Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-457

32 Az országgyűlés képviselőházának lyéknek alapján a leszerelési nagy konferenciát 1932 január havára hívták meg. Az elŐértekezlet és az előkészítőibizottság határozatai azonban tartalmaznak olyat is, amivel szemben az állásfoglalást rögtön szükségesnek tartom. Ez az állásfoglalás Németország részéről már meg is történt, mert Németország képviselve volt az élőkészítőbizottságban, a mi részünkről azonban nem történhetett meg, mivel kormányunknak eddig semmiféle olyan fórum előtt nem volt hozzászólási lehetősége, amely ezzel az üggyel foglalkozni illetékes lett volna. Az, amire a t. Ház figyelmét felhívni iparkodom, a következőkből áll. A leszerelési előkészítőbizottság kidolgozott egy tervezetet, illetve egy skémát, melyben a számok még nincsenek betöltve s amely vonatkozik a legénységi létszámok leszállítására és vonatkozik a hadifelszereléseknek — de nem magukban a felszerelésekben, hanem csak — budgetáris korlátozására. Ennek a skémának megállapításával foglalkozik a leszerelési konferencia előkészítőbizottságának munkálata, az 1-től egészen az 53. §-ig. A munkálat ezen részének bírálatába, ma nem akarok bocsátkozni, nem akarom, vizsgálni, hogy vájjon az nem felel-e meg inkább egy le neim szerelési, mint egy leszerelési tervezetnek, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mondom, erről ma nem akarok szólani, mert hogy úgy mondjam, az egész világosságot koncentrálni akaróim arra, ami ebben az egész munkálatban a fő dolog, ami ebben az egész munkálatban ránknézve a legsérelmesebb dolog és aimihez képest eltörpül a különben való hiányossága vagy tökéletlensége a munkának. A munkálat 53. §-a, amelyet bátor leszek felolvasni először az eredeti francia, majd azután magyar nyelven, így szól (olvassa): «La présente Convention ne ponte pas atteinte aux dispositions des traités antérieurs par lesquels certaines des Hauts Partis contractants ont accepté de limiter leurs armements de terre de mer et de l'air et ont fixé ainsi les uns vis à vis des autres leurs obligations et leurs droits respectifs à cet égard. Les Hauts Partis contractants — azok, tudniillik, akik — ... signataires des dits traités déclarent que les limites fixées à leuirs armements par la présente convention sont acceptées par elles en fonction des dispositions visées à l'alinéa précédent et dont le maintien en vigueur est, en ce qui les concerne, une condition essentielle de l'observation de la présente convention.» Magyarul (olvassa): «A jelen egyezmény — már tudniillik amit jóvá fog hagyni a leszerelési bizottság — nem érinti azoknak a korábbi szerződéseknek határozatait, melyeket.a magas szerződő felek némelyike szárazföldi, tengeri és légi fegyverkezéseinek korlátozása tekintetében már elfogadott és akkép az e tekintetben fennálló kölcsönös kötelességeket és jogokat megállapította. A következő magas szerződő felek — már azok, akik ama szerződéseket aláírták — kijelentik, hogy fegyverkezéseiknek a jelen egyezményben foglalt korlátozást — az előző bekezdésben említett határozatokra való tekintettel — fogadják el és hogy őket illetőleg, ama határozatoknak fenntartása a jelen egyezmény megtartásának egyik lényeges feltétele.» Mélyen t. Képviselőház! Ez annyit jelent, hogy ezen egyezménytervezet szerint akármiben állapodjanak meg a többi hatalmak az ő fegyverkezéseinek korlátozása vagy nem korlátozása végett, azokra a hatalmakra nézve, amelyek a békeszerződésekkel kapcsolatban már egy 457. ülése 19È1 január 27~én, kedden. bizonyos lefegyverzést elfogadtak, tehát reánknézve is, a status quo érintetlen marad. Mi reánk nézve nem jön kérdés alá a lefegyverzésnek az a mértéke, amely reánknézve a békeszerződésben megállapíttatott, ami egyértelmű, — mindenki tudja — a teljes védelmi képtelenseggel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Itt elsősorban nem a létszám kérdése, hanem az jön tekintetbe, hogy míg a többi államok nemcsak most, hanem a skéma szerint a lefegyverzési határozatok után is minden modern hadikészlettel felruházhatják és felruházzák hadseregüket, míg ők rendelkeznek tankokkal, katonai repülőkkel, repülőgépekkel, gépfegyverekkel és nemtudom, oni mindenfélével, addig nekünk ezeknek a hadifelszereléseknek alkalmazása tiltva van. A mi seregünk eltekintve a létszámtól, a többi ország seregeihez képest, körülbelül abban a helyzetben van, amelyben, voltak mondjuk az amerikai indiánok, amikor íjjal és nyilakkal kellett védekezniük a spanyol hódítókkal szemben. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Mélyen t. Képviselőház ! Azt hiszem, „nemcsak tőlem, de az egész magyar nemzettől távol áll minden háborús gondolat, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és u közéven.) minden olyan tendencia, amely a békét meg akarná zavarni, de .azt, hogy megtámadtatással szemben egy nemzet képes legyen magát védelmezni, azt gondolom, elementáris létfeltételnek tartja minden jóérzésű ember. (Igaz! Ügy van! — Helyeslés.) Mikor a trianoni szerződést és az abban foglalt egyoldalú leszerelési feltételeket elfogadtuk, elfogadtuk egy ellenállhatatlan kényszer nyomása alatt, (Ügy van! jobb felől.) amire azonban most nem is akarok kitérni, mert ez a nemzetközi formai — ismétlem formai — jog szerint nem tesz különbséget, s amikor Németország, Ausztria és Bulgária ugyanilyen intézkedéseket elfogadott, ez történt azzal a világos tudattal, amely magában a békeszerződésben kifejezést nyer, hogy ez egy átmeneti állapot, mert a mi egyoldalú leszerelésünkre vonatkozó fejezet bevezetése úgy szól, hogy ezek és ezek az országok — tudniillik Magyarország is köztük — beleegyeznek ebbe a lefegyverzésbe abból a célból, hogy ezzel előkészíttessék a fegyverkezésnek általános redukciója. Tehát mint átmeneti állapotot fogadták; el annak az ígéretnek fejében, hogy ez csak ideigóráig fog ilyen egyoldalú állapot maradni, azt követni fogja a fegyverkezésnek általános redukciója. Pro superabundant! az akkori főtanácsnak,, már tudniillik az entente hatalmak főtanácsának elnöke, Clemenceau, még a német delegációhoz külön levelet írt, melyben aláhúzta ezt a kötelezettséget, melyet a győztes hatalmak a legyőzöttekkel szemben vállaltak s ebben megnyugtatta a háborgó német közvéleményt abban az irányban, Ihogy ez az egyenlőtlenség csak ideig-óráig fog tartani és a cél az, hogy a fegyverkezésnek általános leszállítása éressék el. Ennek az általános lefegyverzésnek, vagy mondjuk a fegvverkezés korlátozásának kódexét azután röviden megállapítja a nemzetek szövetségének paktuma, amely paktumnak 8. §-a így szól: — Ismét felolvasom franciául és magyarul (olvassa): «Les membres de la Société reconnaissent, que le maintien de la paix exige la reduction des armements nationaux aux minimum compatible avec la sécurité nationale». Magyarul: «A szövetség tagjai elismerik, hogy a béke fenntartása követeli a nemzeti fegyverkezésnek korlátozását azon minimumra, mely összeegyeztethető a nemzeti biztonsággal».