Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-468

360 Az országgyűlés képviselőházának 468. ülése 1931 február 19-én, csütörtökön. gondjuk is nagyobb volt, semhogy a népesség egyenletes ellátásával törődjenek. A legnagyobb hidegvérrel kreálnak éhínséget és sülylyesztenek el ugyanakkor kávét és gabonát, gyújtanak fel gummiültetvényeket, amikor ezzel ezrek és tízezrek maradnak kenyér nélkül. Az állandó és egyenletes foglalkoztatottság elmélete helyett az állandó munkanélküliség gyakorlata mutatkozik; a racionalizálási törekvéseknek ez az egyetlen és komoly eredménye. Az embersorsokért való felelősség teoretikussága r 'helyett a valóság a legbrutálisabb felelőtlenség állapota. A kartellek állati sorba süllyesztették a munkásságot. A munkás ma már csak^ egyetlen hatalmas munkáltatóval áll szemben és ez a szöges korbácsával úgy és, akkor vá«: végig rajta, amikor akar. Hiszen ha a munkás otthagyja munkahelyét, akkor neki mehet az éhhaláinak. Otthagyhatja, megvan rá a munkaszaibadsága, megvan rá a joga, hiszen 1848 óta Magyarországon is megvan a szabad költözködés joga minden egyes polgár számára, de ha kimenekül a korbács alól, akkor nekimegy az éhhaláinak, mert a kartell keze nagyon messze elér. Itt is egy idézetet kell hoznom a i Képviselőház elé, egy szocialista írónőnek nemrég megjelent nagy munkájából, aki azt mondja (olvassa): «A kapitalista gazdálkodás gonoszsága nemcsak abban rejlik, hogy a munkás jövedelme lassabban növekszik, mint a kapitalistáé, hogy a munkás vásárló ereje mindig jobban és jobban termelő ereje mögött marad, hanem abban is, hogy a munkásság egyre növekvő százaléka egyáltalán nem jut alkalmaztatáshoz és a kapitalizmus életfeltételeiben támadja meg őt». Igen t. Képviselőház! Ezek a modern kartellek megteremtették a modern Tajgetoszt, de erről a Tajgetoszról ma már nem a csecsemőket hajigálják le, hanem a negyven esztendő körüli munkást, aki életének derekára jutva, munkaerejétől teljesen kipréselve, vagy feketére festi őszülő haját, hogy ezzel visszalopja magát a kenyér mellé, vagy pedig lezüllik a végleges, a kilátástalan, a reménytelen munkátlanság nyomorúságába. Azt mondottam, hogy a kartellek keze messze elér. Nagyon messze elér, annyira, hogy ma már világszerte kormányokat alakít és a kartellek diktálják az államok politikáját. Három internacionáléval rémítgették eddig az embereket: a szabadkőművesekkel, a jezsuitákkal és a munkásság internacionálé jávai, csak a negyedik internacionáléról, az arany internacionálé járói, a kartellek és trösztök, a profit internacionáléjáról nem beszél senki. Pedig ez az internacionálé olyan hatalmas, hogy megbízottaik nemzeti és nemzetközi politikai tekintetben egyforma súllyal tudnak fellépni. Ez a negyedik internacionálé teremt és buktat délamerikai kormányokat, ez vitte Liberia rabszolgatartásának ügyét, a libériai ültetvényesek, a Firestone kartell érdekében a Népszövetség elé; nem a megindult nemes szíve, hanem a kartell érintett profitjának megmentése érdekében vitte a rabszolgák ügyét a Népszövetség elé. De ez az internacionálé magyar vonatkozásban is már igen sokat produkált; miniszteri tárcát szerzett egy elektromos tröszt emberének, államtitkárrá neveztette ki azt. aki a magánalkalmazotti nyugdíjak megcsonkításában tevékenyen közreműködött. Elnök: Képviselőtársamat figyelmeztetnem kell, hogy méltóztassék tartózkodni ilyen természetű kijelentésektől, amelyek rejtett gyanúsításokat foglalnak magukban. (Farkas István: Nem is rejtett gyanúsítás! Elég világos! — Kallók Lajos: Köztudott dolog. — Zaj.) Az elnöki rendreutasítással szembeszállni .nem szabad. Tessék tehát csendben maradni. (Farkas István: Bizony itt ülnek a trösztök és a kartellek emberei a Házban is. — Rothenstein Mór: Talán jó volna behívni egy minisztert.) Tessék csendben maradni. Erre nekem a házszabályok semmiféle jogot nem adnak. A házszabályok tartalmaznak idevonatkozó intézkedést. Ha ezen az alapon a képviselő urak indítványt fognak tenni, kétségtelenül kötelességémnek fogom tartani, hogy a házszabályok szerint intézkedjem. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Indítványozzuk!) A házszabályok megfelelő szakasza alapján házszabályszerűen kérem az indítványt előterjeszteni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meg fogjuk tenni. — Rothenstein Mór: A minisztereknek amúgy is kötelességük itt lenni.) Rothenstein Mór képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Farkas István: Mondjanak le a iminíszterek! Az legalább hasznos lesz!) Kéthly Anní«: Az tagadhatatlan. — nem mi vagyunk az elsők, aki ezzel a Ház elé jövünk, ennek nemzetközi irodalma is van — hogy a nemzetközi kartellek nemzeti ágainak bőséges befolyása van az egyes országok törvényhozására, (Farkas István: Lásd a gyufatrösztöt.) közigazgatására, sőt hellyel-közzel még a bíráskodására is. A törvényhozás és^ a közigazgatás függőségét kiki maga is megállapíthatja, cikkor, ha végigböngészi a Compasst. Az mindegy azután, hogy valaki azért lett-e törvényhozó, mert a kartell a kormánynál mint követét akkreditálta, vagy pedig a kormányzat prezentálja az embereket, hogy tessék,^ itt vannak raktáron, mind egyforma önfeláldozással kész képviselni ezeket az érdekeket. Mindegy, hogy a közigazgatás yezető bürokratái a maguk ügykörében szereznek-e olyan érdemeket, hogy nélkülözhetetlenekké válnak a kartellek számára, vagy pedig a kartellek egyszerűen megsejtik bennük a providenciális r államférfiút. Felhívhatom forrásmunka gyanánt a szociáldemokratapárt kartelitörvénytervezetének indodokolá^át is. amelyet gondosan agyonhallgatnak a kartellek mindenrangú patrónusai. Ez az indokolás megmondja és végig felsorolja azt, hogy valahány gazdasági és szociális törvény az utóbbi időben született, az mind magán viselte a kartellek érdekvédelmének markáns nyomait. Valahány gazdasági és szociális törvény az utóbbi időben megszületett, mindegyiknek valami köze volt a Jkartellekhez, a nasrykapitalizmushoz. Idézhetjük a gyufatrösztöt, 1926 : XXX. te, az 1928 : XL. tc.-et, a kereseti adópótlékolásnak legfrissebb törvényét stb., amelyek mind ezeket az állításokat igazolják. T. Ház! Csak mellesleg akarok beszélni arról a kérdésről, amely a Házban a kartellek elleni állásfoglalásnak egyik főpontja és azt kell mondanom, hogy sajnálatos egyöntetűséggel főpontja: az ár kérdésről. Nem akarjuk az árkérdés jelentőségét lebecsülni, csak az ellen tiltakozunk, hogy amikor a kartellekrol van szó, akor egyedül és kizárólag az árkérdés legyen az a pont, amely körül a kartellek elleni támadás, vagy a kartellek védelme forog. Megszoktuk már, hogy egyes temperamentumos antikartelliták számadatait önkéntes rektifikáció szokta követni. Mi tehát nem azoknak számadatai alapján, hanem a kezünkben levő materia alapján állapítjuk meg, hogy a fogyasztóképesség csökkenésének, a népesség elnyomó-