Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-468
370 Az országgyűlés képviselőházának 4.68 elfogadhatatlan, hogy amikor a búzaárak folyton esnek és esnek, akkor az legyen a téma, hogy a kenyeret pedig meg kell drágítani. Azért akarom az állam kezébe adni ezt a dolgot. Es ha csak az az akadály, hogy nem rendelkezik az állam a szükséges összegekkel, amelyek segítségével a felvásárlást elvégezhetné, akkor tessék belenézni a hiteléletbe, tessék megnézni, hogy mi történik ott! Tessék végre megszámoltatni azokat, akik számadásra vannak kötelezve. Utóvégre nem lehet a Tébe. az ország ura. Utóvégre az üzemek, amikor megindulnak, mindig állami törvények alapján és az állam által adott engedélyek szerint indulnak meg és tartják fenn üzemeiket. Kérdezem én: csak éppen a bankok gazdálkodhatnak teljesen szabadon? Azok a bankok üzemüknek, munkájuknak végzésére nem kapnak szabadalmat az államtól? Hiszen azok az államtól kapnak engedélyokiratot, amelyben körvonalazva van, hogy mit tehetnek! A bankok mindig arra alakulnak, hogy a pénzforgalmat fogják elintézni, tehát betéteket fog-. nak elfogadni és hiteleket fognak folyósítani. Tessék megnézni, hogyan alakult át a banktevékenység. Eszük ágában sincs a pénzforgalmat lebonyolítani; a bankok áruforgalmat akarnak lebonyolítani és ha én hitelt kérek, akkor a bank ajánl nekem áruhitelt, annyira brutális formában, hogy amikor nekem útépítéshez, épületemeléshez hitelre van szükségem, nem a hitelösszegeket ajánlja nekem a bank, hanem az utat ajánlja, mondván, hogy majd megcsinálom, — meg a házat ajánlja, mondván, hogy majd felépítem. Ez az uzsorakamatnak egyik formája. Mert a közvetlenül pénz formájában kiadott hitelnél beszélni kell róla, hogy azt 8%-ra, vagy 9%-ra adják, de ha én házakat és lakásokat kapok, nem tudom felfedezni az első látásra, hogy 43% a haszon ezen a vállalkozáson. A bankot kötelezni kell arra, hogy azt a tevékenységet folytassa, amelyre engedélye van. Tűrhetetlen, hogy egy bank egymaga 43 iparvállalat gazdája, amivel monopóliumot teremt. A kartell csak azért született, mert nem voltak elegendő számban az egyénileg erősek. Aki egyénileg erős, az nem szorul a kartellre. Egy Botschildnak nem kell kartell! A kartell nem egyéb, mint féligerős emberek szövetkezése, hogy egy erős egyéniség származzék. Az az erős egyéniség azután uralja a gazdasági életet. Voltam bátor megemlékezni arról, hogy rendkívül irritálja az egész kérdés megbírálását és a közvéleményben való kialakulását az a körülmény, hogy éppen a törvényhozók igen sok iparvállalatban és iparvállalat között létesült kartellben helyet foglalnak, mégpedig nem mindig Önzetlen alapon, hanem azoknak az iparvállalatoknak és kartelleknek nem egyszer ügyészei, nem egyszer igazgatósági tagjai, vagyis olyan összefüggésben vannak a kariellel, amely megfosztja őket a szabad cselekvéstől. A gazdasági élettel bárminő összefüggésben álló egyén a köz javára szolgáló törvényhozói tevékenységét nem fejtheti ki szabadon, úgyhogy az én megítélésem szerint szükséges az összeférhetienségi törvény végrehajtása és amennyiben hiányos, annak oiy értelemben való kiegészítése, hogy ez a közgazdasági tevékenység, amely hasznos a magánembernek, amely hasznos a vállalatnak, átalakuljon a közérdek szolgálatává. Mert meggyőződésem szerint igenis, a közérdek szolgálatában va- I gyünk valamennyien jelen és amikor gondol- I kódunk, amikor tanulunk, amikor dolgozunk, '• ülése 1931 február 19-én s csütörtökön. hogy a közérdek javára hozzunk törvényeket és rendezkedjünk be, akkor nagy mértékben irritál bennünket ez a körülmény. Egyébként is a takarékosság jegyében vagyunk az egész vonalon és némely helyen — meg kell állapítani — ez a takarékosság éppen a legkisebb emberek ellen érvényesül. Maga a Képviselőház a maga 245 képviselőjével a mai szegény Magyarországon az én megítélésem szerint pazarlás és nem is látok igazságot ebben a beosztásban. Ha méltóztatnak elgondolni, hogy olyan kerületeink vannak, ahonnan 600 választó küld be ide egy képviselőt, és van olyan kerületünk, ahonnan 25.000 választó küld be egy képviselőt, akkor látni fogják, hogy ez nem igazságos beosztás. Amikor a budapesti viszonylatot vagyok bátor itt felemlíteni, felhívom a figyelmet arra, hogy Budapestnek van kétségtelenül a legintelligensebb választóközönsége az országban. A törvényhatósági városok mellette hasonlóknak mondhatók. Budapesten 12—13 ezer választóra jut egy képviselő! Méltóztassék ezt országos átlagba átfordítani, s akkor ebből a műveletből az kerül ki, hogy ennek a Képviselőháznak létszáma legfeljebb 150 képviselőt jelentene. Tessék kiszámítani, mit jelent az, ha 245 képviselő helyett 150 képviselő van! Ez komoly dolog és komoly takarékossági szempont. Nem is képzelem, hogy ebben a tekintetben a kormány egyáltalában nem gondolkodik^ mert szerintem egészen igazságtalan és helytelen berendezkedés az, hogy^ az egyik oldalon 600 választó küld be egy képviselőt, a másik oldalon pedig az ország: legintelligensebb választóközönségéből 13 000 választó kell ahhoz, hogy egy képviselőt beküldhessen. Budapesten is sok a képviselő, meggyőződésem szerint még ezt az átlagos számarányt is fel lehetne emelni akár 15 000-re, s .akkor kikerülne egy olyan összetétel, amely az én megítélésem szerint megfelelne Magyarország mai viszonyainak. Ezen változtatni mindig lehet; reméljük, hogy módunkban lesz még a mi életünkben változtatni ezen a helyzeten, de most^ átmenetileg is az én megítélésem szerint történnie kell valaminek ebben a kérdésben. A hitellel kapcsolatban visszatérek még egy kérdésre, hiszen a hitelkérdést a legfontosabb témának tartam. A hitelkérdéssel kapcsolatban rendszerint nemcsak a közületek, hanem a magánhitelezők is megakadnak azon, hogy a maguk gazdaságának vitelére nem tudnak fedezetet találni. Nem egy eset van példakép az országban, hogy párszáz pengőn múlik eerv-egy ember tönkremenetele, azt teljesen kéntelen a maga megmentésére hitelhez jutni. A hitel kielégítése tekintetében a múltban a székesfőváros is telje a en ki volt szolgáltatva a magángazdasági életnek, illetőleg a b ankkartellnek. A székesfőváros sem tudott végrehajtani «em>mit a bankkartell hozzájárulása nélkül. Előzetesen le kellett tárgyalni mindent, különben kár volt minden tervezgetés. Sok időbe, a keresztény irányzat tíz esztendei munkájába került, hogy a székesfővárosnak van Községi Takarékpénztára- amelynek igen veszedelmes ellenfelekkel kellett megküzdenie, mert hiszen a Tébe. és a Téhé.-vel kapcsolatos fívosz. és egyebek erős eUenáramlatot indítottak meg egv ilyen feilnHéssel szemben. Mégis a kormány bölcs belátása a fővárost ab'Ha a helyzetbe hozta, hoerv van saját takarékpénztára. Amíg ez nem volt meg. megtörtént, hogy például a vízműveknél a fölös bevételeket a szabályzat szerint ibe kellett szolgáltató a bankba és a vízművek ezért kapott 4'5—5%-os
