Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-468
358 Az országgyűlés képviselőházának 4.68 nek egy tisztviselő szabná meg azt az irányt, amelyet követnie kell. (Sándor Pál: Na, már előfordult!) Helyesen mondotta Lloyd George, hogy a miniszter a tisztviselők munkáján építi fel a maga tevékenységét, de neki kell állást foglalnia, neki kell irányt szabnia, amelyen haladni kell. Ezen az alapon rendkívül sajnálom, hogy Gaal Gaston t. képviselőtársamat — hiszen engem oly nagy megbecsülés és oly sok tisztelet fűz hozzá — ettől a gondolkodásmódjától eltéríteni nem tudom, és nem tudom eltéríteni attól sem, ihogy ezen a kérdésen át folyton, ha nem is határozottan, de alapjában véve, amikor a bürokráciát támadja, mindig az egész köztisztviselői kar ellen is állást foglal. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a haloldalon.) A bürokrácia ellen vagyok én is, aki .harcolok és állást foglalok a bürokrácia ellen az egész vonalon s azt nagy veszedelemnek tartom. Nagyon sokan tudnának a képviselők is hivatkozni erre, hiszen csak a legutóbbi idődben például Erdélyi Aladár volt nálam és látta, hogy intézkedem ilyen ügyekben. Olyan utat fogok követni ebben a kérdésben is, amely megfelel ennek a felfogásomnak és nem vagyok hajlandó a bürokrácia kinövéseinek engedni. De vigyázzunk azért, mert ha hibák vannak, azért sohasem szabad egy társadalmi osztályt odaállítani és kritika tárgyává tenni. (Igaz! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Hiszem, hogy nem is ez volt igen t. képviselőtársam szándéka, azonban nem jó szolgálatot tesz azzal, ha ilyen alapon tárgyalja ezeket a kérdéseket. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A másik kérdés, amire ki akarok térni, a következő. A képviselő úr foglalkozott a kartellkérdéssel és ezzel kapcsolatban olyan kijelentéseket _ tett, amelyek szokatlanok és megvallom, legjobban az ő részéről lepnek meg. Mert lehet valaki a legnagyobb ellensége a kartellnek, s ha ez a meggyőződése, hirdesse, sőt ezt a^ harcot nemcsak hirdesse, hanem tényleg valósítsa is meg. Lehet valaki a kartellek legmesszebbmenő barátja is. Én nem csatlakozom sem az egyikhez, sem a másukhoz, mert a középúton van a helyes irány. Ha a kartell a mai gazdasági életnek szükségszerű organizációs szerve, ha azt, mint Gaal Gaston is elismeri, eltörölni nem lehet, egy kötelességünk van, — és ezért nyiltan fogom vállalni ezért a törvényjavaslatért is a felelősséget — hogy a kartell működését oda szorítsuk, ahol a gazdasági élet józan és okos követelményeivel össze tudjuk azt egyeztetni. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen) De nem lehetséges azután úgy megtámadni egy gazdasági, egy termelési ágat, amely a gazdasági élet produktivitásának jelentékeny részét látja el, hogy «Sofort Jóska», «Rózsa Sándor», meg hasonló kitételeket használjunk. Én csak úgy tudom ezt megmagyarázni, hogy az igen t. képviselőtársamat elragadta a szenvedélye és a szónoki hév is. Meg vagyok győződve róla, hogy ő is bánja ezt. De nekem kötelességem ez ellen tiltakozni és nem jól töltenem be ezt a hivatásomat, ha a leghatározottabban és legélesebben nem tiltakoznám egy gazdasági ágaknak ilyen súlyos megtámadása ellen. (Helyeslés a közéven.) A vámpolitikában a kartelleket illetőleg mindig megvoltak a gazdasági életben az ellentétek; mindegyik vallja a maga elveit és mindegyiknek kötelessége arra törekedni, hogy a kérdést lígy oldjuk meg, amint a nemzet érdekei azt megkívánják. De egyre figyelmeztetem az igen t. képviselőtársamat: nincs veszedelmesebb út, mint hogyha társadalmi rétegek és gazdasági ágak egymással szemben mint eszközt a gyűr ülése 1931 február 19-én, csütörtökön. löletet használják. Ezen a téren nincs megállás, a gyűlölethirdetés nem marad határok közé szorítva, ez átcsap az egyik vonalról a másikra és, sajnos, azt vettük észre, hogy a gyűlölet hirdetése — végignézve a történelmen — a végén mindig a földbirtok ellen csapott le. Ezért rendkívül sajnálom, hogy igen t. képviselőtársam ezt a hangnemet használta. Hogy ő a kartellekkel szemben a legélesebb harc álláspontján van, ezt megértem, ő dönti el ezt saját lelkiismerete és meggyőződése szerint, én azonban, aki ismerem és aki azt is tudom, hogy nem szeret olcsó népszerűségre szert tenni, nem kíván olcsó tapsokat, nagyon kérem a higgadtságra, mert, mint Wolff Károly mondotta, a gazdasági élet r kérdéseinek megítéléséhez higgadtság kell annál, aki vezetőszerepre vágyik. Ezt a higgadtságot tartsa és őrizze meg, mert ha nem fogja megőrizni, nagyon könnyen meg fog történni, hogy akik ma tapsolnak neki, azok fogják őt a legkönnyebben cserbenhagyni. Csak ezeket kívántam Gaal Gaston beszédére megjegyezni. A kartellkérdésben álláspontomat majd a vita végén fogom kifejteni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kéthly Anna! (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. —- A képviselők közül többen elhagyják helyeiket. — Peidl Gyula: Mi az? Vége az ülésnek?!) Elnök: Csendet kérek! Képviselő urak, foglalják el helyeiket. Tegyék lehetővé, hogy a szónok beszédét elkezdhesse. (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. (Egy hang a jobboldalon: Csendben vagyunk!) Kéthly Anna: T. Képviselőház! Azokban a körökben, amelyekben a kartellproblémának törvényhozási problémává való érése érdeklődést kelt, ez az érdeklődés nem a kormány kartellj a vaslata felé fordul. Erről a hivatalos javaslatról mindenki pontosan tudja, hogy nem jelent egyebet, — hiszen nem is teéloz mást — mint azt. hogy a kartellek tűrt formáját legálissá emelje. Ez a törekvés, a tűrt formának legálissá való emelése, bizonyos körülmények közt igen helyes volna, méernedig mindazokban az esetekben, amikor kartellfejlesztő javaslattal akarunk a törvényhozás elé járulni, de nem akkor, mikor ez az álarcos törvényjavaslat azzal a pretenzióval lép fel, hogy a kartellek garázdálkodását akarna megfékezni. Mondom, nem ez a javaslat kelt érdeklődést és feltűnést, hanem a szociáldemokratapárt állásfoglalása a kartellek ügyében. És ez két okból történik. Az egyik ok az, hogy akármennyire küldi is felelős miniszterelnökünk az osztrák politikai élet felelőtlen bajkeverőinek az üdvözlő sürgönyöket, mindenki tudja, hogy ez a reakciós farsang már véére felé jár és a mi véleményünk ezekben a kérdésekben^ a nem túl távoli jövő hatalmi tényezőiének véleményét jelenti. A másik ok- amiért ide fordul az érdeklődés, az, hogy a gazdasági körök bizonyos kárörömmel figyelik, hogyan fosna a mi pártunk mesroldani a számára megoldandó igen nagy kérdést, azt a kéTdést tudniillik, hogy a szocialista elvi álláspont és a folgy asztótömegek védelmének kettős és kétféle feladata kancsán hogyan fogunk olyan álláspontpt kialakítani, amely egyik oldal felé sem süti ránk az inkonzekvencia vádját, amely vád a mi számunkra, akik a parlamentarizmus elvét nemcsak bicskával tartjuk megsérthetőnek, igen súlyos vád volna. Ilyen dilemmában a parlamenti gyakorlat a bölcs hallgatást, a folyosóra való menekülést, vagy a rothadt kompromisszumot ajánlja. Mi ezek
