Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-467
34$ Az országgyűlés képviselőházának J, békebeli árhoz képest 100%-kal növelték az árakat, akkor, amikor például Dorogon egész várost létesítettek, akkor, amikor olyan beruházásokat eszközöltek, amelyeket Közép-Európában talán egy ország bányavállalatai sem, nincsenek abban a helyzetben, hogy valamivel olcsóbban adják a szenet az idén, mint ahogyan tavaly adták. Közbevetőleg elmondom, hogy amikor 10%-os engedménnyel megtette az állam bányája, a komlói kőszénbánya a Államvasutnak ajánlatát, akkor az Államvasút egyik tisztviselője nem helyeselte. Lehetetlen dolog, hogy a vasút egyik tisztviselője ne húzzon annyira a Máv.-hoz, hogy rosszalólag veszi tudomásul, ha a Máv.-nak olcsóbb szenet akarnak szállítani, mint ahogyan eddig szállítottak. Ezt csak úgy mellékesen jegyzem ineg. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A vasút vezetősége mindent elkövet, hogy olcsóbb szenet kapjon és korrektül jár el !) Kérem, miniszter úr, nem általánosítom ezt a vezetőségre. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter : Nem az én tárcámhoz tartozik, de nagyon jól ismerem azt a vezetőséget, tudom, hogy miiyen tiszteletreméltó egyének állanak a vasút élén !) Én nem akarok általánosítani, meg vagyok róla győződve, hogy a vezetők a legkorrektebbül járnak el, én csak egy emberről szólottam, akinek ott tényleg nehezére esett, hogy az állami szónbánya az idén olcsóbb ajánlatot tett. Ebből még nem lehet következtetni arra, hogy talán a többi vezető nem állana azon az erkölcsi nívón, amelyen kívánjuk és követeljük, hogy álljon. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter : Jó, de meg kell mondani a kereskedelemügyi miniszter úrnak !) Visszatérve az előbbire, jellemző, hogy az állami szénbánya, amely a háború idején azokat a beruházásokat elmulasztotta és amely bánya valamivel magasabb fizetést ad a munkásainak, továbbá nehezebben is bányász, mint a privátbányák, 10%-kal olcsóbban tudja ajánlata szerint juttatni a szenet a Máv-nak, mint ahogyan a többi banyák. Tavaly tonnánként 25'62 pengőért szállított, az idén ajánlatában ezt az árat leszállította tonnánként 2370 pengőre. Tehát 1*92, majdnem 2'— pengővel olcsóbb ajánlatot tett tonnánként az állami bánya, mint ahogyan tavaly. Ezzel szemben a Magyar Általános Kőszénbánya Et., amelynek a szene kalória szempontjából rosszabb, íriíht az állami bányáé, tavaly 2510 pengő alapon tett ajánlatot és szállított 132.000 tonnát, az idén 25'— pengővel tett ajánlatot, tehát mindössze 10 fillérrel olcsóbban, mint tavaly. A borsodvidéki bánya ugyanazon az alapoü tette meg az ajánlatát, mint tavaly. A borsodvidéki bánya ugyanazon az alapon tette meg ajánlatát, mint a tavalyi évben, 10*40 pengős alapon. A Dunagőzhajózási Rt. pécsi bányája, amely tavaly 165.000 tonna szenet szállított a Máv-nak, tavaly 26'40 pengős árban szállított, míg az idén 26*14 pengős árban tette meg az ajánlatát. Az árdifferencia tehát a Máv szempontjából 26 fillér javulást jelent. A Salgó szászvári bányája, amely tavaly 45.000 tonnát szállított, — csak a különbséget olvasom fel, — mindössze 25 fillérrel tett olcsóbb ajánlatot, mint tavaly. A dorogi bánya 22 fillérrel, a salgótarjáni 18 fillérrel, a karancsaljai 20 fillérrel, a csibai bánya 17 fillérrel olcsóbban, a mátranováki 16 fillérrel, a várpalolai 29 fillérrel, a vörös vári 15 fillérrel s végre : az egercsehi 10 fillérrel. Látjuk tehát, hogy amikor ezek a bányák sokkal jobb helzetben vannak, mint az állami bányák, az állami bánya 2 pengővel, ugyanezek a bányák pedig elenyésző pár fillérrel tettek olcsóbb ajánlatot. ' Ezért kell az Államvasutaknak drága szénnel folytatni a maga üzemét, ezért nem rentábilis az 7. ülése 1931 február 13-án, pénteken. Államvasút, ezért kell a közönségre mindig újabb és újabb összegeket róni, amikor a vasúti tarifadíjakat emelik. Ez lehetetlen helyzet, és a miniszter úrnak mindent el kell követnie, hogy a szénkartellnek ezt a lehetetlen magatartását megszüntesse. T. Ház ! Gaal Gaston t. képviselőtársam a papírkartellről is tett említést. Én e tekintetben közelebbi adatokkal is szolgálhatok. A helyzet az, hogy a papír vámját 6 pengőről 26 pengőre emelték fel, annak a három vérszegény papírgyárnak érdekében, amely itt Magyarországon van. Mi lett ennek a következménye? Az, hogy a papír ára világparitásban 40°/o-kal szökött fel, és itt belföldi tekintetben pedig a tankönyvek ára 30°/»kal, tehát egyharmadával lett drágább, mint azelőtt volt. A közoktatásügyi és a kereskedelmi miniszter urak figyelmét is felhívták erre s kérték, hogy szállítsák le a papír vámját. Mit tettekl E helyett a kultuszminiszter úr kiadott egy rendeletet és kötelezővé tette, hogy tankönyveket csak belföldi papírból gyártsanak és kitiltotta az iskolákból mindazokat a könyveket, amelyek nem belföldi papírból készültek. Mi helyeseljük azt hogy a hazai ipart kell pártolni. A hazai gyártmányt pártolni kell, de akkor, amikor a hazai kartell ára miatt a könyv ára 40%-kal felül van a világparitáson, ki kényszeríthet arra, hogy én pártoljam, azért, hogy a kartellnek nagyobb haszna legyen 1? Végre elhatározták, hogy rajzpapírt is gyártani fogják és a vámját nyomban felemelték 16 aranykoronáról 18, illetve 21 aranykoronára, aminek következtében a rajzfüzetek és rajzpapírok ára 30%-kal emelkedett. Valamelyik gyár a három közül kitalálta, hogy lehetne színes kartonpapirost is gyártani és 48 óra alatt a minisztériumban fel tudta emeltetni a vámot 4 aranykoronáról 40 aranykoronára. Ez a kartell működésének következménye. Ma, amikor igen sok olyan gyermek van, aki nem képes megvásárolni tankönyvét, mert az apja munka nélkül van, lehet azt engedni, hogy ebben az országban világparitáson felül árusítsa a kartell a papírt % A benzinről is volt szó, t. Ház. Az a helyzet, hogy a kormányzat ebben a tekintetben elrendelte a motalkó használatát. Azonban kivételeket engedett meg, mert aki akar, most is benzinnel jár és nem motalkóval. Tudok helyeket a főváros környékén, ahol motalkó-kút és benzin-kút egymás mellett áll. Ha egyiknek megengedik, tessék megengedni mindenkinek. (Bud János kereskedelemügyi miniszter : Nagyon örülnének a gazdák, ha a búza árát tudnánk így megoldani! Tapsolna mindenki ! — Patay Gyula : Irigység az egész ! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem irigység. Ez a szomorú, hogy ezen az állásponton vannak olyan tényezők, akiknek a kartellekkel szemben kellene fellépniök. A képviselő úr megjegyzését pedig nem veszem komolyan, mert hiszen mindenki tudja, hogy most volt ellene összeférhetlenségi bejelentés, és hogy a bizottságban alig pár szótöbbséget kapott. (Zaj.) Mármost mi volna a teendő a kartellekkcl szemben 1 Előbb rámutattam azokra az okokra, amelyek a kartellek elterjedését okozták és amelyek a kormányzatnak helytelen iparpolitikájában nyertek kifejezést. Végre meg kell békülnünk azzal a gondolattal, hogy a mi iparvállalataink csak a belső fogyasztást kultiválhatják, mert a mai rendszer mellett exportálni nem lehet. Rendkívül fontos, — amint előbb hangoztattam — új összeférhetlenségi törvényt hozni. Az igazságügyminiszter úr volt szives kilátásba helyezni, de ne maradjunk meg a megállapítás-
