Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-456
Az országgyűlés képviselőházának U»6. ülése 1931 január 23-án, pénteken. 29 a cselekvő, kereszténység! Nem túlzás! Tíz év alatt ide jutottunk! — Peyer Károly: A halandósági statisztika mutatja, hogy nem túlzás! — Csák Károly: Más osztályokban is ugyanazt mutatja! — Folytonos zaj a Ház minden oldalán. — Elnök csenget.) T. Ház! A következő fejezet azután az, bogy a munkanélküli, aki saját 'hibáján kívül nem tud lakbért fizetni, szegényes motyójával, családjával együtt az utcára kerül, «holmijait tönkreáztatja az eső és hó, mindene elrothad, családjának tüdeje megy tönkre és akkor itt állunk és hatásvadászásról beszélünk, amikor ezeket az adatokat előhozzuk. (Kabók Lajos: Ez a lelkiismeretlenség!) Váry képviselő úr tiltakozott az ellen, hogy a nyomorúság kimenjen az utcára. En nem csodálkozom, ha kimegy. (Malasits Géza: Kaposváron kérték, hogy zárják 'be őket a börtönbe, de még a börtönbe sem akarják bezárni őket!) Ez a magyar nép úgy a falun, mint ia /városon a világ legtör vény tisztelőbb népe. Ez a magyar nép az összes iGessler-kalapokat, amiket itt .felraktak, úgy megsüvegeli, mint sehol a világon (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ha ez a nép, amely egy gyufaszálat sem lép keresztül, ha törvénnyel megtiltják, odáig jut, hogy kétségbeesett helyzetében révoltai és kimegy az utcára, úgy annak okát kutatni kell, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és nem szabad e mellett ilyen egyszerű kézlegyintéssel és frázisokkal elmenni. A kormány és a parlament igenis érezzen felelősséget ezekkel az emberekkel szemben, ne bolsevi'Sitázza, ne kommunistázza le őket, hanem adjon nekik munkát vagy segélyt. Nincs közmunka. Miért nincsen? Peyer képviselőtársam hetekkel ezelőtt bejegyzett a Ház indítványkönyvébe egy indítványt, amely húszmillió értékű közmunka kiadását tenné lehetővé a nélkül, hogy ez a kormánynak egy fillérjébe, is .kerülne. Az Oti. építkezéseire gondolok. A MaJbi.-nál is van építkezési alkalom. Az iratok fenn f eküsznek a népjóléti minisztériumban aláírás és elintézés nélkül. Abban a pillanatban meg lehet kezdeni a munkát, amikor erre megvan a jószándék a kormányban. (Peyer Károly: Még ott sem törődnek vele, ahol egy fillérbe sem kerül! — Peidl Gyula: Könyörtelenek és szívtelenek. — Peyer Károly: Ha lehetne még egy Albertfalvát építeni, akkor két hét alatt elintéznék! Persze!) Elnök: Csendet kérek! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ha panamázni lehetne, akkor el volna intézve már rég!) Farkas képviselő urat rendreutasítom. (Peyer Károly: Ettől még nem lesz munka! Ha lehetne három milliót keresni rajta! — Nagy zaj. — Peyer Károly: Azt, amit Farkas mondott, én bizonyítani fogom itt e Házban!) Méltóztassanak csendben maradni, képviselő urak. (Peyer Károly: Majd bebizonyítom, hogy három milliót loptak ott! — Meskó Zoltán: Halljuk! Halljuk! Ez érdekes. Ki lopta el?) Csendet kérek. Képviselőtársunk beszédideje lejárt. (Peyer Károly: Az, aki a népjóléti minisztérium építkezését Albertfalván csinálta! — Meskó Zoltán: Mennyit loptak? — Peyer Károly: Három milliót! — Malasits Géza: Majd ideihozzuk a bizonyítékokat! — Peyer Károly: A hivatalos vizsgálat eredményét hozom ide, nemcsak kijelentéseket! — Nagy zaj.) Csendet kérek! (Gr. Szapáry Lajos: Nagyon helyes, ha tudja bizonyítani! — Peyer Károly: Csak meg fogom várni, amíg befejeződik a vizsgálat. — KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIII. Folytonos zaj.) Csendet kérek! Méltóztassék beszédét befejezni. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Ne akarja ez a párt, ez a kormány minden áron azt igazolni, hogy a munkanélkülieken nem tud vagy nem akar segíteni. Igenis, mutassa meg, hogy legalább a jószándék van meg benne, mutassa meg az a kormányzat, amely nem tartja szükségesnek, hogy a munkanélküliek kérdésének a tárgyalásánál egy miniszterrel is képviseltesse magát... (Malasits Géza: Bezzeg, .Il el cl háziurakról volna szó, tizen ülnének itt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek Kéthly Anna: ... mutassa meg, hogy az ország dolgozó népének ügye van neki olyan fontos, mint az, ha optánskérdést, bolettát vagy kartelitörvényt kell tárgyalni. Ha ezt ' nem teszi, akkor egyszerűen azoknak cinkosává szegődik, akiknek ez a munkanélküli tömeg, ez a munkanélküli tartaléksereg arra kell, hogy a munkásságot állandóan karmaikban tarthassák és hogy a magyar munkabéreket még mélyebbre süllyesszék le, mint amilyen mélyen eddig vannak. Ezért én Kabók képviselőtársam napirendi indítványát fogadom el az elnök úr napirendi indítványával szemben. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Móser Ernő! Móser Ernő: T. Képviselőház! (Esztergályos János: A vádlottak közül egy jelentkezik. — Malasits Géza: Mit tud védelmére felhozni? - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Móser Ernő: Végtelenül sajnálom, hogy Kéthly Anna t. képviselőtársam eltért arról az objektív útról, amellyel ezzel a kérdéssel kezdetben foglalkozott. Nem akarok ismétlésbe bocsátkozni, de mégis ki kell jelentenem azt, hogy Váry igen t. képviselőtársamnak tökéletesen igaza volt, amikor azt t mondotta, hogy ennek a kérdésnek súlyosságát nemcsak egy párt érzi, hanem érzi ezt az egész parlament, pártállásra való különbség nélkül. Érzik tehát a polgári pártok is, mert, bennük is elég szociális és emberi érzés van. (Esztergályos János: Erezni és nem csinálni semmit; ez csak nem helyes politika?) Higyjék meg, hogytha a kérdés súlyosságát érezzük és mégsem tudunk segíteni, ennek nem fizikai okai, hanem pusztán anyagi okai vannak. (Ügy van! jobbfelől. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Ha telt Lillafüredre, teljen erre is.) Kéthly Anna t. képviselőtársam beszédének végén olyan csúnya gyanúsításokat szórt szét, hogy azokat szó nélkül nem hagyhatom, sőt továbbmenve, azokat határozottan visszautasítom. Legyen meggyőződve, hogy az optánskérdés legalább is olyan szociális kérdés volt, mint ez a kérdés, (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) hiszen vagyonukat vesztett • magyar embereknek vagyonúik morzsáinak megmentéséről volt szó, s ezt megtenni kötelességünk volt. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek a baloldalon. Móser Ernő: Legyenek arról is meggyőződve a ; t. képviselő urak, hogy mi, akik a nép között élünk, legalább is annyira átérezzük a munkanélküliek mérhetetlen nyomorát, mint önök. (Szabó István: Adót sem szedünk!) Segíteni szeretnénk és .amennyire lehet, segítünk is. Méltóztassanak csak meggyőződni, van-e^ az országban egyetlen község, egyetlen város, amelyben a társadalom és a hatóság nem tette
