Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-467
Az országgyűlés képviselőházának 'i67. ülése 1931 február 13-án, pénteken. 343 mogatott formái és vannak kevésbbé szelíd for•mái, bizonyos erőszakon alapuló és erőszakon felépült formái. Láttunk mi ilyen közgazdászokat annakidején a 40-es évek után az Alföldön is, láttunk a Bakonyban is, láttunk Somogyban is. (Ügy van! a baloldalon.) Ha nem csalódom Kózsa Sándor Szeged és Debrecen vidéke, Bogár Imre Pest megye boldogítója, Sobri Jóska, Juhász András Somogy vármegye szülötte és nevezetessége, Patkó Pista hol Zala, hol Somogy, Savanyú Jóska pedig a Bakony hegység lakója voltak, akik szintén nem tettek egyebet... (Meskó Zoltán: Es ezek nem csináltak kartellt egymás közti — Zaj. — Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, ezek sem tettek egyebet, mint pisztolyt szegeztek annak mellére, aki nem akarta önként odaadni, ami nála volt és azt 'mondották pénzt vagy életet. Egyet elhibáztak ezek az urak, nem ismerték a részvénytársasági formát. (Derültség.) Mert ha ezt ismerik, részvénytársasággá alakulnak és megfelelő képviseletről gondoskodnak az igazgatósági tagságokban, (Fábián Béla: Képviselőről!) miniszteri képvisejtetésről, államtitkári képvi »éltetésről, képviselői képviseltetésről stb., akkor valószínűnek tartom, hogy nem statáriumot kaptak volna, hanem kartelitörvényjavaslatot. (Ügy van! — Taps a baloldalon.) Az előbbi az akasztófán végződött, ez pedig — meg vagyok róla győződve — nem fog felakasztani a világon senkit. Itt csak egy lesz az akasztott továbbra is, amíg az ország szelleme meg nem változik: a tönkretett, az elpusztított magyar fogyasztó. (Ügy van! balfelől.) Figyelmeztetnem kell azonban a t. túloldalt és a kormányt, hogy a türelem határszéleire érkeztünk. Méltóztassék figyelemmel kísérni azokat a jelenségeket, amelyek odakint vannak. Én kijelentem itt felelősségem teljes tudatában a magam nevében is és annak a százezer és százezer magyar gazdának nevében is, akik ezeknek a kartellovagoknak áldozatai, hogy magunkat pedig tovább raboltatni nem engedjük, (Helyeslés és taps a, baloldalon. — Meskó Zoltán: Helyes! Helyes!) és akármi lesz a következménye, Ötmillió magyart kivégezni ezer kartellita lovag érdekében semmi körülmények között nem engedünk. (Taps balfelől.) T. Képviselőház ! Beszélnem kellene még valamelyest ennek a kartelitörvényjavaslatnak hiányairól, erre kitérni azonban már nem kívánok teljes egészében, miután részben időm is elfogyott, részben pedig, őszintén megvallva, erőmnek is végére értem. Kénytelen vagyok azonban valamire felhívni a miniszter úr figyelmét. Nézetem szerint ennek a törvényjavaslatnak legnagyobb hibája az, hogy semmi néven nevezendő direktívát nem ad annak a hatóságnak, amelynek majd eljárnia kell. Mindent, még a deliktumok megállapítását is a hatóságra bízza, holott hatályos ez a törvény csak egy esetben lehetne, ha legalább a minimum tekintetében a végrehajtó közigazgatási hatóság kötve volna. Egy bíróság judiciumára — mint előttem számosan igen helyesen kifejtették — igenis bizalommal tekintenék, mert hiszen a bírói gyakorlat kifejleszti az olyan jogelveket, amelyek később törvény-erejűekké válnak. Ez a gyakorlat a közigazgatásnál nincs meg. A közigazgatásnál a gyakorlat mindig az lesz: mit gondol az illető referens. Nem a miniszteren fog ez sem múlni, t. Képviselőház, hanem a szakreferensen fog eldőlni az, hogy egyik-másik vállalat hogyan viselkedik. Legfeljebb egy esetben kerül elő a miniszter : ha a választások közelednek, mert akkor ez a törvényjavaslat nagyon alkalmas lesz arra, hogy egyik-másik netalán renitenskedő nagyvállalatot megszorítsanak. Még valamire vissza kell térnem, amit elfelejtettem megemlíteni, de amit nagyon fontosnak tartok. Azt kérdezem, vájjon ennek a közgazdasági politikának kapcsán, amelyet történeti előzményeiben és megalakulásában előbb vázoltam, lett-e legalább ebben az országban nagyiparunk? Lett-e ebben az országban olyan életképes ipar, amely át tudná venni a lakosság feleslegét, amely át tudná venni a közterheket, és mindazt, amit beígértek, amely meg tudná javítani külkereskedelmi mérlegünket, amelyet még ma is a mezőgazdaság tart egyensúlyban ? (Mozgás a jobboldalon.) Ügy méltóztatnak tudni, hogy lett"? Nem lett, t. Képviselőház, és ezt nem Gaal Gaston állítja, mert ha Gaal Gaston állítaná, azt mondanák, hogy Ő túlzó agrárius, aki megint olyanokat beszél, hogy maga sem tudja mit. Méltóztassék elolvasni Fellner Frigyes és Fenyő Miksa t. Gyosz-képviselő uraknak ezt a kis füzetét, amelyben nem mást mond ez a két úr, mint a következőt (olvassa): «És vájjon nem az ujjunkon tudjuk megszámlálni azoknak az ipari vállalatoknak a számát, amelyek még ezidőszerint biztosítani tudják nem ugyan befektetéseiknek, de legalább is kialakult és folyton hanyatló részvényárfolyamuknak megfelelő jövedelmezőségét?» Mit jelent ez magyarul, t. Képviselőház? Azt jejenti, hogy ezek után a kolosszális áldozatok után is, amelyeknek áldozatul esett az egész magyar mezőgazdaság és amelynek áldozatul esett a kiskereskedelem és kisipar, még nagyipart sem tudtunk magunknak teremteni, mert hiszen maga a Gyosz vallja be, hogy tíz ujján meg tudja olvasni az egészséges nagyipari vállalatokat. Ez után a kis kitérés után visszatérve magára a törvényjavaslatra, ennek a törvényjavaslatnak túlerélyes lépését már csak azért sem várhatom, mert hiszen nem állapítja meg, melyek azok a tiltott cselekmények, amelyeket semmi körülmények között sem szabad csinálni. Iszonyú hiányának tartom a törvényjavaslatnak azt, hogy pl. nincs megtiltva az, hogy a bemutatott, írásba foglalt feltételeken túlmenő minden titkos feltétel eo ipso semmissé teszi a kartellmegállapodást, Itt a gavalléregyezménynek — amelyekre Fenyő Miksa rámutat — fognak majd a kartell mellé állani. A minisztériumba beadnak egy kartellmegállapodást, amely nem mond semmit és annak háta mögött titkosan gayalléregyezményekkel fogják a kérdést egymás között elintézni. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter; Ami nincs bemutatva, az semmis !) Nem arról van szó, hogy semmis, nem ez a lényeg, hanem az, hogy ilyen esetben büntetőeljárás alá kell vonni az illetőket, és ez hiányzik a javaslatból. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Minden büntetés eltörpül a semmisség mellett. Az in integrum restitutio a legnagyobb büntetés^ Semmissé csak akkor válik, ha hatóság megindítja az eljárást. Miután pedig a hatóság nincs kötelezve arra, hogy ilyen esetben eljárást kell indítani, nincs is mód arra, hogy valaha is számon lehessen kérni a vállalattól a deliktumot. Én az erőszakot tartom a kartellek legbűnösebb oldalának, hogy exisztenciák tönkretevésével kényszerítik bele az embereket egyfelől a termelőkartellbe, másfelől a fogyasztókat kényszerítik, hogy csak tőlük vásároljanak. Azt kérdezem, vesztett volna-e ezen törvényjavaslat erejéből, ha bele méltóztatnak venni azt, hogy mindenütt, ahol ráerőszakolás, kényszer forog fenn a kártel! megalakítása körül, ezekben az esetekben a hatóság köteles a kartellel szemben eljárni % (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. - Zsitvay Tibor igazságügyminiszter : Ahol a közérdek meg van sértve, köteles eljárni.) Á közérdek olyan labilis fogalom mindazoknak a kezében, akiket az előbb 51*
