Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-468

354: Az országgyűlés képviselőházának 468. ülése 1931 február 19-én, csütörtökön. mészetes menete okoznak, hanem amelyet mesterségesen okoznak, kell leszállítani és a gazda teljesen kibékül azzal, megnyugszik akkor, ha az ő mezőgazdasági terményei a mai áron stabilizálódnak is, de ugyanakkor az ipari árak is leszállanak arra a mértékre, amelyen békében voltak. Nekünk, mint fővárosi képviselőknek, akik elsősorban a fogyasztók érdekeit vagyunk hivatva képviselni, oda kell törekednünk, hogy a megélhetési árak ne emelkedjenek és ezzel szemben oda kel] törekednünk, hogy az ipari árak is cs.ökkenjenek, mert ha az ipari anyagárak csökkentetnek, akkor ,az ipar megindítása is lehetségessé válik. Mi egyébként meglehetősen éles háborúban vagyunk a kartellekkel, amit igazol a kartelleknek a vitairata., amely megállapítja, hogy a gyáripar elleni támadásoknak kik a tényezői. Itt közbevetőleg megjegyzem, hogy amikor mi a Gyosz.-t támadjuk, akkor nem a gyáripart támadjuk. (Ügy von! Ügy van! — Helyeslés.) Analógiaképpen mondom, hogy amikor mi a szociáldemokráciát támadjuk, akkor nem a munkásságot támadjuk, (ügy van! Ügy van!) Mi éles különbséget tudunk tenni a munkásság és a szociáldemokrácia között és ugyanezt az éles megkülönböztetést tesszük a gyáripar é» a Gyosz. között. A gyáripart sohasem támadjuk, szó sincs róla, ellenben a Gyosz. visszaéléseit igenis támadni szoktuk. Azt mondja itt^ Fenyő Miksa úr, hogy a gyáripar r elleni tára adásoknak tényezői, a mezőgazdák, ,a kereskedelem képviselői, a szociáldemokrácia és Budapest székesfőváros. Itt egy kis tévedés van. mert a gyáripar támadói között ezeken kívül még vannak mások is; amit elsősorban kell behelyettesítenem, az maga a kisipar. Hiszen a kisipar állandóan és következetesen egyik tényezője a Gyosz. elleni támadásoknak, hiszen a kisiparosokat is exisztenciájukban és életükben támadja meg ez az árpolitika, s ennek következtében őket is odasorozhatom a Gyosz. támadói közé. (Viczián István: Harc a kézműves kamaráért!) Azt kérdezhetem tehát: van-e még valaki, aki kimaradt ebből a társaságból, amely a Gyosz. ténykedéseit támadja, mert ha e tényezők közé beállítom a mezőgazdaságot, & kisipart, a kereskedelmet, a szociáldemokráciát és Budapest székesfővárost, akkor úgy látom, igen kevesen vannak, akik kimaradtak a támadók közül, és ha felsorolná a védőket, nem tudom, hogy a védők seregébe kiket tudna a Gyáriparosok Országos Szövetsége besorozni önmagán kívül. A székesfővárosra vonatkozóan a következő egyszerű mondattal intézik itt el az^ állásfoglalást. Azt mondja (olvassa): «A székesfőváros állásfoglalásával nem szállunk vitába: a gyáripart ért támadások során felelőtlenséggel és felületességgel lépten-nyomon találkozunk, de senki könnyelműbben ezt a kérdést nem kezelte, mint éppen a főváros vezetősége. Egymilliós város, amely exisztenciájában túlnyomórészt a gyáriparra támaszkodik, minden alkalmat megragad, hogy a reá nézve legfontosabb termelési ág életérdekei felett napirendre térve, olyan intézkedéseket sürgessen a kormánynál, amelyek a gyáripari termelés megbénítására alkalmasak! Egy gyáripari város — Budapest az — állandóan a gyáripar termékeinek drágaságát panaszolja s mindezt a nélkül, hogy valaha is e probléma megvizsgálásába komolyan elmerült volna! Ezzel az esettel tehát nem kell bővebberi foglalkoznunk.» T. Ház! Ha valaki meg akart volna engem győzni arról, hogy a városháza mai irányzata helyes nyomon jár, akkor ez a röpirat meggyőzött arról. Meggyőzött arról, hogy èelyesek azok a- törekvések, amely törekvések nem a gyáripar, hanem a Gyosz. visszaélései ellen a székesfővárosnál represszáliákban és intézkedésekben mutatkoztak. Helyes és követendő az a rendszer, amelyet a tegnap harmadízben megválasztott polgármester követ, akinek megválasztását Budapesten a belvárosi templom harangzúgása közölte a várossal, (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) s amit a rádió az egész országgal közölt. Ez a polgármester működése alatt a helyes nyomra tért rá. En tudom, mi fáj a Gyosz.-nak. Neki fáj az, amit előbb a téglakar téllel kapcsolatosan elmondottam, — hogy töröltük a főváros feltételeiből, a kartelltégla használatát — a a Gyosz.-nak fáj az, hogy nem voltunk hajlandók meghosszabbítani a. csőkartellnek közvetlenül a választások előtt általa tett ajánlatát, amelyben kérte eddigi szerződésének három évre újabb árlejtés nélkül való .meghosszabbítását; fáj az, hogy az olajkartellt a portalanító olaj beszerzésénél kizártuk a versenyből és kartellen kívül szereztük be az olajat, hogy az autóbuszüzem benzinszállításainál a benzinkartell árait nem fogadtuk el (Helyeslés a jobboldalon.) és utasítottuk az autóbuszüzemet, hogy bárhonnét^ de kartellen kívül szerezze be benzinszükségletét olyan tételekben, ahogyan tudja, hogy tehát mi, igenis a főváros versenytárgyalásainál a kartellek összebeszélését és áremelését minden lehető eszközzel meggátoljuk. Ez fáj Fenyő Miksa úrnak, illetve a Gyáriparosok Országos Szövetségének. Most látjuk tehát, hogy teljesen helyes nyomon vagyunk ;

és hogy a polgármesternek ilyen irányú működése kell^ hogy az egész ország helyeslésével találkozzék. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! A szabadság kérdésére fogok egy kissé rátérni, amelyről szintén többen beszeltek. Lehetetlenség az egyéni szabadságnak azt a korlátozását és exisztenciák tönkretételét szó nélkül tűrnünk, amelyet a kartell végez. Lehetetlenség az, hogy a kartell embereket exisztenciájukban veszélyeztessen, tönkretenni akarjon, ha ők a kartell járszalagján nem akarnak járni. (Sándor Pál: A javaslat nem ad remediumot!) A törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely az egyéni szabadságnak ezt a védelmét nem foglalja magában, talán a részletes vita során módunkban fog állni enyhíteni. A magam részéről azt mondom: ha eltöröltük a jobbágyságot és el akarjuk törölni a szakszervezeti jobbágyságot azzal, hogy a munkaszabadság törvényét kívánjuk és sürgetjük, hogy a munkaközvetítés teljesen szabad legyen minden szakszervezet nélkül, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) akkor el kell törölnünk a karteli jobbágyságot is, amely kartelljobbágyság nemcsak az adófizetésben, nemcsak az egyéni akarat tönkretételében, hanem még a helyhez kötöttségiben is nyilvánul, mert én nem használhatom bárhol azt az építőanyagot, amelyet ón műszakilag a legjobbnak tartanék, hanem azt az építőanyagot kell használnom, amelyet az arra a vidékre rajonírozott kartellalakulat nekem rendelkezésemre bocsát. Itt tehát a jobbágyság helyhezkötöttségi attribútuma is teljesen fenn áll. Módot kell tehát találni ennek következtében arra, hogy a szabadságjogok nevében, a szabadság védelme érdekében szabaddá tegyük az embereket a kartellekkel szemben is. T. Képviselőház! Azok, akik a szabadság-