Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-457

Az országgyűlés képviselőházának 457. ülése 1931 január 27-én, kedden. 33 Ez van megállapítva az általános lefegyverzésnek einozur ajak ént: nem lehet követelni egyetlen államtól sem, hogy a lefegyverzésben elmenjen azon a határon túl, amely az ő nemzeti biztonságának feltételeivel összeegyeztethető, amely tehát az önvédelem lehetőségét kizárná. Ez minden államra szól. Ha a békeszerződés vezető hatalmainak, ha a Nemzetek Szövetségét alakító hatalmaknak az lett volna a céljuk, hogy az általános lefegyverzés után is maradjon egy ilyen kivételes helyzete a háborúban legyőzött hatalmaknak, akkor ezt be kellett volna tenniök már magába a paktumba, ahol tudtuk volna, hogy mit ismerünk el. A paktum azonban minden megkülönböztetés nélkül úgy fl^zól, hogy a Nemzetek Szövetségében társult-hatalmak elismerik, hogy a lefegyverzés azon minimum határáig eszközlendő, ami a nemzeti biztonsággal megegyezik. Mármost ezen minimumon alul marad a mi lefegyverzésünk, tehát a Nemzetek Szövetsége paktumának 8. Va alapján jogunk van követelni az irott jog alapján, tehát nemcsak a méltányosság, hanem az irott jog alapján is, hogy amikor az általános lefegyverzés keresztülvitetik, az az elv, hogy «a nemzeti biztonsággal összeférhető minimum», reánk nézve is alkalmaztassék, velünk szemben is elismertessék. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezzel szemben az előkészítő-bizottság munkálata mint magától értetődő dolog állapítja meg, hogy akármiben állapodjanak meg a többi országokra nézve, akármilyen létszámleszállítást vagy le^ nem szállítást, akármilyen fegyverkezési korlátozást vagy nem korlátozást állapítsanak meg, ők azután is a védelmi képesség fenntartásához mérték a maguk fegyverkezését, a mi védtelen állapotunk pedig megmaradt, mi, Ausztria, Németország és Bulgária védtelen állapotban tartatunk fenn továbbra is. A mi biztonságunk szempontjából meglehetősen mindegy, hogy vájjon a minket környező országok, a kisentente országok, amelyek ma, a béke idejében 500-000 embert tartanak fegyver alatt, az új megállapodások folytán 500.000 helyett csak 300.000-et fognak-e fegyver alatt tartani; ez a mi védtelenségünket egy teljesen modernül felszerelt hadsereggel szemben semmiféle mértékben nem érinti, nem javítja. (Igaz! Ügy van!) Azt tartom, hogy ez olyan sérelem, illetőleg olyan sérelemnek kilátásba helyezése, amely ellen azoknak, akiket ez érint, az első pillanatban a legnagyobb határozottsággal tiltakozniuk kell. (Ügy van! Ügy van!) és ki kell jelenteniük, hogy egy ilyen megállapodás reájuk nézve még diszkusszió tárgya sem lehet. (Ügy van! Ügy van!) Németország abban a helyzetben volt, hogy ezt kiijelenthette, ki is jelentette, hogy ez a szakasz elegendő arra, hogy minden körülmények között az egész munkálat ellen szavazzon. Nekünk, mint mondtam, erre technikailag alkalmunk nem volt és ezért óhajtottam felhasználni az első alkalmat, hogy a Képviselőháznak és a' kormánynak figyelmét erre felhívjam, és a t, kormánynak, ha jónak látja, alkalmat adjak arra, hogy nyilatkozzék, nyilatkozzék pedig abban az irányban, hogy ez az intézkedés olyan elrendezése a dolognak, amely áttöri a paktum 8. §-ában előírt általános szabályt, amely szerint minden nemzetre nézve a fegyverkezések korlátozásának maximumát megállapítja az ő biztonságuk feltétele, tehát ilyen megállapodás reánk nézve nemcsak elfogadhatatlan, de még diszkusszió tárgya sem lehet. Hozzáteszem, hogy én, aki a Nemzetek Szövetsége gondolatának minden hiányossága mellett, amely a kivitelben mutatkozik, lelkes és teljes meggyőződésű híve vagyok, kell hogy magamban felvessem azt a kérdést, hogy abban az esetiben, ha egy ilyen intézkedés, amely a Nemzetek Szövetsége paktumával ellentétben az államok két kategóriáját állandósítja, a felfegyverzett és lefegyverzett államokét, a védtelen és védett államokét: vájjon, ha ilyen dolog keresztülmegy, van-e még értelme annak (Ügy van! Ügy van! — Hosszantartó helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) és összeegyeztethető-e az ettől érintett nemzetek méltóságával, hogy ezek továbbra is a Nemzetek Szövetségének tagjai maradjanak? (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Határozathozatalnak napirend előtti felszólalásnál helye nincsen, nem is akartam ilyesmit provokálni, — mint aki hivatalosan is és nemihivatalosan is állandóan ezekkel az ügyekkel foglalkozik — (Elénk éljenzés a jobb- és a baloldalon.) kötelességemnek tartottam ezeket a mélyen t. Képviselőháznak tudomására hozni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A külügyminiszter úr kíván szólni. Gr. Károlyi Gyula külügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Teljesen értem gróf Apponyi Albert képviselő úr aggályait és tiltakozását a leszerelést előkészítő (bizottság tervezetének számos intézkedésével szemben. Ha bárki magyar ember ezt a tervezetet elolvassa és áttanulmányozza, nem hiszem, hogy más konklúzióra juthatna, imint arra, hogy ez Magyarország részéről elfogadhatatlan. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) E tervezet részleteinek boncolásába nem akarok belemenni, de kötelességemnek tartom a kormány álláspontját világosan és félreérthetetlenül kifejezésre juttatni.^ (Halljuk! Halljuk!) A leszerelést előkészítő bizottság ülésein Magyarország részt nem vett, minthogy a bizottságnak nem volt tagja és így Magyarországnak nem állott módjában úgy, mint azt Németország tehette, hogy akkor azonnal kifejezést adjon tiltakozásának. Úgyszintén a most legutóbb Genfben tartott tanácsülésen sem nyilt alkalma a magyar delegátusnak arra, hogy tiltakozását kifejezhette volna, minthogy Magyarország a tanácsnak nem tagja. Kétszeres kötelessége tehát a imagyar kormánynak, hogy a legelső alkalmat felhasználj hogy álláspontját és tiltakozását ebiben a kérdésben kinyilvánítsa. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! A békeszerződést a kényszer nyomása alatt kénytelen volt Magyarország elfogadni és kénytelen volt elfogadni ebiben a leszerelési rendelkezéseket is. Ezt abban a jogos tudatban tette az oirszág, hogy a legyőzöttek leszerelését nyomon fogja követni a győztesek leszerelése is. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ez azonban nem következett be. Immár 12 esztendeje, hogy az országok, az államok két jogi kategóriára vannak osztályozva. Ez az állapot ellenkezik a valódi béke szellemével, ellenkezik az államok szuverenitásával, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) és ez az állapot akadályozza meg azt, hogy egyetértő, harmonikus együttműködés létesülhessen a különböző állauiok között. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Magyarország elsősorban saját jól felfogott érdekében, de Európa általános érdeké6*