Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-468

362 Az országgyűlés képviselőházának 468 tonaság, nép, amely az életbiztonság fejében szavaz, helyesel, nem türelmetlenkedik és csak egyetlenegyet kér: hogy a kartellek és az agrárfeudalizmus egyaránt hagyják meg neki a mindennapi betevő falatot, az utalványozást, a dugsegélyt, az árva pénztárt, a rokkantellátási províziót, kinek-kinek egyéni becsülete és ügyköre szerint. E között a három tényező között lavíroz a kormány. Be kell ismernünk, hogy a másodikra, az agráríeudalizmusra rossz napok járnak. A legsilányabb mezőgazdasági munkabér, a legszebben odaprezentált boletta, a legkülönbözőbb adókedvezmények, tyúk- és tenyészállatkölcsönök sem segítenek a nemzetközi agrárválságon. Az agrárfeudalizmus megriadt, félti gazdasági hatalmát, ezzel együtt politikai hatalmát is. Egyszerre ráeszmélt arra, hogy egy igen hatalmas és veszedelmes versenytársa van, hogy gazdasági exisztenciáját az ipari kartellek fenyegetik és védelmet kér — nem a kartellek ellen, hanem az ipari kartellek ellen. A kormány ezzel a kívánsággal igen súlyos helyzetbe került, mert viszont a másik oldalon a kartellek tiltakoznak mindenféle közbelépés ellen. A kartellek, a szabadverseny sírásói most azután a szabadverseny álláspontján vannak. Azt akarják, engedjék meg nekik a versenytársakat a szabadverseny minden eszközével kiüldözni a világból, hogy azután egyedül maradhassanak. A harmadik réteg, a hatalmi forrás, a köztisztviselői réteg is nyugtalan, az agrárfeudalizmus ellene intéz támadásokat. A gazdasági válságban ennek^ a hároim tényezőnek harmóniája megbomlott és a lavírozás művészei most azután belátják, hogy ez a dolog így tovább nem mehet. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kéthly Anna: Kérdezik, tanakodnak és tanácskoznak, hogy miï tegyenek, kinek a keblére boruljon a kormányzat abban a szerelmi ötszögben, ahol a kegyekért versenyző között középen áll a kormány és körülötte — minden személy jó szimbólum gyanánt — Mándy Sámuel, Fenyő Miksa, Weisz Fülöp és Viczián István. . Kezdődik a mérlegelés. A köztisztviselők leszerelése a legkönnyebb, nem bántják a fizetését, sem a közalkalmazottakét, sem a parlamentét és a tábor le van szerelve. Az agráriusok, akiknek baráti szálai ide-oda elérnek, gazdasági hatalmukat nagyrészt elvesztették, de akié a föld, azé az ország és ennél az elvnél fogva félő, hogy a legközelebbi választásoknál még bajokat okozhatnak. Le kell tehát őket szerelni egy kartellellenes törvénnyel. A törvény igazi tartalmát azonban a Gfyosz., a kartellek látható felépítménye, építette meg, a kartellügyeszek nézték át és azért az a javaslat, amely most ,a Ház előtt fekszik mint hivatalos javaslat, nem egyéb, mint a Gyosz. által aprobált hivatalos gyáripari kartelitörvény, és a lemondás és a támadások, amelyek arról a sarokról jönnek, nem egyéb, mint ennek a jól megrendezett színjátéknak egyik gondosan megcsinált jelenete. (Friedrich István: Van valami benne, az biztos!) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) T. Képviselőház! Egy kis disszonanciát ho•zott a bizottság a javaslatba akkor, amikor elfogadta azt a bizonyos szakaszt, mely felbontja, megbontja az egységet. Ez az árdrágító törvény kofa-paragrafusának mintájára készült el, tehát ez lesz az a. szakasz, amely egyedül ülése 1931 február 19-én, csütörtökön. fog alkalmazásra kerülni'. (Friedrich István: A 17-es? Az egy olyan kedves dolog! — Györki Imre: Azt fogják végrehajtani! — Friedrich István: Akik összebeszélnek, azokat becsukják! Ez olyan kedves! — Farkas István: A kartell nem beszél össze, az csak diktál, a kisparasztok a vidéki piacon összebeszélnek s azokat lecsukják! — Erődi-Harrach Tihamér: A paraszt rendszerint el akar adni, az nem igen vesz! — Friedrich István: Az olyan lesz, mint a botbüntetés; egyik sem kapta meg! — Erődi-Harrcah Tihamér: Hála Istennek ! —Györki Imre: Akkor minek hozták! — Erődi-Harrach Tihamér: Már aki hozta!) Ez a szakasz lesz az egyedüli, amelyet alkalmaznak, mert ez a szakasz az, amellyel az elkeseredett agrárjuhász nagyot ütött botjával a gabonaszenzál fejére. Ez a szakasz a szocialista jogászok szerint, akikkel mi a törvényjavaslatot áttanulmányoztuk, áttöri ,a büntethetetlenség jogelvét és csinál az egész törvény lex imperfecta voltából egyetlen helyen lex plusquamperfectát, de .természetesen — azt mondja, aki ezt a javaslatot átnézi — kell, hogy ebben a nagy egymásraborultsághan valaki áldozatul is maradjon .a porondon. Ilyen áldozat lesz a 17. § jóvoltából a falusi kis gabnászsidó, de — és szerintünk ez sokkal fontosabb — ilyen áldozat lesz az egész javaslat jóvoltából az egész magyar fogyasztás, a kartellvállalatok alkalmazottai' és munkásai; igaz viszont, hogy ezekkel nem kell sokat törődni, mert ezek nem kormánypárti szavazók. T. Képviselőház! A kormány javaslata, amint már elmondottuk valamennyien ezekből a padokból, a formai fogyasztóvédelem álarcában lényegében tulajdonképpen nem egyéb, mint a kartellek alátámasztása, nem a kartellek létében, hanem a kartellek kinövéseiben. Azokat a kartellrendészeti célokat, amelyeket ebben a pillanatban miszerintünk, szociáldemokrata képviselők szerint szolgálni kellene, egyedül akkor lehetne elérni, ha, — amire egyáltalában nem látunk semmiféle reményt — a mi javaslatunkat tenné magáévá a parlament. Ez a javaslat indokolásával együtt a képviselők előtt fekszik, és azt hisszük, hogy valóban tisztázza azt, hogy kik azok, akik a kartelleket vissza akarják vezetni gazdasági hivatásukhoz, s ezzel szemben kik azok, akik a közérdeket az igazgatósági tagság alá rendelik. T. Ház! A kormány javaslatának bizonytalansága végigvonul és átvonul a javaslat minden egyes rendelkezésén. Már komolytalan maga a definíció is, mert ez a definíció csak árura szól,^ de nem szól a bank, a biztosítási és a szállítmányozási kartellre. Ezeket a javaslat éppúgy nem hagyja a kartellek sorában, mint azokat a kartelleket, amelyek a munkabéreket és a munkafeltételeket egyoldalú munkaadói határozattal maximállak. Ez a hiányosság azt jelenti, hogy a kartelleknek egy egészen jelentős csoportja teljesen kikerül a törvény hatálya alól, sőt, a kormányzat nem is hajlandó arra, hogyha már szociálpolitikai törvényalkotásra, szociálpolitikai törvényhozásra nincsen hatalma, legalább a kartellkérdés körül ebben a javaslatban igyekezzék a munkabérre vonatkozó munkaadói uzsorának a megfékezésére. Mennyivel exaktabb ebben a tekintetben a mi javaslatunk, amely azt javasolja, hogy «az olyan megállapodás, határozat, amely a javak termelését, forgalombahozatalát, vagy áralakulását, kamat- és hitelviszonyokat, munkásoknak vagy alkalmazottaknak fizetendő béreket, ezek egyéb munkaviszonyait vagy más, a gazdasági versenyt korlátozó vagy szabályozó té-