Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-468

Az országgyűlés képviselőházának 468. közül egyiket sem választjuk a magunk számára, ellenkezőleg, ha van valamilyen ok, ami engem is ezen a működési területemtől látszólag igen távoleső területen felszólalásra késztet éppen az, hogy valamennyien, ennek a pártnak minden tagja vállalni akarjuk a felelősségből a reánk eső részt azért az álláspontért, amelyet én is bátor leszek itt kifejteni, természetesen jogászainkkal t és közgazdászainkkal való előzetes megbeszélés alapján. Minden gazdaságig alakulat, sőt továbbmenőleg minden, a való életben meglevő és elképzelhető intézmény kétféleképpen képzelhető és értékelhető. Az egyik értékelés az alakulat struktúrájának légüres térben^ való megítélése, ha szabad a konjunktúrakutatás nomenklatúráját kisajátítanom, időleges behatásoktól való mentesítettségének szól, a^másik értékelés azonban a való életé, a realitásé, a mai napé, az igazi összefüggésekké. Ez a kétféle értékelés kongruens is lehet, de divergálhat is. A mai kartelleknél ennek a két nézőpontnak divergenciája szembeszökő. Ha elvileg nézzük a kérdést, — és nekünk elsősorban elvileg kell ezt a kérdést néznünk — akkor a kartell semmi más, mint a termelés, a fogyasztás, vagy a forgalom valamely ágában monopol helyzetre való törekvés, és a kartell megítélése szempontjából teljesen mellékes, hogy ez a monopólium a közös árubeszerzésre, vagy a közös árkialakításra irányul-e. Nem akarom most felsorolni, — az előttem szólottak is megtették és az utánam következők is meg fogják tenni — hogy milyen X jellegű és célú kartellek lehetségesek. Egy az, ami a kartellek divergáló fajtáját azonossá teszi és ez az egység a monopolhelyzetre való törekvés. A monopólium és a szabadverseny egymással ellentétes fogalmak, éppen ezért egészen nyilvánvaló, hogy a kartell legbensőbb lényében a szabadversennyel szemben való hadüzenet, amely a verseny helyébe egy új gazdasági formát állít. Nekünk, . szocialistáknak, tehát elsősorban azt kell tisztáznunk, hogy miképpen viszonylunk a szabadversenyhez. Ha helyeseljük, akkor a kartellek ellen kell állástfoglalnunk, ha érdekeinkkel ellentétesnek tartjuk, akkor a vele diametrikusan szemben álló kartellképződés elvi álláspontjára kell helyezkednünk. Nekünk tehát először azt kell tisztáznunk, hogy a mi szemünkben mi a szabadverseny. Itt meg kell mondanunk azt, hogy a szabadverseny a mi számunkra nem általában az erők harcát, hanem pusztán a kapitalista erők szabad játékát jelentette. Míg a hűbériségből felszabadult bérmunkásra ráillett az az emlékezetemből idézett marxi megállapítás: «Frei, aber in einem Dor>pelsiunrdes Wortes: frei von Sklaventum,

r aber frei auch von jedweder Macht». Itt ennél az idézetnél kell egy szót beleszőnöm a munka szabadságáról. A munka szabadsága annyit jelent a munkás felé, hogy valóban szabad a rabszolgaságtól, de szabad mindenféle olyan hatalomtól, amely a rabszolgaság utáni állapotot az ő számára elviselhetővé tenné. A szabadverseny gazdasági alapja milyen társadalmi rendet eredményezett? A szabadverseny hozta a nacionalizmus kialakulását, a piacokért folytatott lihegő versenyt, a szabadverseny árnyékában bújt meg a militarizmus és diplomácia, a szabadverseny vezetett a nagyvárosok nyomornegyedéig és a belgrádi ultimátumig. Ha pedig ismét a szabadverseny gazdasági szisztémájára vetjük szemünket, akkor azt látülése 1931 február 19-én, csütörtökön. 359 juk, hogy a szabadverseny a krízishullámok folytonos megismétlődését, az emberi sorsok iránt érzett merőt'elplőtlen«égpt jelenti. M'ndez természetesen páratlan munkáskizsákmányolással jár együtt, mi sem természetesebb tehát, mint hogy mi valamennyien reménykedve fordultunk egy olyan gazdasági rend felé, amely ennek a gyalázatos anarchiának véget vet. Ilyen új gazdasági rendnek tudtuk — ismét hangsúlyozom: csak elvileg — a kartellképződést, a kartelleket. A kartellekben jelentkező nemzeti, vagy nemzetközi összefogás jelenthetné a végét a piacéhséget takaró nacionalizmusnak és utat engedhetne egy emberi, mert az emberiességet a maga horizontjába illesztő testvériességnek. A kartellek célkitűzései között szerepelt a fogyasztás rajonirozása. Ez megint egyértelmű lehetne a tomboló fegyverkezési őrület megszűnésével. A szükségletek egyenletes kielégítése, a^ népesség magasabb standardját, a fogyasztás egyöntetűségét és ezzel együtt az emberi sorsok iránti felelősséget jelenthette volna. De még ezenfelül — és ez az, amiből mi, szocialisták, legkevésbbé akarunk titkot csinálni — mi szocialisták, akik a magángazdálkodáson és a profiton alapuló osztály társadalmat a pusztulás útján látjuk és tudjuk, hogy a r szocialista termelés és társadalom rendje néhány nemzedék alatt diadalra jut és átformálja a világ képét, (Ügy van! a szélsőbaloldalon'.) mi tudjuk azt is, hogy a monopólium sokkal könnyebben vehető a közület kezébe, mint a versenyvállalkozás kusza szövevénye. A kartellálás elvégzi a tisztogató munkát és az átvétel időpontjára megfelelő helyzetet teremt. A kartell belevisz az államkapitalizmusba, felvisz a szocializmus felé vezető legközelebbi lépcsőfokra, megteremti ennek előfeltételeit, a kartell tehát ezek szerint elvileg kívánatos, jó és a haladás útjában fekvő alakulat. Újból hangsúlyoznom kell, hogy ez volna az elvi, a valóságtól elvonatkoztatott, az időszaki behatások kikapcsolásával létrejött álláspont. De ha megnézzük a másik oldalát, a gyakorlatot, akkor ennek ellenkezőjét látjuk. Látjuk azt, hogy a kartellek sem létrejöttük mikéntjében, sem fennállásuk módozataiban, sem célkitűzéseikben távolról sem jelentik azt, amit a légüres tér elmélete elgondol. A kartellek nem azért születtek és nem azért vannak, hogy az emberiség internacionalizálódását szolgálják, éppen ellenkezőleg, — és talán a legjobb bizonyíték erre a világháború alatti események sorozata — a nemzetközi kartellek nemzeti részei a maguk hazájában felelőtlen politikusok és zsurnaliszták segítségével a legféktelenebb. háborús Scharfmaoherei-t csinálták azért, hogy minél nagyobb háborús megrendeléseket kaphassanak, de ugyanakkor a semleges külföldön — és azt kell hinnünk és feltételeznünk, hogy a semleges külföld éppen ebből a célból maradt semleges — a semleges külföldön lévő központjaiban egyszerűen felosztották a nyereséget. Megdöbbentő adatok vannak erre a nemzetközi irodalomban. En csak Otto Lehmann Kussbüldt könyvére akarom figyelmeztetni a Házat, amelyben «Die blutige Internationale der Rüstungsindustrie» címmel megírja és felsorakoztatja az adatok tömegét a nemzetközi és a nemzeti kartellek profitelosztásáról és munkájáról. Igen, a kartell nem azért született, ami tulajdonképpen a célja és létezésének igazolása volna — hogy az emberiség internacionalizálódását szolgálja. A kartelleknek kisebb 53*