 3 milliót lophatott volna az, aki az építkezéseket a •• minisztériumban csinálta. Én csináltam és vállalom a felelősséget Isten és ember előtt a parlament előtt, és ha bizonyítani tudja azt bárki, hogy 3 fillér is tapadt volna a kezemhez ... (Zaj a szélsőbaloldalon-) Egész közéleti működésem alatt, négy esztendei államtitkárságom alatt dolgoztam a magyar ipari munkásságért, segítettem annak a nagy embernek munkájában, aki, mondhatom, talán egyedül és kizárólag a magyar ipari munkásságért dolgozott, akkor nem hagyhatom és nem hagyhattam szó nélkül ezt és felszólítom Peyer képviselőtársamat, magyarázza meg szavait, ha bizonyítani nem tudia állítását. Ne menjünk innen úgy szét mi képviselők, hogy egymást lopással, vagy rágalmazással gyanúsítsuk. (Taps' a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Mit akar még? Nyolc pengős telket vetek 50 pengőért!) Elnök: T. Képviselőház! Túri Béla és Peyer Károly képviselő urak személyes megtámadtatás címén a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján szót kértek. A képviselő urak kérését tudomásul veszem és a szót nekik megadom, de a következő ülés napirendjének megállapítása után és még ebben az ülésben. (Zaj a szélsőbaloldalon. —- Peyer Károly: Miért nem most 1 ? — Györki Imre: Ez az egyenlő elbánás ? — Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter Szólásra emelkedik. — Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk a minisztert! — Peyer Károly: Az elnök úr nagyon jó szolgálatot tesz az ügynek!) Képviselő urak, én a házszabályok szerint járok el. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Mondottam, hogy a képviselő araknak a sze-
