Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-467

Az országgyűlés képviselőházának £6 7. ülése 1931 február 13-án, pénteken. Ï45 kartell elkíséri az embert a bölcsőtől a sírig. Az a pólya is, amelybe először takarják be az embert, a kartell termékeiből való, és az a szög, amellyel utoljára szögelik le az embernek a koporsóját, szintén a kartell terméke. T. Ház ! Felvetették a tegnapi ülés folyamán azt a kérdést, hogy hány kartell van, Görgey István t. képviselőtársam azt mondotta, hogy 64 kartell van, és mi ez, úgymond, a németországi kartellekhez képest, amelyeknek a száma meghaladja a 750-et. Pontosan meghatározni, hogy hány kartell van. véleményem szerint Magyarországon nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert nálunk nem volt meg a hatósági bejelentésnek a kötelezettsége, de egyáltalában semmi hatósági ellenőrzés nem volt és így csak azokról a kartellekről lehet tudomásunk, amelyeknek működése szembetűnő, s így azok működéséről akarva, nem akarva, a közvéleménynek, a közgazdasági életnek tudomást kellett szereznie. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy Magyarországon is sokkal több a kartellek száma, mint 64. De vegyük csak a 64-et. Mint előbb említettem, ezek a kartellek azzal a hamis jelszóval alakulnak, hogy a termelést akarják racionalizálni és az üzemvitelt gazdaságosabb alapra helyezni. A hatvannégy karteliből azonban mindössze legfeljebb hét van, amely üzemkoncentrációt csinált és amely ennek az eredeti és bizonyos szempontból helyeselhető célnak megfelelt. A 64 kartellből 39 úgynevezett árkartell, amelyek egyesültek abból a célból, hogy az árakat közösen szabályozzák. A 64-ből 41 úgynevezett kondicfós kartell, amely a szállítási és az eladási feltételeket állapítja meg közösen. Harminchárom úgynevezett kvótás kartell, amelyek a termények kvótáját állapítják meg, amely kvótánál természetesen egyiknek sem lehet többet termelnie. Van azután, mint ahogy Gaal Gaston t- képviselőtársam is említette, hét úgynevezett rayonírozó kartell, amelyek mint valami hűbérbirtokot, felosztják az ország területét egymás között és a vevő csak annál a kartellsrodánál vásárolhat, amelynek a körzetébe esik. T- Ház ! A hatvannégy kartell közül tehát mindössze hétről mondhatjuk el, hogy azt a célt, amelynek hangoztatásával alakult, tényleg megvalósította. A többi tényleg a közönség kiuzsorázására törekszik olyképpen, hogy az árakat oly magasra szökteti fel, amely jelenleg semmi másra nem vezethet, mint részben a mezőgazdaság válságára, részben a fogyasztóközönség tÖnkretevésére. Miért szaporodtak el a kartellek annyira ? Hangsúlyozom, hogy elsősorban a mi helytelen iparpolitikánk következtében. A mi gyáraink annakidején egy ötvenmilliós gazdasági területre rendezkedtek be és magától adódott az a gondolat, hogy az ötvenmilliós területre berendezkedett gyárak nem lesznek képesek egy hétmilliós területen azt az üzemvitelt folytatni, amelyet azelőtt folytattak. Nagy és jelentős kérdésnek mutatkozott itt a munkástömegek üzembentartása és ezáltal a munkanélküliség emelkedésének elkerülése. Akárhogy akarta azonban a kormányzat szubvenciók révén fenntartani ezeknek a gyáraknak üzemét, mégis csak bekövetkezett, — főleg a trianoni vámhatárok következtében, — hogy a gyárak napról-napra állítják le üzemüket és bocsátják el a munkásokat. Ugyanis egészen nem lehet megakadályozni, hogy az a sok gyár, amely annakidején az egész monarchiában értékesítette a maga produktumait, a vámhatárok következtében üzemét beszüntesse és inkább csak belföldi termelésre rendezkedjen be. Vámpolitikánk is, mint ahogyan Gaal Gaston t. képviselőtársam kimutatta, igen nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kartellek oly nagy mértékben tudtak kialakulni ebben az országban. Tudom azt, hogy a vámvédelem eszköz sok tekintetben bizonyos kereskedelmi szerződések megkötésénél, de viszont nem lehet eszköz arra, hogy az ország gazdasági életét, főleg mezőgazdasági életét tönkretegye s hogy a fogyasztó közönséget kiszipolyozzaBármennyire értékeljük a vámkérdésnek előbbi szempontjait, ugyanolyan mértékben kell értékelni azt is, hogy fegyvert ne létesítsünk a vámokból arra, hogy — ismétlem — vele a mezőgazdaságot tönkretegyük, s hogy olyan drágaságokat létesítsünk, amely Közép-Európának jóformán egy államában sem volt tapasztalható. Végül a kartellek elterjedésében nagy szerep jutott annak, amit beszédem elején említettem, hogy a Képviselőház tagjainak tetemes része érdekelve van a kartellekben. Űj Összeférhetlenségi törvényre volna szükség, amely lehetővé teszi azt, hogy a Képviselőház függetlenebb alapon intézkedhessek ezeknek a vállalatoknak túlkapásaival szemben. Ehhez hozzáfűzök még egy gondolatot. Nemcsak a képviselőkre vonatkozólag kell ezt a szempontot figyelembe venni, hanem az állam egyéb funkcionáriusaira is. Ma az a helyzet, hogy az egyes minisztériumok főtisztviselői hol ebben, hol abban a — mondjuk — államilag érdekelt részvénytársaságban foglalnak helyet. Ez ellen nem volna kifogásunk, ha önzetlenül foglalnának ott helyet, de amikor ott igazgatósági tanti émeket élveznek, akkor meginog a bizalmunk abban az irányban, hogy azok a tisztviselők, akiket az illető vállalat megfizet, tényleg objektíven végzik-e ottani működésüket. Tessék — ha kell — kétszeres napidíjat kiutalni, de ne tessék megengedni, hogy azok a tisztviselők, akik hivatalból vannak bent ezekben az államilag érdekelt részvénytársaságokban, ezektől a vállalatoktól megfizettessék magukat. T. Ház ! Meg vagyok győződve róla, hogy amikor az igazságügyminiszter úr az összeférhetlenséget szabályozni fogja, erre is tekintettel lesz. Hogy a kartellek hogyan gazdálkodnak, (Halljuk! Halljuk! balfelőL), arra nézve Gaal Gaston t.*képviselőlársam beszédéből elég hitelesen meggyőződhettünk. Ö az adatok halmazát sorolta fel, hogy a gazdasági életet hogyan drágítják, s mily drágán kell a fogyasztó közönségnek megfizetni az ő profithajhászásukat. T. Ház ! Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen a tejkartell manipulálásáról már egy-két hónappal azelőtt tartott beszédemben voltam bátor egypár adatot felhozni, a cukorra vonatkozólag Griger Miklós t. képviselőtársam hozott fel megdöbbentő adatokat, a benzinre vonatkozólag pedig Szilágyi Lajos t. képviselőtársam. Én csak a szénre és a faiparra vonatkozólag akarok itt néhány gondolatot leszögezni. (Halljuk ! Halljuk !) Sándor Pál t. képviselőtársam a szénbányák szerződéseiből mutatta ki, hogy a szén ára a békebelihez viszonyítva Magyarországon közel 100 %-kal nagyobbodott. Gaal Gaston t. képviselőtársam pedig hivatkozott arra, hogy most, amikor a kereskedelemügyi minisztérium a Máv-val kapcsolatban felszólította ajánlattételre ezeket a szénbányákat, olyan magas ajánlatokat tettek, hogy a kormány kénytelen külföldi szén bányavállalatokkal érintkezésbe lépni abból a célból, hogy onnét biztosítsa az Államvasutaknak a megfelelő szenet, mert ezekkel a vállalatokkal nem tud zöld ágra vergődni. T. Ház ! Én adatokkal szolgálhatok e tekintetben. Akkor, amikor ezek a, bányavállalatok a