Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-456
38 Az országgyűlés képviselőházának sége, rosszakarata. (Zaj.) A közgazdászok ráérnek ezzel foglalkozni. Elnök: Képviselőtársunkat figyelmeztetem, hogy imént használt kifejezése házszabály ellenes. (Esztergályos János: A rosszakarat szó házszabályellenes?!) Kérem a képviselő urakat, tartsák magukat iá házszabályokhoz! (Esztergályos János: Ez a legkevesebb, amit el lehet mondani!) A képviselő urat semmiféle figyelmeztetés nem érte, az a legkevesebb, hogy csendben maradjon. (Peidl Gyula: Könyörtelen, szívtelen a kormány!) Elnök: Csendet kérek! Peidl képviselő urat rendreutasítom. (Propper Sándor: Tanúsítson jóakaratot, akkor majd elismerjük, hogy jóakaratú!) Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, hogy legalább la saját szónokukat hallgassák meg. (Farkas István közbeszól.) Csendet kérek! Nincs joga senkinek sem zavarni a szónokot. (Farkas István: Azért vagyunk itt, hogy nógassuk a tehetetlen kormányt!) Farka« István képviselő urat rendreutasítom! Kérem képviselőtársunkat, legyen szíves beszédét folytatni. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Igen, a közgazdászok kötelessége, hogy kutassák a 'világgazdasági válság okait, e mellett azután a ráérő emberek, a jól ellátott emberek filozofálhatnak is a gazdasági élet összezavart sakktáblája felett, hogy hová kellett volna vonulni ta paraszttal és mikor lehet húzni a királynővel, de aki ezt a borzalmas helyzetet látja, annak a közgazdászok oknyomozásán és a ráérő emberek filozofálásán kívül arna is kell gondolnia, hogy a pillanatnyi segítséggel, az azonnali segítséggel jöjjön. (Farkas István: Majd ha felgyújtják a házat, akkor hozzák a rendőrt!) Mert igaz az, hogy odakünn is van munkanélküliség, de csökönyösen és makacsul elfelejtik a második mondatot hozzátenni, hogy odakünn a munkanélkülieken megfelelő módon segítenek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az angliai nagy munkanélküliséget emlegetik. Angliában a munkanélküli megkapja azt a heti segítséget, amelyből legalább kenyeret és lakást biztosíthat családjainak. (Malasits Géza: A magyar munkás, ha dolgozik, sem keres anynyit!) A magyar munkás, ha dolgozik, sem keres annyit, amennyit ott a munkanélküli kap. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Azt mondják, hogy az ország gazdasági életét igen erősen nyomja a munkanélküliek segélyezésére kifizetett összeg. En csak így kapásból merem azt állítani, hogy az az Összeg, amelyet a munkanélkülieknek segélyezésre kifizetnek, a másik oldalon visszatérül azon a réven, hogy az állam bevételeiben azoknak az összegeknek hatása jelentkezik. Nem ok nélkül süllyednek az állam bevételei: a fogyasztási és forgalmi adók. Aki nem tud vásárolni, annak az elmaradt vásárlásával elmaradnak azok az adótételek is, amelyek az állami költségvetés bevételi oldalát emelik. Meg kell döbbennünk azokon a számokon, amikor a Statisztikai Hivatal jelenti, hogy 1930-ban 1929-cel szemben, azzal az 1929-cel szemben, amely már jelentős csökkenést mutatott fel az élelmiszerfogyasztás terén, a burííonyafogyasztás 25%-kai kevesebb, % részével az 1929-es fogyasztásnak, (Kabók Lajos: Már krumplira sem jut!) a húsfogyasztás 20%-kai hi'vesebb, .a kenyérfogyasztás 30%-kai és a vörös liagymafogyasztás* ez a nagy népélelmezési 6. ülése 1931 január 23-án, péntekért. cikk, 15%-kai ment ívissza.- (Ügy van! Ügy min! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Panaszkodnak és siránkoznak a mezőgazdasági válság miatt. Felröppentik a búza denaturálásának gondolatát, mert a búzának s a mezőgazdasági termékeknek nincs felvevőpiaca ebben az országban sem. Az állatokkal akarják felétetni az emberi táplálékot. Nem abszolút értelemben van túltermelés^ csak relatíve a bérleszorítások, a béruzsorák következtében, s elsősorban a miatt, mert az a sokszázezer ember, aki munkanélküí van, vagy aki a munkanélküli családjához tartozik, nem tud vásárolni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem tud fogyasztani, mégis túltermelésről beszélnek, mikor ezrével pusztulnak el éhen az emberek. A város és a falu nyomora ma már oly borzalmás mértékre emelkedett, hogy december 7-én egy mezőgazdasági értekezleten a földmunkások panaszolták, hogy december havában abban az esztendőben még egyetlen, egyszer sem ettek meleg ételt. Egy másik panaszkodott azon, hogy a családban, a házban öt fillér nincsen egy skatulya gyufa vételére és a szomszédba kell neki parázsért mennie, ha.tüzet akar a lakásban gyújtani. Ez népmesének gyönyörű volna* de valóságnak (Farkas István: Nagyon szomorú! — Esztergályos János: Ezt a túlsó oldalon nem tudják! — Ellenmondások a jobboldalon.) olyan kegyetlen, hogy valóban ide kívánkozik a Képviselőház könyörtelen publikuma elé. Azután ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ezen a télen a kilakoltatások veszedelme legalább száz százalékkal emelkedett a múlt esztendőhöz képest. Jön február elseje. A munkanélküliek tömegei, százai és ezrei nem fizettek már hónapok óta lakbért és hiába volt a népjóléti miniszter úrnak az ä kijelentése, hogy nem fog téli kilakoltatást engedélyezni, a háziurak, sőt még maga az állam is a maga lakótelepein (Griger Miklós: Ebben igaza van! — Esztergályos János: Ebben is! — Kabók Lajos: A többiben is, ebben is! — Peidl Gyula: Hol a keresztény emberszeretet! — Zaj.) nem a népjóléti miniszter jó szíve szerint intézi á munkanélküliek lakásügyét, hanem a munkanélküli, aki nem tud lakbért fizetni, hónapok óta borzalmas vesszőfutásnak van kitéve: a házmester, a gondnok, a telepfelügyelő naprólnapra zaklatják, kínozzák és olyan borzalmas lelkiállapotba hozzák őt, hogy nem csodálnám egy pillanatig sem, ha ennek következménye annak a családirtásnak megismétlődése volna száz és száz esetben, amely a napokban itt megtörtént. Igen, a kormány ezzel is gondoskodik arról, (Farkas István: Neveli a tolvajokat, a rablókat a kormányrendszer! — Zaj.) hogy az emberek fizikailag és lelkileg is ne tudjanak elérni addig a hatvanöt esztendeig, amely az öregségi biztosításnak ugróéye; gondoskodik arról, hogy a munkásbiztosítás öregségi ágazatára minél kevesebb munkás juthasson el, hogy minél kevesebb ember érhesse meg ezt a kort; gondoskodik arról, hogy idejekorán elpusztuljanak az ilyen bánásmód mellett. (Zajos ellenmondás ok a jobboldalon. — Esztergályos János: À vádlottak a fejüket csóválják! — Malasits Géza: A vádlottak mosolyognak ezen! — Csák Károly: Engedelmet kérek, ilyeneket-' nem lehet mondani komolyan] Hogy tömeg-' pusztításra vállalkozik: ez túlzás! •— Esztergályos János: A t. vádlott urak! — Malasits Géza: Majd megácsolják a vádlottak padját! —'Kabók Lajos: Mit tudnak mentségükre felhozni?- >Csák Károly: Ez túlzás! — Malasits Géza: IDz
